Komoly céljai vannak a ZTE lakszakállasi védőjének

A foci miatt nagyon fiatalon elkerült otthonról. Már ekkor a profi karrier lebegett a szeme előtt?

Természetesen. Mikor kilencévesen Győrbe kerültem, másfél évig apukám, illetve Kovács Krisztián apukája vagy papája hordott minket edzésre. Ezután költöztem be a kollégiumba. Nehéz volt ennyire fiatalon, de bíztam benne, hogy az akkor még elsőosztályú ETO-ba lesz lehetőségem bekerülni. Sikerült gyorsan beilleszkednem, remek feltételeket biztosítottak, talán a legjobbakat az országban. Nagyon jó fejek voltak a csapattársak, sok barátság született akkor és az edzőknek, nevelőknek is sokat köszönhetek.

Ezután 17 évesen Székesfehérvárra, majd három évvel később Szombathelyre került.

Hadnagy Zsolt volt a Videoton játékosmegfigyelője, ő vitt el Fehérvárra. Úgy volt, hogy az NB III-as csapatba kerülök, de ez gyorsan megváltozott. Szombaton még a győri korosztályos csapattal játszottunk a bennmaradásért, előtte csütörtökön pedig szóltak, hogy hétfőn a Vidi első csapatával utazok edzőtáborba. Ez annyira jól sikerült, hogy Marko Nikolics azt mondta, nem megyek vissza a harmadosztályba, maradok az első csapattal. Sajnálom, hogy nem tudtam többet játszani, ezért is váltottam és két éve a Haladáshoz igazoltam. Ezt utólag már egy kulcsmomentumnak mondanám a pályafutásomban. Egy olyan vezetőedzőt kaptam Mátyus János személyében, aki nap mint nap azzal foglalkozott, hogy én jobb játékos legyek. Minden héten elmondta, hogy legalább NB I-es, de inkább válogatott labdarúgót farag belőlem. Székesfehérváron már az első csapattal edzettem, ez pedig felkészített arra, hogy itt gyorsan be tudjak illeszkedni a másodosztályban, a társak azonnal elfogadtak. Éltem is a bizalommal, így sikeres időszakot töltöttem ott.

Zalaegerszegre 2022 januárjában került, és bár eleinte csak a kispadon kezdett, fokozatosan beverekedte magát a kezdőcsapatba. Ma már mondhatjuk, hogy a csapat alapembere?

Télen keresett meg a tulajdonos úr és láttam, hogy itt törődnek a fiatalokkal, így ez egy jó lehetőség a számomra. Például Bolla Bendegúz is itt volt korábban, aki már Svájcban játszik. Örültem, hogy csatlakozhatok a ZTE-hez. Az elején nehezebb volt kezelni, hogy csere voltam, nem voltam hozzászokva. A Fradi ellen kimaradtam a keretből is és az NB III-ban játszottam, nem volt egyszerű feldolgozni. De tudtam, hogy számítanak rám és meg fogom kapni az esélyt. Ezért pedig nagyon keményen dolgoztam és el is jött az én időm. Waltner Róberttől kaptam meg a bizalmat, akinek szintén sokat köszönhetek.

Idén már Ricardo Moniz a csapat vezetőedzője, akiről lehet tudni, hogy bátran nyúl a fiatalokhoz.

Teljesen más szemléletet hozott magával, mint amit eddig tapasztaltam. Azt gondolom, hogy az egész magyar labdarúgást kétszer leeddzük. Nagyon sokat és keményen dolgozunk, elemzik minden nap, minden héten a futómennyiségünket és összehasonlítják, hol járunk a nemzetközi szinthez képest. Volt olyan meccsünk, azt hiszem a Debrecen ellen, amikor már a Salzburg szintjén voltunk ezekben a mutatókban. Egy külföldön is elismert és a Salzburgnál, a Hamburgnál, a Tottenhamnél tapasztalatot szerzett szakemberrel dolgozhatunk. Nem csak a meccseken, hanem az edzéseken is megköveteli a maximális teljesítményt. Ez sokat segíthet nekünk játékosoknak, ha esetleg valamelyikünk egy külföldi csapathoz kerül majd. Nagyon pozitívan értékelem azt az időszakot, amióta Ricardo Moniz átvette a csapat irányítását.

Nyáron a felkészülés során legyőzték az AC Milant, amihez góllal és gólpasszal járult hozzá. Milyen volt egy ilyen csapat ellen pályára lépni?

Még a felkészülés javában zajlott akkor, azt hiszem két nappal a meccs előtt még fartleket futottunk. Nem készültünk külön a Milanra. Akit egy ilyen mérkőzésre motiválni kell, az rossz úton jár és abba kell hagynia a futballt. Azt emelném ki, hogy milyen hitet adott nekünk a stáb azon a héten. Elhitették velünk, hogy képesek vagyunk megverni az olasz bajnokot. Személy szerint nagyon felfokozott állapotban voltam, szerettem volna megtudni, hol járok hozzájuk képest. Az első félidőben adtam egy gólpasszt és fejeltem egy gólt, ez még nagyobb motivációt adott. A legnagyobb pozitívum viszont az, hogy védekezésben többször meg tudtam verni egy az egyben Rebicset, Leaót vagy Giroud-t, ami egy jó visszajelzés volt számomra.

A bajnokságban 3 győzelem, 3 döntetlen és 3 vereség a mérlegük. Elégedettek ezzel?

Nem vagyunk elégedettek, hiszen a 9 meccsből háromszor saját hibánkból hullajtottunk pontokat. Az Újpest ellen piros lapot kaptunk és a hosszabbításban egyenlített az ellenfél. Kecskeméten a 30. percben már négy góllal is vezethettünk volna, majd jött újra egy piros lap, büntetőből egyenlítettek és végül fordítottak. A Puskás Akadémia ellen 70 percig uraltuk a játékot, majd két kontrából kaptunk két gólt és kikaptunk. Ezeken a találkozókon a fordulópontokból nem jöttünk ki jól. De hiszem, hogy a kemény munka meghozza az eredményét és hosszú távon felénk fognak billenni az ilyen kritikus szituációk és nekünk lesz szerencsénk. Ha azt nézzük, hogy hatszor játszottunk idegenben, nem olyan rosszak az eredmények. A következő hat fordulóban négyszer otthon játszunk majd, ha ezeket megnyerjük, idegenben a Fradi és a Kisvárda ellen bármi megtörténhet. Ha ez sikerül, akkor jó pozícióban tudunk majd elmenni a téli pihenőre.

(Az interjút követően a Zalaegerszeg 3:0-ra legyőzte a Paks csapatát az NB I 11. fordulójában, a Magyar Kupában pedig Mocsi góllal járult hozzá a Kazinbarcika kiejtéséhez a 4. körben – szerk.)

Az utánpótlás-válogatottakban folyamatosan lehetőséget kapott, volt csapatkapitány is, az U21-es csapatban Gera Zoltántól is megkapta a karszalagot. Mit jelentett ez az ön számára?

Leírhatatlan érzés, amikor felvidékiként kivezethettem a gyepre a magyar utánpótlás-válogatottat, majd ott hallgathattam a Himnuszt. Ez mindig erőt adott számomra és megmutatta, hogy megéri keményen dolgozni, lemondani bizonyos dolgokról, hogy magasabb szintre is eljuthassak.

Milyen volt a felnőttválogatott keretével készülni?

Ha tudtam, hogy Marco Rossi ott volt a meccsünkön, értékeltem a teljesítményem, de még nem számítottam rá, hogy behív majd. Mikor felhívtak, hogy a szövetségi kapitány beválogatott, először el sem hittem, de aztán nagyon vártam, hogy tudjak bizonyítani. Szerencsére sok embert ismertem, ami megkönnyítette a dolgom a beilleszkedéssel. Nem tudok olyat mondani, amikor azt éreztették volna velem, hogy én csak először vagyok ott az összetartáson. Mindenki segített, nagyon jó volt az az egy hét.

A debütálásra még várnia kell, de az olaszok ellen a telt házas Puskás Arénában ott volt a kispadon.

Biztosan megmarad az emlékezetemben a pillanat, amikor hatvanezer magyar énekelte a Himnuszt. Ahogy említettem, ez számomra nagy lökést ad, hogy tovább dolgozzak. Szeretnék újra ott lenni és remélem, hamarosan be is mutatkozhatok majd. Ehhez még azonban nagyon sokat kell fejlődnöm. A stábtól kaptam pozitív visszajelzéseket, azt gondolom, jól teljesítettem az edzéseken. A háromvédős rendszert is ismertem, hiszen az utánpótlás-válogatottban és Szombathelyen is ebben játszottunk. Most már a bajnokikra kell fókuszálnom és majd két hét múlva kiderül, hogy újra számít-e rám a szövetségi kapitány.

Szalai Ádám ezen a két találkozón búcsúzott a nemzeti csapattól. Valóban nehéz lesz őt pótolni?

Ezen az egy héten átéreztem azt, amiről mindenki nyilatkozott, hogy milyen erős karaktere van. Óriási veszteség lesz ő a csapat számára. Amit ő mondott, az úgy volt. Érezhető volt, hogy valóban egy vezéregyéniség távozott most a válogatottból.

Eddig lépcsőzetesen épül a karrierje. Mik a következő időszakra a kitűzött céljai?

A legfontosabb, hogy Zalaegerszegen tartani tudjam ezt a teljesítményt, amit ebben a kilenc fordulóban nyújtottam. Természetesen újra szeretnék bekerülni a válogatott keretébe, és fantasztikus lenne, ha be is tudnék mutatkozni. Most azonban tovább kell dolgoznom, hogy ezt meg tudjam valósítani. Ha ezt a szintet tartósan tudom majd hozni, akkor jövőre akár egy külföldi lehetőség is összejöhet. Ott van a célok között, hogy hosszabb időszakot tölthessek egy erősebb bajnokságban, de ehhez még meg kell lépnem a következő lépcsőfokokat.