Komáromi kosárgála a végére

Ha az embernek lúdbőrözik a háta, épp valami felemelőt él meg. Ha két órán át 5-6 percenként ismétlődik ez az állapot, akkor valami nagyon-nagyon szép élményben van része. 

A komáromi férfi-kosárlabdacsapat 102:70-re verte az Intert az Eurovia SBL playoff-elődöntőjének szerda esti meccsén, és 4:0-lal kisöpörte esélyebb ellenfelét. Szakmai elemzésbe nem bocsátkoznánk – a 34:16-os hazai vezetéssel zárult első negyed lényegében eldöntötte a meccs és a továbbjutás sorsát –, inkább a visszaadhatatlan hangulatból villantanánk fel momentumokat szubjektív élménybeszámolónkban. 

Lufis performansz 

A komáromi szurkolóseregről már többször zengtünk dicshimnuszokat, de az a pozitív energia, amely a dugig telt csarnokban ezúttal a kedvencek felé irányult, szinte tapintható volt. A lelátó mindig dübörög a csapatbemutatásnál, most, a piros-fehér klubszínekben pompázó lufik lengetésével még bensőségesebbé varázsolták a drukkerek a hangulatot. 

Hajtás felsőfokon 

Azt túlzás lenne állítani, hogy már ekkor biztossá vált a hazai siker, de az első negyedben olyan hihetetlen küzdőszellemmel vívták a párharcokat Bannisterék, amely nem hagyott kétséget efelől. Bilic egy teljesen elveszettnek tűnő helyzetben, amikor a legtöbb kosaras már fut hátra védekezni, métereket vetődött előre és megmentette a labdát. Thompson egymaga találta magát szemben egy Inter-kontránál, de kétkézes blokkot osztott ki, majd Bannister talán maga sem tudja, hogyan szerzett labdát, és a pár másodperces akciósorozat Alawoya fergeteges zsákolásával fejeződött be. 

Eleve feladták? 

Ez nagyon összetörte a vendég pozsonyiakat, akik edzője, Ľubomír Urban kezdettől fogva nem sugárzott túl nagy önbizalmat, ahogy beletörődve a kispadon ült (nem messze a sérült, mackóalsót öltő Martin Rančíktól). S még ha reménykedtek is a most is rendesen termelő Radoslav Rančík vezette vendégek, teljesen hitehagyottá tették őket az olyan szituációk, mint Kozlíké: egy statikus támadásvégén hozzá került a labda, ő pedig jó messziről bevágott egy hármast – majd elnézést kérően széttárta a karját, jelezve, más megoldást nem tudott... 

Gála a javából 

A két csapat közti különbség – az első perceket leszámítva – csak egyetlenegyszer csökkent 15 pontra, de általában húsz pont fölött volt, a komáromiak pedig elkezdtek gálázni. Bannister három emberrel a nyakán, a feje fölött a háta mögé (!) adott gólpasszt a hármast bezúzó Thompsonnak. Alawoya a dudaszó pillanatában alley ooppal fejezte be az első félidőt (54:30). Bilic hirtelen a háta mögé kapva szerelt, a (kosarasmércével) aprócska Haviar vetődve szerzett labdát, Halada bedobta az MBK Rieker Com-Therm századik pontját – a 16 komáromi hárompontos egyikeként – és folytathatnánk. 

Mint a döntőben 

S hogy mi történt ezek alatt a lelátón? Azt nehéz szavakba önteni. Már az első tíz perc után spontán állótapssal köszönték meg a látottakat a szurkolók, ami még néhányszor megismétlődött a meccs folyamán. A 102:70-es győzelem után Dragan Risztanovics vezetőedző örömében emelgette a játékosait, a sportnapilap munkatársa Thompsonnal fényképezkedett. A drukkerek pedig a „We are the champions” tónusaira olyan félórás ünneplést csaptak a gárdával, mintha a bajnoki címvédő a finálét vívta volna meg. 
Nagy kár, hogy csak négy győzelemig tart az elődöntős sorozat... 

***

A győztesek mondták 
„Paulík menedzser úr lehet, hogy titkon valami hasonló teljesítményt várt a fiúktól, én kicsit óvatos voltam. Rendkívül örülök a győzelemnek. Az utolsó lépés mindig nehéz, de ilyen módon behúzni a győzelmet, minden tisztelem a játékosoké. Az Inter egy neves ellenfél, fantasztikus elődöntős sorozaton vagyunk túl. De még nem hagyjuk abba, ott vagyunk a döntőben, és a privigyeieknek vagy a kassaiaknak is minimum egyenrangú ellenfelei akarunk lenni.” Dragan Risztanovics edző

„Ez csak az elődöntő volt, de ez az ünneplés olyan, mintha a finálét nyertük volna meg. Elképesztőek, fantasztikusak a drukkereink. Senki sem várta, hogy ilyen rövid lesz az Inter elleni sorozat, igaz, a meccsek többsége nagyon kiegyenlített volt. Ezt az eufóriát és a jó formánkat a döntőre is igyekszünk megtartani.” Ján Kratochvíl

„Majdnem a tavalyival megegyező a csapatunk, ismerjük egymást, és hatalmas szívünk van. Egy mindenkiért, és mindenki egyért küzd, jól összekovácsolódtunk, és ebből kifolyólag úgy harcolunk a pályán, ahogy senki más a szlovákiai csapatoknál. Megmutattuk, hogy támadásban és védekezésben is nagy erőt képviselünk.” Filip Halada