Londonból jelentjük: véget ért a liverpooli álom

Közel nyolcvan percen át az történt a pályán, amit a Liverpool akart: három gól (Allen, Sturridge, Suárez), kapufa (Sturridge) és nyomasztó labdabirtoklási fölény. Aztán a Crystal Palace tíz perc alatt romba döntött mindent, amit a Liverpool az egész szezonban gondosan építgetett.

Pedig amikor az 55. percben Suárez góljával már 3:0-ra vezettek a vendégek, sokan már azt kezdték számolgatni, hány találat kell ahhoz, hogy a Liverpoolnak jobb legyen a gólkülönbsége, mint a Manchester Citynek. (Pontegyenlőség esetén Angliában ez dönt, s jelenleg a két csapat között kilenc gól a különbség a ManCity javára.)
Volt már olyan, méghozzá 1989 szeptemberében, hogy a Liverpool az 55. percben 3:0-ra vezetett a Crystal Palace ellen. Akkor 9:0 lett a vége. Most nem. Sőt.
 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"147026","attributes":{"alt":"Liverpooli szurkolók a meccs előtt...","author":"","class":"media-image","height":"290","title":"Liverpooli szurkolók a meccs előtt...","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Támadás! – zengték a három góltól megrészegült vendégdrukkerek („Attack! Attack! Attack!”), a Liverpool pedig támadott és támadott. Naivitás volt? Talán. Mert a csapat elkövette ugyanazt a hibát, mint a Chelsea ellen: annyira kinyílt, hogy elfelejtett védekezni. Mi a tanulság? Hiába szenzációs a csatársor (99 rúgott gól), ha lyukas a védelem (49 kapott gól). Márpedig ilyen szellős védekezéssel nem lehet bajnokságot nyerni.

Szakértők szerint a mai Liverpool a kilencvenes évekbeli, Kevin Keegan által vezetett Newcastle-re emlékeztet. Öröm nézni őket (focijuk látványos), de ugyanolyan öröm játszani ellenük (védelmük átjáróház). A liverpooli hátvédsornak nincs vezére, Škrtel gólerős ugyan, de képtelen irányítani a társait, Sakho nem érzi a ritmust, Flanagan tehetséges, de zöldfülű (a Palace ellen látványosan „elszállt” az utolsó tíz percre), Glen Johnson pedig nagyszerűen segíti a támadásokat, csak épp hadilábon áll a védekezéssel, ami egy hátvédnél meglehetősen nagy probléma.
 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"147027","attributes":{"alt":"...és a meccs után.","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"...és a meccs után.","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

„Three-nil, and you fucked it up!” („Három-null, és elb…tátok!”) – énekelték a Palace-drukkerek a meccs végén. Énekelték? Üvöltötték, harsogták, hörögték. Ha 1-től 10-ig kellene pontoznunk a Crystal Palace szurkolótáborát, habozás nélkül 10-est adnánk. Sehol Angliában nincs ilyen hangerő, nincsenek ilyen átszellemült arcok, nincs ilyen változatos, pörgős szurkolás. Még Millwallban sem. „Mi vagyunk Dél-London legjobbjai” – szólt a dal akkor is, amikor háromgólos hátrányban voltak: „South London’s number one, / You know it’s true, / We are the red and blue!”

Állva nézték a meccset, füstbombát gyújtottak, az egyenlítő gól után pedig az általános eksztázis közepette többen is megpróbáltak berohanni a pályára (ez három drukkernek sikerült). Egyetlen jellemhibájuk az volt, hogy árgus szemekkel figyelték a tribünt, a hazai szektorokban „megbúvó” liverpooli drukkerekre vadászva; s ha valaki lelepleződött (például azzal, hogy ünnepelt a liverpooli gólnál), azt azonnal jelentették a biztonsági szolgálatnak. Ilyenkor a stewardok előbb megvédték a „rossz helyen ülő” vendégdrukkereket a népharagtól, majd kivezették őket a stadionból.
 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"147028","attributes":{"alt":"Steven Gerrard vigasztalja Luis Suárezt.","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Steven Gerrard vigasztalja Luis Suárezt.","typeof":"foaf:Image","width":"382"}}]]

Szegény Steven Gerrard! Mindent megnyert már (BL-t, UEFA-kupát, FA-kupát, Ligakupát), csak bajnokságot nem. Idén állt hozzá a legközelebb. Állt, de elcsúszott, és lepasszolta a labdát Demba Bának – énekelték kárörvendőn a Palace-drukkerek, a Chelsea elleni sorsdöntő bakira utalva.

A kudarcot nehezen viselte Luis Suárez is, aki a meccs után elsírta magát. A 31 gólos Suárezt idén nemcsak a játékosok, hanem az angliai sportújságírók is a szezon legjobbjává választották, s bár úgy nyilatkozott, jól érzi magát Liverpoolban, a nyár egyik nagy kérdése lesz, marad-e az Anfield Roadon – spanyol lapértesülések szerint ugyanis a Real Madrid azonnal kifizetné érte a szerződésében rögzített kivásárlási összeget (70 millió fontot).
 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"147029","attributes":{"alt":"Suárez könnyei: véget ért a liverpooli álom.","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Suárez könnyei: véget ért a liverpooli álom.","typeof":"foaf:Image","width":"435"}}]]

A Liverpool 1990 óta vár a bajnoki címre, s nagyon úgy fest, minimum egy újabb szezont még várnia kell. „I love Crystal Palace” – írta hétfő esti Twitter-bejegyzésében Samir Nasri, a Manchester City középpályása, csapata ugyanis lépéselőnybe került: hátralévő két meccsén (Aston Villa otthon, West Ham otthon) elég négy pontot szereznie, s bajnok! A Selhurst Parkban ezért fogta a fejét Gerrard, ezért sírt Suárez. Mindketten tudták: vasárnap a Manchester City fog ünnepelni, nem a Liverpool.

Gazdag József, London