Már csak az arany hiányzik

Harmadik paralimpiáján áll a zöld asztal mögé az ipolysági Gáspár László, aki jó ideje a hazai asztalitenisz állócsillaga. Atlantából (1996) egyéniben ezüst- és bronzéremmel plusz egy csapatbronzzal tért haza, mégis csalódott volt, mert egy szabadkártyás osztrák versenyző elorozta előle az elsőséget. Sydneyben (2000) Csejtei Richárddal második lett csapatban, egyéniben a negyeddöntőben esett ki. Athénban már nem indulhatnak együtt, mert Gáspárt időközben a legenyhébben károsultak, vagyis a TT10-es kategóriába sorolták, míg Csejtey a TT8-asba került, s ott egy másik honfitársával együtt kell versenyeznie. Gáspárnak tehát maradt az egyéni verseny. „Most nem vagyok olyan nagy esélyes, mint Atlantában voltam, de megpróbálom megszerezni a hiányzó paralimpiai aranyat” – jelenti ki minden habozás nélkül. Abban reménykedik, hogy kijön neki a lépés, s mindent kiadhat magából, de így se biztos a siker. „Ha képességeimnek megfelelően játszom majd, akkor elégedett leszek önmagammal. Még egy vereség után is. Biztosan fájna, ha nem szereznék érmet, de jó játékkal könnyebb lenne elviselni.”

Rendszeresen versenyez az egészségesek között is. „Mindenem az asztalitenisz. A pingpongteremben nőttem fel, s mindig ezt játszottam, nagyon szeretem. Bokám merevsége miatt vagyok mozgássérült, s ezért indulhatok a paralimpián, de ha történetesen nem indulhatnék, én akkor is ütném a labdát.”

Kategóriájában az állók között hatodik a világranglistán, Szlovákiában már évek óta jegyzik, jelenleg harmincadik – harmincnégy évesen, de nem látogatja a hazai versenyeket. Mindössze a csapatbajnokságban indul, jó ideje komáromi mezben. (jmk)