Két széken kényszerből

Közelednek a HIL playoff-küzdelmei. Vajon milyen csapattal áll ki a Štart? Berenhaut Róbert felvételeNem is olyan régen még a Štart vezette a nyugati csoport mező-nyét. Miért nem sikerült megőrizniük elsőségüket?

Nem egyszer, hanem kétszer is az élen voltunk. Ami ezután következett, az edzői pályafutásom során még soha nem fordult elő: betegség vagy sérülés miatt a teljes kezdőcsapatom harcképtelenné vált, és így az első helyért játszott vágbesztercei mérkőzésen ifiket kellett a pályára küldenem. Dávid és Góliát harca zajlott a bajnok otthonában. Szerény vigasz, hogy a fiúk helytálltak, elfogadható vereséggel (33:25 – a szerző megj.) távoztunk.

Vagyis az alapjátékosok kiesése okozta az új nevek felbukkanását a legutóbbi bajnokik jegyző-könyvében is?

Pontosan így van. Szinte szétesett a csapatom. És e héten se jobb a helyzett. Már komolyan kellene készülnünk a playoff-elődöntőre, s az ifikkel együtt mindössze hat egészséges játékos áll rendelkezésemre. A sérülések elhúzódnak, a sportforma visszaszerzése meg teljesen kérdéses. Kulcsemberünk, a kapus Meluš most kezdte gyógykezelését a Magas-Tátrában – kétszeri tüdőgyulladás után. Jančo – ugyancsak tüdőgyulladást követően – hétfőtől edz. Stráňovský, Moyzeš és Sakár sérültek, csak az erősítőterembe járnak, oda is sántikálva. Nagyon szomorú vagyok, mert hiábavaló volt a korábbi időszak szorgalmas munkája. Most meg csak küszködünk, hogy valahogy összetákoljuk a csapatot, és legalább tisztességesen helytálljunk a playoff-meccseken.

Roppant kínos helyzet...

Lassan már nem is foglalkozom vele, mert szinte tehetetlen vagyok. Valóban nem túlzok, ez a meztelen valóság. Sajnos, számunkra rendkívül aggasztó előjelek mutatkoznak a bajnokság hajrája előtt.

Az özönvíz előtt azonban kétszer jártak a mennyekben is, vagyis a mezőny élén, így a sérülés- és betegséghullámig a Štartnál is letette névjegyét. Ez miben nyilvánult meg?

Három éve vagyok Érsekújvárott, és ezalatt megtanítottam védenceimet keményen és becsületesen dolgozni meg győzni. A sikervágy pedig az előrehaladás motorja.

Emellett most leül a férfiválogatott kispadjára is. Eredetileg nem volt a híve annak, hogy egyben klubedző legyen. Pavol Derfényi, a szövetség elnöke azonban ezt látja jónak, s nézetét ön is magáévá tette. Miért?

Megmondom őszintén: nem vagyok ettől elragadtatva. Mégis szükségszerűség. Ha csak a válogatottnál dolgoznék, nem lenne miből eltartanom a családomat. Ez kényszerít arra, hogy a klubban is edzősködjek. Más indokom nincs, így elfogadtam a Derfényi-féle elképzelést.

Elődei közül egyiknek sem sikerül kijuttatnia a válogatottat valamelyik világversenyre. Ön milyen utat szemelt ki a sikerek felé?

Elsősorben rendszeresen kell dolgozni. Nem ígérem, hogy a legelső, téli selejtező meghozza a várva várt feltörést, mert a közös gyakorlásokra valóban rettentően kevés időnk van. Legnagyobb tartalék abban rejlik, hogy a játékosok hajlandók lesznek-e odaadóan cselekedni a válogatottért. És nemcsak szóban, hanem tettekkel is bizonyítani a hozzá való kötődésüket. Ugyanakkor erkölcsileg erős, a külső hatásoknak ellenálló és olyan kollektívát akarok összekovácsolni, amely tudja, hogy mit akar, és könnyebben elviseli a rá nehezedő fizikai és lélektani nyomást, a közvélemény elvárásait. Ha az első időszakban a mentális rombolás nyomait sikerül némiképp eltűntetnünk, akkor már örülhetünk.

Három évre lépett szövetségre a szövetséggel. Az alapoktól kezdi a csapatépítést, vagy van, amit folytatni kíván Štefan Katušák után?

Aprócska kézilabdavilágunkban nincs nagy játékosválaszték. Újak nem bukkantak fel, s tudunk a légiósokról is. A céltudatos csapatépítéshez az itthoniakra kell alapozni az együttest, mert őket látjuk, befolyásolhatjuk, dolgozhatunk velük. Kivételes forma esetén hazahívjuk a külföldön játszókat is, hogy tudásukkal erősítsék a csapatot.

Ahhoz is ragaszkodik, hogy letisztuljon a válogatottban szereplők és a szövetség közti kapcsolat, s mindenki tudja, mit vállal magára a címeres mez viselésével. Ezért szerződést köt a szövetség a játékossal és a klubjával is.

Valóban tiszta, világos kapcsolatokra vágyom, hogy senki se kiabálhasson a médiába, amit akar, hogy ne mondhasson véleményt olyan dolgokról, amelyek nem tartoznak a feladatkörébe. Ahogy én nem nyilatkozhatom az elnök nevében, úgy a játékosok sem beszélhetnek helyettem. Ezt előre lefektetjük.