„Más testvérek meg is ölnék egymást, ehhez képest mi még jól állunk”

BŐD TITANILLA

Hogyan került a versenyigazgatói pozícióba?

Teljesen véletlenül. Eléggé kerültem a korcsolyázást, csak akkor húztam korcsolyát, ha befagyott a ligetfalui Draždiak-tó, két-három évente. Tavaly azonban meghívtak az olimpiai formaruha bemutatójára korcsolyázni, és azóta próbálnak visszacsábítani a sportághoz. Az a természetes, ha cserélődnek az emberek, az öregek helyére fiatalok érkeznek, ezért megszólítottak a verseny szervezői, nem vállalnám-e el.

Versenyigazgatóként mi a feladata?

Jól kinézni, elegánsan felöltözni, nyakkendőt kötni, szélesen mosolyogni, kommunikálni, jó hangulatot csinálni...

A teniszező Dominik Hrbatý a nagyszombati challengertorna igazgatójaként több nagy nevet Szlovákiába csábított. Önnek is van ráhatása arra, kik jönnek el a Nepela-emlékversenyre?

Próbálkoztam én is, főleg azután, hogy a párosok sorra mondták le a részvételt, végül nem is lesz párosverseny idén Pozsonyban. Telefonáltam Lengyelországba és Németországba is, ahol neves edzőknél, Mariusz Siudeknél és Ingo Steuernél érdeklődtem, felhívtam a húgomat is, nem tud-e valakit rábeszélni, de sajnos nem jártunk sikerrel. Mivel magam is párosoztam, nagyon sajnálom, hogy végül ebben a kategóriában nem lesz induló.

Húgával, Oľgával ott voltak a Salt Lake City-i olimpián, aktív pályafutásukat 2005-ben fejezték be. Ezután eltűnt a műkorcsolya világából. Miért?

27 éves voltam, rengeteg felhalmozott adóssággal, és életem utolsó szezonjára nem tudtam összeszedni a szükséges 350 000 koronát. Hát ezért.

Már elmúlt a csalódása?

Persze, az élet megy tovább! Nem szabad úgy sportolni, hogy az ember azt hiszi, egész életében a sportból fog megélni, keresnie kell az egyéb lehetőségeket. Egyszer ugyanis be kell fejezni a sportolást, egy sérülés is kettétörheti a karriert, de ha ilyesmi nem is következik be, akkor is eljön egyszer a búcsú pillanata. Nem azért jártam egyetemre, hogy legyen a nevem előtt egy titulus, hanem hogy olyan készségeket sajátítsak el, amelyek hasznomra lehetnek a jövőben.

Nem gondolkodott azon, hogy edzősködni kezd?

De igen, aztán nagyon gyorsan el is vetettem. Egy ideig edzősködtem az USA-ban, de ebből nem nagyon lehet megélni, és Szlovákiában is hasonló a helyzet. Ráadásul a jégen mindig hideg van, bár a felújított Nepela-stadion az egyik legkorszerűbb Európában, így már nem kell úgy fagyoskodni, mint a régebbi csarnokokban. De egyelőre nem vonz az edzősködés, főállásban semmiképpen. Kisegítő emberként talán el tudnám képzelni, de Szlovákiának nincsen párosa, úgyhogy ez egyáltalán nem aktuális.

Húga, Oľga néhány éve őrült projektbe kezdett az egykori futballista Ilhan Mansizzal, akivel az olimpiai kvalifikációs versenyen is indult török színekben. Az nem fordult meg a fejében, hogy nekik segítsen edzőként?

Egy rövid ideig segítettem őket, de az nem jöhetett szóba, hogy hétfőtől péntekig egész nap velük foglalkozzak, mivel ők külföldön készülnek, és nem is akartak Szlovákiába jönni. Az edzősködés egyébként sem csak arról szól, hogy mi történik a jégen, gyakorlatilag a versenyzők egész életét figyelni kell, tehát ezt nem lehet más munka mellett csinálni. Annyira viszont nem fizet jól, hogy csak ebből meg lehessen élni… Természetesen a műkorcsolya-nagyhatalmaknál ez másképpen van, Oroszországban, Ukrajnában, az USA-ban, Németországban, Kanadában sokkal több a páros, egy edző több párral is foglalkozik, mi meg örülünk, ha tízévente egy párt valahogy összerakunk.

Csaknem tíz éve abbahagyta a versenyzést. Mit gondol a mai műkorcsolyáról?

Itt-ott megnézem a versenyeket, de a pontozás már nagyon megváltozott. Sokkal nehezebb követni, mint a régit, a pontszám több összetevőből áll össze, ráadásul nagyon sokáig tart, amíg megjelennek a pontok, mert sokáig tanácskozik a panel. Emellett viszont érezhető, hogy a nemzetközi szövetség új trendeket próbál bevezetni, az idei szezontól kezdve például engedélyezett a vokális zene. A műkorcsolya mindig is egy kicsit konzervatív lesz, ez egy olyan sport, amelyben a művészet is jelentős szerepet kap, nem lehet csak show, ami vonzaná a nézőket és a szponzorokat. A különféle extrém motorosversenyek, ugróshow-k nagyon népszerűek a szponzorok körében, de a műkorcsolya az eleganciáját is meg akarja tartani, nem akar puszta cirkuszi látványosság lenni.

Milyen gyakran gondol vissza a versenyzői karrierjére?

Néha az ember nosztalgiázva rádöbben, mennyire hiányoznak neki a korai kelések… Örülök, hogy műkorcsolyázó voltam. Persze volt, amitől megfosztott ez a sport, de azért elég sokat is adott.

Testvérével alkotott párosára ma is sokan emlékeznek, mert igazán eredeti duó volt – előfordult, hogy összevesztek kűr közben…

Vagy néha semmi mást nem csináltunk, csak veszekedtünk a jégen... Van testvére? Nincs? Vannak testvérek, akik meg is ölnék egymást, pedig nem is korcsolyáztak együtt. Ehhez képest mi még jól állunk.

Mit szól hozzá, hogy Oľga Ilhan oldalán újra versenyezni kezdett?

Szorítok nekik. Olyasmivel próbálkoznak, amivel korábban senki. Eddig legfeljebb csak a filmekben láttunk olyat, hogy egy futballista harminc fölött elkezd korcsolyázni. Minden sport lényege az, hogy legyőzzem önmagam. Nem az ellenfelet, hanem önmagamat, hogy kiderítsem, hol vannak a korlátaim, aztán azokat átlépjem. Ez a legértékesebb dolog a sportban, és ők pontosan ezt csinálják.

Hogyan képzeli el a jövőjét a műkorcsolyában? A versenyigazgatói poszt mellett egyéb sportvezetői feladatokat is elvállal?

A műkorcsolyában nagyon sok a politika, a klubok a saját érdekeiket nézik… Meglátjuk, sikerül-e ismét elűzniük ennek a sportnak a környékéről, és akkor már soha többet nem lesz közöm a műkorcsolyához, vagy sikerül valamit elindítanom, mert rengeteg dolog van, amin változtatni kellene.

Vannak konkrét elképzelései is, mik ezek?

Húsz éve minden ugyanúgy történik, semmi sem lett jobb, csak rosszabb. Ilyenkor változtatni kell, mert csak a bolondok gondolják azt, hogy ha mindent mindig ugyanúgy csinálnak, akkor az eredmény egyszer csak jobb lesz. De a konkrét terveimet egyelőre nem szeretném a nyilvánosság elé tárni, mert egynéhányan esetleg megijednek…