Kilencven esztendeje futballoznak Ragyolcon

A szénbánya szerepe

Kilencven évvel ezelőtt, 1928-ban alakult meg Ragyolcon a Ragyolci Torna Club – RTC – Retek. Abban az időben faluhelyen még nem voltak futballcsapatok a kedvezőtlen életkörülmények miatt. Talán annak köszönhető az alakulás, hogy akkor kezdte a működését a szénbánya a Baksa-tetőn, és néhány játékost alkalmaztak. A bánya vezetése Weiss nevezetű igazgatása alá került, és egy Teletinsky nevű főmérnök volt Ostraváról a szakigazgató. A megalakulás szorgalmazói pedig Koronci Ferenc, Klein Zoltán, Bodnár Ferenc és Koronci Béla voltak. 
A bánya vezetősége és az akkori jegyző, Freund Imre nyújtott segítséget az alakulásnál. 

Városok csapatai között

Játékosokat is igazoltak, hogy a hivatalos indulás is rendben legyen, vagyis hogy a bajnoki mérkőzéseken is részt vehessenek. Az első labdarúgók között volt Berky Sándor, Neszvadba István, Princ Ernő, Palcso József, id. Futó Béla, Kemeník József, Klein Sándor, Szlatincsán István, Matúš Libiak, Koronci Béla és Bartko István.
Ősszel már bajnoki mérkőzéseket játszottak a füleki körzetben, ahol Losonc, Fülek, Rozsnyó, Rimaszombat, Ipolyság, Pelsőc, Tornalja és Apátfalva volt a csoportban. Ezek a csapatok komolyabb támogatásban részesültek, mert munkahelyet biztosítottak a játékosoknak.

Vándorolt a pálya

Ragyolcon kérdés volt a futballpálya holléte is. Nehezen sikerült egyet létesíteni az akkori Forduló-dűlőben, a jelenlegi benzinkúttal szemben. Az út és a vasút közötti területen a futballkedvelők segítségével úgy-ahogy rendbe tették a játékteret. Akkor még csak eke, borona, lapát és gereblye volt a használható szerszám. Talán egy év elteltével a templom mögé került a pálya, mert az előző elég messze volt a falutól. 
Ezekben az években Ruttkáról (Vrútky) jött néhány labdarúgó (Sýkora János, Holko Lajos, Daubner Béla), akik a szénbánya alkalmazottai lettek. A csapat közepes eredményeket ért el, de a körülményekhez képest ez sikernek mondható.
1938 után csak az ifjúsági csapat létezett, leventecsapatként, ennek tagja voltam én is. Koronci Béla bácsi gondoskodott a működéséről, ám a pályát felszántották a tulajdonosok, és újra visszakerült a fordulói kanyarba. De ez sem volt hosszú életű, újabb egyezség következtében kissé rendbe tették a korábban felszántottat, és most is ezen a helyen van.

A Retek újraéledése

A második világháború után újraéledt a Retek. Visszacsatoltak bennünket Csehszlovákiához, és a község újra komolyabban foglalkozott a csapat működésével. Nagy segítséget nyújtott az új jegyző, Július Španielka, mert szerette a futballt. A csapat vezetése is életképes volt. Futó Antal (Dini) volt a vezetőség lelke. Mindig idejében intézkedett, biztosította a teherautót az idegenben játszott mérkőzésekre. Nem mindig volt elég pénz a kiadásokra, sokszor a játékosok és szurkolók dobták össze a szállítási díjat. A játékosok egyike, Koronci Bandi intézte a hivatalos ügyeket, és ő törődött a csapat felkészítésével is. 

Divízió és Paulovics-éra

Felkerültek a ragyolciak a divízióba, ahol még keményebb ellenfelek vártak rájuk. A feljutáskor 103 adott góllal lett első a csapat. Említést érdemel Koronci László és Vršánszky Samu gyorsasága. Megelőzni nem tudták őket, de minden játékost utolértek. Gáspár Géza pedig ritka tehetségű kapus volt.
A csapat elég korán kiesett a divízióból, de az alacsonyabb osztályokban megállta a helyét. Anyagi nehézségekkel küzdött. Kissé rendeződött a helyzet, amikor a füleki bútorgyár gyámsága alá került. De ez az állapot sem tartott sokáig. Slovan Radzovce néven jött a folytatás, megfelelő eredményekkel. Paulovics István akkori klubelnök több éven át gondoskodott a csapatról, melyben elég jó képességű labdarúgók voltak: Jozef Paučó, Kalocsai Lajos, Molnár Béla, Korponai László, Jasko Ervin, Jozef Krnáč, Mihali Attila, Majoros Barna, Jozef Žilík, Gáspár Ernő, Gáspár Lajos, Ferenc László azok, akikre emlékszem.