Két orosz is megelőzte Fernándezt, de a spanyolok klasszisa még harcolni fog

Az oroszok gyakorlatilag hazai pályán versenyeznek a fehérorosz fővárosban, és versenyzőik megörvendeztették a közönséget: Makszim Kovtun ugyan elesett a négyfordulatos salchowból, de aztán összekapta magát, négyfordulatos toeloop, tripla toeloop kombinációt ugrott, és a tripla axelje is jól sikerült. 87,70 pontot gyűjtött, amivel végül az ötödik.

Alekszander Szamarin brutális energiákat megmozgató programját egy káprázatos négyfordulatos lutz, tripla toeloop kombinációval kezdte, aztán ugyan csak tripla flipet ugrott, de az axel nála is rendben volt. Az eredmény: állótaps és 91,97 pont, és a rövidprogramért járó kis ezüstérem.

A „kis arany” Mihail Koljadáé lett, mert bár a cinizmusra hajlamosabb szurkolók sokszor csak Mr. Instabilként emlegetik, most minden ugrása ellentmondást nem tűrően a helyén volt: a négyfordulatos toeloop, tripla toeloop kombináció, a tripla lutz és a tripla axel is. És ott voltak az érzelmek is: a sokszor visszafogottnak tűnő Koljada mindent kipakolt volna a jégre. A közönség extázisban tapsolt, a bírók 100,49 pontra értékelték a programot, ezzel Koljada az élen áll.

Javier Fernández utolsóként lépett jégre. Élete utolsó rövidprogramja a Malaguena volt, a spanyol korcsolyázás felvirágoztatója nem is választhatott volna karakteresebb programot búcsúzóra. Már az edzéseken is libabőrös lett, aki nézte – még úgy is, hogy Fernández ugrásai (kiváltképp a négyfordulatosok) az edzéseken azért messze álltak az ideálistól. De Fernández mindig is versenyző típus volt, és ezt Minszkben is megmutatta. Bár csak három héttel az Eb előtt kezdett újra komolyabban edzeni az olimpia óta, ismét hozta a tőle megszokott magas színvonalat.

A négyfordulatos toeloopból jól érkezett, egy duplát rakott még rá. A négyfordulatos salchow is megvolt, bár a bírók hiányosnak látták. A tripla axelnél nem volt ideális az érkezés, de a szenvedély a program minden egyes másodpercéből és Fernández minden egyes porcikájából sugárzott. A pontszám azonban elmaradt Koljadáétól: a 91,84 pont a harmadik helyre volt elég.

„A bírók szerint a salchow hiányos volt. Nem volt! Lenéztem a jégre, és láttam, hogy nem volt az. A bíróknak ott a lassítás, mégis akadt olyan, aki +2-re értékelte ezt az ugrást, és olyan is, aki mínusz kettőre. Ez öt pont különbség!” – méltatlankodott Fernández.

A soha véget érni nem akaró interjúk során aztán már nem ezzel foglalkozott. „Ez az utolsó versenyem, és nem igazán az eredmény a fontos, hanem a jó érzés. De persze mindig arról ismertek, hogy bárhonnan fel tudtam állni, úgyhogy természetesen megpróbálom megszerezni azt a hetedik Eb-címet” – fogadkozott.

A kérdést, hogy úrrá lesznek-e vajon rajta az érzelmek az utolsó kűrje utolsó mozdulata után, nem akarta érteni, inkább arról beszélt, bár nehéz lesz egy másik életre váltani, a visszavonulása után is élete része marad a műkorcsolya, és így „nem lehet baj”.

Fernándeznek ez a 13. Európa-bajnoksága. Amikor kezdte, üde színfoltnak számított, ő volt a kis helyes spanyol gyerek, vicces programokkal. Ezen régen túlnőtt. Már első Eb-címével történelmet írt, azóta pedig igazi klasszissá vált, aki a jégen és azon kívül is irányt mutat a következő generációknak. Szombaton, az utolsó kűrje után, Minszkben és a tévéképernyők előtt is sokan fogják siratni.