Könnyes búcsút vettek a Madárkától

Hiába győzték le két góllal (28:26 arányban) a bakonyiak a kulcsfontosságú BL-középdöntő csoportmeccsek harmadik fordulójában a spanyolokat, a lefújás után senki sem tudta leplezni határtalan szomorúságát. A játékosok a pályán zokogtak (de úgy, hogy férfiembert csak nagy ritkán látni), a nézőtéren pedig ki a zsebkendőjét, ki pedig a piros-fehérzöld szurkolói sálját áztatta könnyeivel… Elszállt a Madárka „Adio Pasarila – Viszlát, Madárka!” – román–magyar kétnyelvű transzparenssel búcsúzott a veszprémi szurkolósereg Marian Cozmától, a találkozó előtti egyperces gyászszünetben. Még a világítást is kikapcsolták a Veszprém Arénában, ahol félelmetes csend honolt. A szurkolók Cozmaarcképpel ellátott fekete színű pólókban hangoltak a mérkőzésre, de a kezdő sípszó után már mindenki a megszokott pirosfehér mezt öltötte magára. A hazai csapat is megadta a tiszteletet a tragikusan elhunyt csapattárs emlékének: mindnyájan 8-as számú Cozma-pólóban melegítettek. A leóni csapat emlékérmet adott át a veszprémi csapatkapitánynak, Dejan Pericsnek. A szerb–szlovén kettős állampolgárságú hálóőr megcsókolta az ezüstplakettet, így is kifejezve mély tiszteletét.

Szívből, Marianért
Hogy aztán káprázatos védésekkel hozza extázisba az amúgy se csendes veszprémi oroszlánbarlangot. Perics önkívületi állapotban védett, s hozzá csatlakozott a honosított magyar válogatott Eklemovics Nikola. A veszprémiek irányítója elképesztő gólokat lőtt, átlövésből, de még a beálló pozíciójából is betalált. A mérkőzés legjobbja 9 góllal járult hozzá a felejthetetlen sikerhez, de a lefújás után benne is felszakadtak az oly friss lelki sebek. Csak zokogott, zokogott és zokogott. „Szívből játszottunk Marianért – hangsúlyozta Nikola a sajtószobában még mindig könnybe lábadt szemmel. – Milyen véletlen, hogy 28 gólt dobtunk, s ő éppen második hónap nyolcadikán hagyott itt minket. Ráadásul 1982-ben született…”

Perez segített a holtponton
A spanyol alakulat mindössze háromszor vezetett a mérkőzés során, ekkor az örökifjú „kubai magyar” Carlos Perez lendítette át a holtponton a gyászoló csapatot. „Ve-le-tek va-gyunk” – skandálta egy emberként a hullámvölgy idején a veszprémi nézősereg. A hispánok egyik (ha nem a) legjobbja, Martin Straňovský pontos lövései sem segítették sikerhez a Reale Ademar csapatát. „Őszinte részvétem szeretném kifejezni a veszprémieknek. Le a kalappal előttük, nagyon jól védekeztek” – értékelt Jordi Ribera Romans spanyol vezetőedző.

Cozma és a múlt idő
„Nem is tudtunk felkészülni erre a mérkőzésre. Ez a hét mindenről szólt, csak a szakmáról nem. Romokban voltunk– vallotta az Új Szónak Csoknyai István, a veszprémiek legendás játékosa, a csapat jelenlegi másodedzője. – Pénteken a temetés következett, ami után újra teljes letargiába esett a csapat. Nagyon fontos volt, hogy a belső motivációt pozitív energiává tudtuk alakítani. Mindnyájunkat megviselték a történtek. Ilyés Feri és Marko Vujin állt Marianhoz a legközelebb, így ők még a meccs előtti napon is rossz idegállapotban voltak. Emberfeletti igyekezetük ellenére a mérkőzés során is látszott rajtuk a zavartság.” Csoknyai azt is elárulta, hogy neki Marian Cozma volt a kedvence. „Az egész csapatot nagyon szeretem, de a szívemhez ő állt a legközelebb. Kár, hogy már csak múlt időben mondhatommindezt…”
Él aremény… A magyar bajnoki címvédőnek ezzel a felejthetetlen és szívszorító győzelemmel megmaradt az esélye, hogy Európa legjobb nyolc férfi klubcsapata közé kerüljön. A veszprémiek a harmadik számú BL-középdöntő csoport élére ugrottak. Gál Gyula, a csapat beállójának szavaival élve: „A továbbiakban is minden mérkőzésen Marianért játszik a csapat!” (Kovács Barnabás)