Meghült a vér Csicsó Denisza szüleiben, amikor megtudták, hogy lányuk bokszolni fog

Megtörtént, hogy diákként megruházott valakit osztálytársai közül?
Itt-ott előfordult, de sosem volt bennem agresszivitás, inkább gyermeteg csintalanságként értelmeztem. Mát hatévesen elkezdtem karatézni, ám csakhamar rádöbbentem, hogy számomra idegen ez a fegyver nélküli harcművészet, aztán a mazsorettcsoportban léptem fel kulturális eseményeken és néptáncoltam.

De hogy jutott eszébe nekiveselkedni egy kemény küzdősportnak?
Érsekújvári középiskolai éveimben a kollégiumban tervezetten folytak a muaythai bokszot kedvelők edzései. Egyszer bekukkantottam a terembe, utána már rendszeresen látogattam a gyakorlásokat. Állóharcban nincs ennél bonyolultabb stílus, rendkívüli elhivatottságot igényel ez a sportág. Nem sokkal később volt szerencsém megtekinteni Párkányban az egykori kompkikötő parkolójában megrendezett, nagy hagyományokra visszatekintő augusztusi bokszgálát. Ekkor valami megmozdult bennem és eldöntöttem: ha törik, ha szakad, egyszer majd én is itt fogok szerepelni. Amikor szüleim tudomást szereztek vakmerő elgondolásomról, meghűlt bennük a vér. Azóta is aggódnak minden egyes mérkőzésem napján, de nem csak akkor.

Hogy telnek a napjai?
Másfél éve vagyok a párkányi LP Box Promotion klub tagja, edzőm Paszterkó László, akinek nagyon sokat köszönhetek. Hétfőtől péntekig napi másfél órát gyakorolok, ám a versenyek előtti időszakban szombaton és vasárnap is ütöm a zsákot. Mindig a tökéletességre törekszem, szülés után harminc kilót felszedtem, a sikertörténet viszont az volt, hogy viszonylag rövid idő alatt visszanyertem a hatvankilós versenysúlyomat. 2018-ban kezdtem el bokszolni, első ellenfelem Rafael Andrea volt, akit magabiztosan legyőztem. Utána Belgiumban álltam rajthoz egy nemzetközi megmérettetésen, ahol alaposan helyben hagytak. Ekkor úgy éreztem, soha többé nem fogok harcba szállni, de hétfőn már elsőként érkeztem az edzésre.

Külföldön nehezebb bokszolni?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a bírók elfogultsága miatt szinte kizárt a siker. Tavaly ősszel Londonban a York Hall centrumban szálltam ringbe, az összecsapást a televízió is közvetítette, a helyszínen pedig több mint ezren buzdították a hazai Sangeeta Birdit. Az első menetben hatalmas, ám kiegyenlített csata folyt, majd végrehajtva edzőm utasításait két alkalommal is padlóra küldtem ellenfelemet, így kiütéses győzelmet arattam. De ugyanitt játszottam egy újabb meccset is, a pontozóbírók azonban nem akarták, hogy én legyek a nyertes. Ennek ellenére a hozzáértő nézők vastapsa kísért az öltözőbe. Azóta egy-egy írországi, németországi és újra egy angliai erőpróbán vettem részt, váltakozó eredményekkel.

Mit tartogat a jövő?
Jelenleg Léván élek, így bonyolultabb lesz a felkészülés. Úgy döntöttem, hogy a koronavírus-járvány lecsengése után hetente egy alkalommal fogom látogatni Paszterkó László párkányi edzéseit, naponta másfél órát pedig lakóhelyemen gyakorolok majd. Nagyon szeretnék kiharcolni egy Európa-bajnoki címet, erre időközönként az Angliában szervezett versenyeken nyílik lehetőség.