Király Gábor kikerült a kapuból

Jürgen Röber, a berlini gárda vezetőedzője úgy döntött, hogy egyelőre Christian Fiedlernek, az őszi idény végén lehetőséget kapó kapusnak szavaz bizalmat. Szerdán is ő védett az FC Köln elleni kupameccsen. Király, amióta bekerült a Hertha kezdőcsapatába, először marad ki egészségesen a legjobb tizenegyből!

– Fiedlert és engem már napokkal a meccs előtt behívott magához Röber, és mondta, hogy kettőnk közül ugyan én vagyok a jobb, de még nem érzi azt, hogy olyan formában lennék, mint mondjuk két éve a Bajnokok Ligája-szereplés alkalmával voltam – mesélte Király. – Az eddigi formámmal sem volt gond, egyszerűen nem nyújtottam az átlagosnál jobbat. Fiedler az ősz végén jól védett, de Röber is megmondta neki, a mostani döntés nem azt jelenti, hogy a tavasszal végig ő áll majd a kapuban. Az edző megígérte, amint utolértem a régi önmagam, azonnal cserél. A tréningen, amikor mi elvonultunk a kapusedzésre, a mester összehívta a többieket, és közölte velük a döntését. A fiúk aranyosak voltak, Röber velük is közölte, hogy egyértelműen engem tart jobbnak, de most megadja Fiedlernek is a lehetőséget. Egészen addig, amíg a két évvel ezelőtti Királyt nem látja viszont.

Mi volt az első reakciója a döntés után?

Őszintén megmondom, számítottam erre. El kell mondanom, hogy levetítettem magamban a pályafutásomat, és a következőkre jutottam. Nyolc éve vagyok az élvonalban, és mindössze tíz találkozón ültem a kispadon. A Magyar és a Német Kupa összecsapásait nem számolva 282 hivatalos találkozón léptem pályára, kilencvenszer úgy jutottam túl az összecsapásokon, hogy nem kaptam gólt. Ha csak a Bundesligát nézem, akkor 134 mérkőzésen szerepeltem, negyvenhétszer úgy, hogy megúsztam kapott gól nélkül. Megpróbálok pozitívan gondolkodni. Szerintem az edzőn és rajtam múlik minden. Tudomásul veszem, egy karriert nem lehet hullámvölgy nélkül végigcsinálni, de harcolni fogok a helyemért, azért, hogy ismét az én nevemmel kezdődjön a Hertha összeállítása.

Milyen érzések kavarognak most önben?

Felemásak. Védeni akartam, szerettem volna méltó módon búcsúzni attól az embertől, aki a múltban kiállt mellettem, akitől öt éven keresztül bizalmat kaptam. Szerettem volna megmutatni, hogy megérdemeltem mindezt, és remélem, erre még lesz lehetőségem.

Furcsa a helyzet, hiszen könnyen lehet, hogy Fiedler hibáira kell várnia.

Nem akarok arra várni, hanem az edzéseken olyan teljesítményt szeretnénk nyújtani, amellyel visszakerülhetek a kapuba. Bízom benne, hogy az idő megold mindent. Edzem tovább, és ha Röber tartja az ígéretét, akkor hamarosan visszakerülök a kapuba.

Mi lesz, ha nem?

Vannak ajánlataim, de nem akarom elhagyni Berlint. Nem áll szándékomban távozni, de játszani akarok, ez a sport erről szól.

A nyáron Huub Stevens személyében új edzője lesz a Herthának. Befolyásolhatja őt valamennyire Röber határozata?

Stevensnél mindenki tiszta lappal indul. Ő már öt éve ismer, tisztában van a képességeimmel, a versenytől pedig nem félek.

És mi történik a válogatottal?

Ha a kapitány megbízik bennem, és meghív a keretbe, akkor természetesen a múlthoz hasonlóan a jövőben is mindent elkövetek a csapatért.