Magyar és szlovák siker – olasz partnerrel

Mindkét pár a jégtánc egyik európai központjában, Milánóban edz, Csölleyéket Roberto Pelizzola, Lukácsékat pedig a 2001-es világbajnok Barbara Fusar-Poli készíti fel.

Számukra is sokk volt

„Szerencsés vagyok, hogy nemcsak Európa, hanem talán a világ egyik legjobb edzőjével dolgozhatok együtt. Federicával minden nap örömmel megyünk ki a jégre. Az egész csapat hisz bennünk, és ez a bizalom kölcsönös” – hangsúlyozta Lukáš Csölley, aki 2011-től korcsolyázik Federica Testával. A szlovák szövetség kezdettől fogva támogatta őket, Federica 2013-ban az állampolgárságot is megkapta.

A kettős az olimpiáról még lecsúszott, azonban évről évre jobb helyezéseket ér el: első kontinensviadalukon, 2013-ban a 17. helyen végeztek, tavaly tizenkettedikek voltak, idén pedig nyolcadikok, úgy, hogy a rövidprogram után a szenzációs 5. helyen álltak.

„Az az ötödik hely számunkra is sokk volt” – vallotta be Lukáš. Mégsem volt ismeretlen számára a helyzet, hogy az utolsó csoportban, a legjobbakkal léphet jégre a kűrben, mert korábbi partnerével, Nikola Višňovával a junior vb-n egyszer szintén az utolsó csoportban futhatott.

Csölleyék szeretnek történetet mesélni a jégen, még a rövidtánc köré is igyekeznek valami sztorit kitalálni, a kűrjük pedig klasszikus mese (vagy inkább rémtörténet) – egy félelmetes cirkuszigazgató becsábítja a freakshow-jába az ártatlanul nézelődő lánykát, akit annyira behálóz, hogy végül ő is belép a cirkuszba. A váltást egy kis trükk is kiemeli: Federica fekete ruhája egy varázsütésre (egy jól időzített mozdulattal) feketéből kockásra változik.

Lukáš a frizurájával játszik – a rövidtáncban a paso dobléhoz illő hetyke kis copfba fogja, a kűrre szétengedi, így még jobban hozza az őrült cirkuszigazgató figuráját. „Azt gondolom, hogy a jégtánc a vizuális élményről is szól, és fontosak a karakterek is, akiket megformálunk. Az apró részletekkel is ezeket a hatásokat próbáljuk erősíteni” – magyarázta Lukáš.

A közönség értékelte a szlovák kettős programját – csalódásának is hangot adott, amikor a kűr után visszacsúsztak. „Mi egyáltalán nem vagyunk csalódottak – szögezte le Federica. – Nagyon boldogok vagyunk, mert két hibátlan programot mutattunk be Stockholmban.”

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"176624","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"319"}}]]

Remek bemutatkozás

Lukács Ádám és Carolina Moscheni is elégedett lehetett bemutatkozásával a felnőtt mezőnyben. A rövidtánc után 16. helyen álltak, végül a tizenötödik helyen végeztek (az egyik pár visszalépett).

Edzőjük, az expresszív megnyilvánulásairól ismert Barbara Fusar-Poli nem győzte ölelgetni őket a lihegőben. „Azt hiszem, mindketten meg voltunk hatódva” – vallotta be Ádám. Fusar-Poli a rövidprogram után percekig meg sem tudott szólalni, annyira elérzékenyült.

„Ilyennek még nem láttuk” – jegyezte meg mosolyogva Carolina, akit a barátai csak Carry-nek hívnak. A magyar kettős idén még a juniorok között is versenyez, vagyis az Eb-re teljesen új rövidtáncot kellett készíteniük (a junioroknál a szamba, a senior mezőnyben a paso doble idén a beépítendő kötelező tánc), a kűrjükbe pedig be kellett toldaniuk 30 másodpercet.

„Eleinte azt hittem, fárasztóbb lesz így, de paradox módon így több időnk van szusszanni egyet a programban, és jobban ki is tudjuk fejezni a zenét” – magyarázta Ádám. A kűr Beethoven és Chopin klasszikus darabjaiból épül fel, nincs mögötte különösebb történet. „A zene sokszor vált, van benne gyors és lassú rész is. Különféle érzelmeket kell megélnünk közben, ezeket igyekszünk a lehető legjobban átadni a közönségnek” – mondta Ádám.

A kettős 2012 óta dolgozik együtt, s már az első kipróbáláson érezték, összeillenek. Ádám is hamar megszokta Milánót. „Szerencsés dolog, ha az ember meg tudja találni a helyét távol az otthonától, és ehhez nagy mértékben hozzájárul a társaság. Főleg természetesen Barbara, aki szinte gyerekeiként szeret minket, valamint a többi korcsolyázó, akikkel együtt edzünk” – emelte ki Ádám.

Nem lesznek olaszok

A magyar és a szlovák pár programjai Stockholmban nagy sikert arattak a közönség és a szakértők körében is. Többen megjegyezték, az olaszok hibát követtek el, hogy könnyen elengedték őket. „Azt gondolom, ezért az első évben kellett volna többet tenni, nem utána bánkódni rajta” – mondta Lukács Ádám.

„Minket tavaly próbáltak meggyőzni, hogy inkább az olasz színeket képviseljük – árulta el Federica Testa. – De ez nem fordult meg a fejünkben, hálásak vagyunk a szlovák szövetségnek a támogatásért. Egyébként az olasz szövetségnek is köszönetet kell mondanunk, hiszen ők is segítenek, például az edzésbeosztásnál. De jól érezzük magunkat szlovák színekben.”

Lukáš számára a jövő évi pozsonyi Eb különleges jelentőségű lesz: 2001-ben (tizenegy évesen) virágszedő kisfiúként és lelkes rajongóként ült a lelátón, s csak álmodott róla, hogy egyszer versenyzőként is részt vehet egy Eb-n.

Az álom azóta megvalósult. „Évről évre fejlődünk, ennek örülök a legjobban – hangsúlyozta Csölley. – Ha ezen az úton megyünk tovább, egyszer talán még az érem is elérhető lesz.”

KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL