Komáromi vereség elképesztő izgalmak után

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

A döntősorozat szerdai negyedik meccse több újdonsággal is szolgált: először volt hosszabbítás az idei finálék során, az előző három meccsel ellentétben egyik gárda sem tudott jelentősen meglépni riválisától még egy rövid időszakra sem (a legnagyobb különbség hat pont volt, az is csak a ráadásban), s most először mutatta a valódi szurkolás (azért inkább csak kezdetleges) jeleit a pozsonyi közönség.

Mindenki élvezte

a meccset

Persze érthető, hogy a fővárosiaktól megszokott decens szemlélődést hangosabb érzelemnyilvánítás váltotta fel: egy olyan mérkőzés, amelyen kis túlzással kétpercenként váltotta egymást a két csapat a vezetésben, senkit sem hagyott hidegen. (Miként a szpíkert sem, aki – nem túl sportszerűen – hangos zúgásra biztatta a nézőket a komáromiak néhány büntetőjénél.)

„Nagyszerű mérkőzés volt, a nézők és a szakértők is élvezhették a játékot” – konstatálta az újságírók gyűrűjében František Rón, a komáromiak vezetőedzője a találkozót követően. Az Inter trénere, Aramis Naglic is hasonló véleményen volt, de erről már csak utólag értesülhettek a média képviselői, a fővárosiak ugyanis szokásukhoz híven szinte rögtön a lefújás után az öltözőbe siettek, meglehetősen érzelemmentes ábrázattal.

Pedig a pozsonyi drukkerek most látszólag vevők lettek volna egy kis ünneplésre, így viszont megint csak irigykedve szemlélhették, hogy a végig „hangoskodó”, mintegy kétszáz komáromi szurkoló megköszöni kedvencei teljesíményét.

Hármasok döntöttek

Az MBK Rieker kosarasai ugyanis nagyot küzdöttek, az sem vetette őket vissza, hogy hármasával a pozsonyi Martin Rančík egy lélektanilag nagyon fontos pillanatban, az első félidő utolsó másodpercében 48:43-ra alakította az eredményt, ami az addigi legnagyobb arányú hazai vezetés volt.

A szünet után gyorsan egyenlítettek a komáromiak, s az egál környéki állás egészen a rendes játékidő végéig megmaradt – amikor is Vinny Simpson utolsó pillantban szerzett hármasával mentette hosszabbításra a meccset a tavalyi ezüstérmes. S hogy mi döntött a ráadás öt percében? Igen, a hármasok.

„Három hárompontosuknak köszönhetően a fővárosiak meglógtak tőlünk, amit borzasztó nehéz ledolgozni. Nekünk ma nem igazán mentek a távoli dobások, összességében talán ez hiányzott a győzelemhez. Természetesen néha a szerencséről is szól a kosárlabda. Úgy, ahogy mi egy hete megnyertük az első pozsonyi meccset, most az Inter győzött a végjátékban 97:95-re” – mondta az 52 éves Rón edző.

Dubovský: tudjuk, miben hibáztunk

A négy győzelemig tartó sorozatban tehát 0:2-ről 2:2-re jött fel az elsősorban az amerikai Alando Tuckerre (33 pont) és Rančíkra (25) támaszkodó pozsonyi csapat. A komáromiak azonban bizakodhatnak a szombati ötödik meccs előtt: lapunknak adott nyilatkozatában Lukáš Dubovský, az MBK Rieker védekezőspecialistája már néhány perccel a mérkőzés vége után racionálisan elemezte a végjátékot: „Nem mondhatjuk, hogy csak a szerencse döntött, mert egy kicsit hiányzott a fegyelem a támadásainkból. Pechünk is volt, hogy az Inter bedobta a hárompontosait, másrészt ezek úgymond szabad kísérletek voltak, nem nehezítettük meg a dolgukat.” Ez a higgadtság azt jelzi, a csapatnál rend van a fejekben, s a játékosok tisztában vannak vele, min kell javítani hazai környezetben. (ot)