Miniankét: járvány vs régiófoci

Peter Kováč, az Érsekújvári Területi Labdarúgó-szövetség elnöke

„Kellemetlen és súlyos következményekkel járna, ha lehúznák a rolót. Bátran kijelenthetem, hogy néhány községben ez végzetes lenne. A mostani nyugtalanító időszakban az ország kormánya saját szánalmas tükrét tárná elénk. A legfelső szervek sporthoz való hozzáállása nem éppen hízelgő. A rendeletek következményeként a közelmúltban kilenc hónapig foci nélkül voltunk, ami a labdarúgók fizikai állapotára is kihatott. Mindemellett az aktív játékosok száma is lényegesen csökkent. Bízom benne, hogy sikerül elkerülnünk a veszélyt.”

Mácsadi István farnadi labdarúgó

„A kistelepülési önkormányzatok válságos gazdasági helyzetének első áldozatai a falusi futballcsapatok. Közel százéves helyi klubok eltűnésével nemcsak a labdarúgás utánpótlása szűkül, hanem egy hagyományos közösségi tér is eltűnik. A községekben a foci mutatja leginkább a hagyományt, a közösséget, a vallást, az identitást. A sportág gazdasági beágyazottsága, az emberek életében játszott szerepe bizonyos értelemben egyedülálló. Hétköznapi emberek, akik minden héten összerakják a csapatot, füvet nyírnak, vonalaznak, energiát, pénzt, időt nem sajnálnak csak azért, hogy életben tartsák a falusi focit. Ezek a személyek megérdemlik, hogy hétvégenként kedvenceiket harcolni lássák a zöld gyepen. Nem beszélve a sok amatőr labdarúgóról, akik a leállás alatt teljesen elhanyagolják magukat, nincs meg a kellő mozgás, motiváció, hiányzik a megszokott vasárnap, ami foci nélkül nem telhet el. Ne fosszanak meg bennünket az élménytől. Engedjenek minket játszani! Amíg a futballpálya aktív, addig a falu is él.”

Poprocký Iván, Ajnácskő polgármestere

„A falusi futball nem a dicsőségről és a nyereségről szól, hanem kifejezetten a sportrajongók igényeit elégíti ki. Hamarosan egy évszázados focijubileumot ünneplünk településünkön és nagyon remélem, hogy a rendezvényt nem árnyékolja majd be a koronavírus. A bajnoki küzdelmek idő előtti befejezése oda vezet, hogy a labdarúgók felhagynak az edzésekkel, a tisztségviselők céltalanul tétlenkednek, a szurkolók pedig keseregnek. Aztán a legnehezebb feladvány a sportág újjáélesztése, a régi szokványos mederbe való visszatérés. A vírus elleni küzdelem eredményeként az önkormányzatok csökkentik a kluboknak szánt juttatást, ami a létesítmények üzemben tartásában is láthatóvá válik. Intő példának számít, hogy a rimaszombati területi bajnokságban a felnőtt csapatok száma hatra zsugorodott, de az ifiknél sem rózsás a helyzet. Jómagam azonban derűlátó vagyok és reménykedem, hogy a jelenlegi állapot nem változik.”