Majdnem egymásnak esett a két tábor

Alighanem örökre emlékezetes kongresszust „produkáltak“ a FIFA küldöttei Szöulban: a korábban rendre méltóságteljes légkört a keddi, rendkívüli gyűlést fújolások, sértő bekiabálások, füttykoncertek tették olyanná, hogy az már hovatovább egy középkori, Rákos mezején tartott nemesi egybesereglésre emlékeztetett.

A világszövetség gazdasági helyzetének tisztázására összehívott mítinget Joseph Blatter ugyan azzal nyitotta meg, hogy „semmit sem kívánunk eltitkolni“, később egyre többen érezték úgy, a svájci elnökben egy Mazarin bíboros veszett el, oly rafináltan és rezzenéstelen arccal terelgette az általa tetsző irányba az ügymenetet. Blatter legelőször is leszögezte, „irigylésre méltó helyzetben van a FIFA“, amelynek gazdálkodásába bárki betekinthet, s megláthatja, frankmilliók pihennek a számlákon. A szövetség által publikált beszámoló plusz 154 millióról szól, amelynek némiképp ellentmond David Will jelentése: a skót alelnök saját vizsgálatai alapján mínusz 536 milliót mutatott ki. Will szerint a FIFA csak úgy tudott pozitív mérleget produkálni, hogy a 2002-es és 2006-os vb bevételeire bazírozva felvett egy 690 milliós kölcsönt, amely így átbillentette a büdzsét. „Ha a FIFA egy átlagos gazdasági vállalkozás lenne, a svájci törvények alapján már megindult volna ellene a csődeljárás“ – jelezte Will, hogy a szövetség milyen úton-módon kompenzálta azokat a horribilis veszteségeket, amelyek különböző partnereinek (ISL, Kirch, egy biztosítótársaság) tönkremenéséből származtak.

Az is kétségtelen, hogy az összejövetel atmoszférájának megmételyeződéséhez egy öngól is hozzájárult: Michel Zen-Ruffinen főtitkár – aki saját kezűleg állított össze egy 300 oldalas büntetőfeljelentést saját elnöke ellen – ugyanis közölte, mivel folyamatosan gátolták munkáját, ő a FIFA által beterjesztett dokumentumokhoz nem adja a nevét, és az ülésen sem kíván közreműködni. Blatter egy „nem ebben állapodtunk meg“ mondattal nyugtázta a történteket, és saját maga vette át a kongresszus levezetését.

Ebből kerekedett a botrány, az elnök ugyanis sorra tagadta meg a szót azoktól a küldöttektől, akik az ellenzék jól ismert figurájaként a szerdai tisztújításon megbuktatásán fáradoztak. Az idő lejártára hivatkozva 15 delegátus nem tehetett fel kérdéséket, míg Willt nemes egyszerűséggel elhajtotta a mikrofontól, amikor a skót a pódiumra lépett, előadandó saját verzióját a FIFA büdzséjéről. Ekkor már kórusban pfujoltak a szövetségek képviselői, s bár a norvég Karen Espelund felszólíthatta az elnököt, hogy engedje Willt kibontakozni, Blatter kijelentette, az alelnök miatt nem fognak itt éjszakázni, majd másnap reggel felszólalhat Will, ha akar. A szomáliai Farro Aldo – aki korábban azt nyilatkozta, 1998-ban százezer dollárral akarták megvesztegetni Blatterék a szavazatáért – hiába tartotta a magasba a kezét, majd kezdett ordibálni, hogy „Mi folyik itt?! Kérdezni akarok!“, Blatter egy „Tudomásul vettük a jelentkezését“ mondattal túllépett rajta. Aldo később örülhetett, hogy a Blattert támogató afrikai lobbi nem képviselőként jelenlévő emberei csupán lökdösni kezdték, s nem pofozták ki a teremből... (NS)