Megszokott felfogásban

Pozsony. Negyedik egymás utáni hazai mérkőzésén is győzött az Inter. Megszokott felfogásban futballozott, lendületesen, agresszívan, játékosai fáradtságot nem ismerve mentek és mentek előre. Hogy szünetig nem rúgottak gólt, azt a pontatlan akcióiknak köszönhették, az utolsó átadás rendszerint nem találta meg a címzettet, így a védekezésre kényszerült kassaiak fellélegezhettek, s itt-ott megpróbáltak kontrákat vezetni, de ahhoz nem voltak kellően gyors és bátor játékosai. Szünetig akár három gólt is lőhettek volna a sárga-feketék, Kocúrek és Drobňák sem tudott eredményes lenni, az utóbbi erős lövését Kobr kiütötte, s ugyancsak hárította Kunzo fejesét és Halenár próbálkozását. Szünet után folytatódott a hazaiak nyomasztó fölénye, nagy-nagy felvonulásokat rendeztek a vendégek tizenhatosa előtt, állandóan tűz alatt tartották a kapujukat, és az 55. percben el is találták: Halenár okos passzt adott a beinduló Lelkešnek, aki tiszta helyzetből lőtt a hálóba, majd három perc múlva Kocúrek egy gyors, szélről vezetett modern akció után küldte védhetetlenül a jobb sarokba a labdát. Csak a gólok után kezdtek úgy-ahogy támadni a vendégek, ám sok átadáson alapuló akciójukban nem volt átütőerő, nem akadt ember, aki kigondolt volna valamilyen vártalan, meglepő elemet. Sokáig úgy tűnt, hogy semmire sem lesznek képesek, mert a sárga-feketék egy percig sem hagyták nyugton őket, de a 78. percben egy szögletrúgás után a hazai védők rosszul szabadítottak fel és az Inter egykori játékosa, Obšitník megszerezte csapata első gólját. A hajrában Lazúr előtt adódott két lehetőség, először Hýll kapus hárította a lövését, utána jó helyzetből nem találta el a labdát. Az Inter megérdemelten nyert, elsősorban azért, mert aktív, egészpályás letámadásos játékával nem hagyta kibontakozni ellenfelét, az történt a pályán, amit ő akart. Fiatalos lendülete azonban elég sok hibával párosult, ennek tudható be, hogy csak két gólt rúgott.