„Két szakaszgyőzelem és a zöld trikó!”

A svájci körversenyen négy szakaszt nyert meg. Így képzelte a főpróbát a Tourra?

Pontosan így, remélem, nem kerültem túl hamar csúcsformába. A Tour még nehezebb lesz, mert minden kerekes arra készül, a többiek is maximálisan felkészültek lesznek.

Mik a céljai a Tour de France-on, a világ legnevesebb kerékpárversenyén?

Két szakaszgyőzelem és a zöld trikó! Fogadtam is a Liquigas igazgatójával, de nem mondom meg, hogy miben. Ahogy elnéztem, a prológ a maga kanyarjaival pont ideális lehet nekem, nagyszerű lenne megnyerni, és a sárga trikóban kezdeni az első szakaszt.

Idén már összesen tizenkét szakaszgyőzelmet aratott. Milyen a pozíciója a csapatban?

A csapat vezéregyénisége Nibali, ez az idény elejétől adott. A Touron is neki fogunk segíteni, Ivan Basso is ilyen pozícióban lesz, aztán majd elválik, melyiküknek megy jobban a hegyekben. Az egyenes szakaszokon pedig rám fognak dolgozni, s én mindent meg is teszek a győzelemért.

Mitől különleges a Tour?

Ezt tartják a legpatinásabb versenynek, mindenki itt akarja megmutatni, mire képes. Sokszor ebből következnek az értelmetlen csoportos bukások is, mert mindenki tolakszik, keresi a helyet, próbál minél jobb pozíciót kivívni. Közben meg úgyis mindig ugyanaz a 10-15 versenyző végez az első helyeken. Igaz, tavaly közülük heten már az első héten kiestek.

Ön szerint idén ki nyeri meg a Tourt?

Idén a szokásosnál kevesebb a hegyi szakasz, nem olyan nehezek az emelkedők, s összesen 100 kilométernyi időfutam lesz. Ez azoknak kedvezhet, akik nagyon jók az időfutamokban, és a hegyekben is tartani tudják magukat. A brit Bradley Wiggins a legnagyobb esélyes. A mi Nibalink is jó az időfutamban és a hegyi szakaszokon is, ha jó formában lesz, ő is jó eredményt érhet el.

Egy héttel a Tour után kerül sor az olimpián az országúti versenyre. Lesz elég ideje kipihenni magát?

Nem az a legjobb módja az olimpiai felkészülésnek, hogy az ember hullára tekeri magát a Touron, s hat nap alatt lehetetlen a regeneráció. Cancellara például be is jelentette, hogy a Touron csak az első két hetet csinálja végig, aztán megy haza, és Londonra készül. Nekem ez lesz életem első Tourja és életem első olimpiája, de a Tour elsőbbséget élvez. Az olimpiát pedig majd meglátjuk.

Idén már 12 szakaszgyőzelmet aratott, s részsikerekre a Touron is jó esélye van. Gondolja, hogy fejlődhet még annyit, hogy egyszer összetettben is Tour-győzelemre törhessen?

Még fiatal vagyok, nagyon korán bekerültem a profi kerekesek közé. Évről évre fejlődöm, még nem értem el a végső szintre. Ahhoz, hogy összetettben is az esélyesek közé kerüljek, le kellene fogynom. Az egyetlen problémám a súlyom, mert a hegyekben azért különbség, hogy 65 kiló az ember, vagy 77, mint én.

A hétvégén a szlovák bajnokságon áll rajthoz, ráadásul címvédőként. Örül neki, hogy a hazai szurkolók előtt is versenyezhet?

Annak örülök, hogy egy évben egyszer azok is láthatnak, akik a külföldi versenyekre nem tudnak elkísérni. De hogy ez lenne a kedvenc versenyem, azt nem mondhatom. A szlovák bajnokság még nehezebb számomra, mint egy körverseny, mert nincs körülöttem a csapat, mindenben csak magamra vagy a testvéremre számíthatok.

Ha kell, saját maga is meg tudja szerelni a biciklijét?

Kiskoromtól fogva úgy gondoltam, hogy ha egyszer valamin versenyzek, akkor azt ismernem kell, és meg is kell tudnom javítani. Amikor még mountain bike-ban versenyeztem, még nem voltak depók, mindenki hordta magával a belsőt meg a pumpát, s ha defektet kapott, maga állt neki a javításnak. Ezt is rendszeresen gyakoroltam, 40 másodperc alatt ki tudtam cserélni a gumit!

Kaliforniában úgy is tudott szakaszt nyerni, hogy közben elesett vagy defektje volt, a sajtó Rambóként és Terminátorként is emlegette. Melyik becenevet kedveli jobban?

A Terminátor régebbi keletű, még abból az időből származik, amikor a Cannondale csapattal moutain bike-ban versenyeztem. A csapattársaim mind nagyon vékonyak voltak, én meg hozzájuk képest sokkal nehezebb, s néha eltörtek alattam az alkatrészek. Akkor neveztek el Terminátornak, mert a biciklim mindig össze volt törve, nekem viszont sohanemvoltsemmibajom.

Most, hogy már a nagymenők között tartják számon, hogy érzi, nagyobb lett a nyomás?

Épp ellenkezőleg, sokkal nyugodtabb vagyok. Az első évemben a profik között mindig idegeskedtem valamin, felesleges terheket raktam magamra. Tavaly már jobb volt, idén pedig teljesen felszabadult vagyok. Addig van rajtam nyomás, amíg meg nem nyerem az első etapot az évben. Minden versenyre úgy megyek, hogy lesz, ami lesz, mindent megteszek, de ha nem sikerül, nem fogom vízbe ölni magam.

A kerékpár bizonyos értelemben csapatsport, ön is minden győzelme után megköszöni a csapatának a segítséget. A társak nélkül is tudna nyerni?

Persze, csak nem olyan sokszor. Ha valaki meglóg a mezőnytől, nem lenne, aki befogja őket, a befutók előtt pedig nem lenne segítőm, aki védene a széltől. Ezek a dolgok nagyon sokat jelentenek.

Az egyik fő erőssége, hogy a befutóknál nagyon jól felismeri a pillanatot, mikor kell támadni. Ez valamilyen speciális felkészülés eredménye, vagy az intuíciónak köszönheti?

Sokszor szerencse is kell hozzá. Svájcban a negyedik szakasz befutója előtt nagyon rossz pozícióban voltam, nem tudtam kikeveredni a többiek közül, míg az edzőm ordított az adó-vevőbe: „Menj előre, menj előre, mit csinálsz ott hátul?!” Szerencsére pont ott volt egy körforgalom, s persze mindenki az úton ment – én meg a járdaszegélyen keresztül, s ezzel különösebb erőlködés nélkül a harmadik helyen találtam magam. Remélem, nem hagy el a szerencsém.