Két nagy nulla

KISS TIBOR NOÉ

Mit láttunk kedden este a tévében? BL-elődöntőt, amelyen az Atlético Madrid és a Chelsea csapott össze egymással. S bár sejtettük, hogy a másik ágon zajló párharc (Bayern München–Real Madrid) lesz az élvezetesebb, arra azért nem számítottunk, ami a matracosok stadionjában zajlott. Nagyon gyönge mérkőzés volt.

Kezdjük az Atlético Madriddal. A hazaiak régen játszottak ilyen tompán, pontatlanul. Kombinatív játékukat megölte a Chelsea, az angolok kapuja előtt nem maradt hely a körömpasszokra és a testcselekre. Ehelyett láttunk előreíveléseket, beadásokat, de a fejjáték nem a spanyolok erőssége. Raul Garcia és Diego Costa többször megelőzte ugyan az emberét, de a góltól nagyon messze álltak a madridiak. Talán Gabi szabadrúgásánál kellett nyújtózkodnia egyet a 41 éves Mark Schwarzernek (Petr Čechnek kiment a válla a 18. percben), de még az a lövés is „félrehordott”, lecsúszott a spanyol középpályás lábáról.

Feltűnő volt Diego Costa körülményessége. A spanyol bajnokságban 27 gólnál járó futballista általában eggyel többet tolt a labdán, mint kellett volna, a hajrá perceiben pedig volt egy lövése, amelynél 22 méterről a stadion egyik felső szektorát találta el. S ha már a lelátónál járunk: az Atlético részéről egyedül a közönség érdemel dicséretet. A drukkerek olyan hangulatot teremtettek a stadionban, hogy a Chelsea focistái a pokolban érezhették magukat. De még így sem égtek meg – s ez az Atléti-focisták hibája.

Nem sokkal jobb a helyzet a Chelsea-nél, támadójátékról például nem igazán beszélhetünk a csapat kapcsán. Az első félidőben egyedül Fernando Torres lépte át a felezővonalat, a másodikban legalább volt néhány perc, amikor a Chelsea játékosai a hazaiak tizenhatosa előtt kevergettek. José Mourinho szélsőségesen defenzív taktikával küldte pályára csapatát, Torresen kívül Frank Lampard volt az egyetlen, akitől esetleg várhattunk néhány attraktív megoldást. Illetve Willian – csakhogy a brazil támadó középpályás ezúttal balhátvédet játszott!

Persze, Mourinhónál ez sem nagy meglepetés, az Inter edzőjeként a Barcelona ellen Samuel Eto’ót tolta ki bal oldali védőnek a Camp Nouban. A londoniak négyfős védősorát ezúttal jobbról Ramires, balról Willian egészítette ki – így vált áthatolhatatlanná a fal. S ha valaki esetleg meglepődött volna, hogy a 0:0-ra játszó Mourinho a hajrában miért két támadót (André Schürrlét és Demba Bát) állított be a csapatba, annak eláruljuk: rajtuk kívül a cserepadon csupán három olyan 20 év körüli játékos ült (Marco van Ginkel, Tomáš Kalas, Nathan Aké), akik összesen 6 alkalommal léptek eddig pályára a Chelsea-ben.

A visszavágón sem lesz nagy válogatási lehetősége José Mourinhónak. A lecserélt Petr Čech a vállsérülése miatt ebben a szezonban már nem léphet pályára, és a mérkőzés végén kisebb bokasérülést szenvedő John Terry is legfeljebb a BL-döntőben focizhatna. Kérdés, hogy a Chelsea egyáltalán bejut-e oda, mivel az említetteken kívül a második sárga lapját megkapó Frank Lampard és John Obi Mikel is lemarad az Atlético elleni jövő heti visszavágóról (az Atléticóból a csapatkapitány Gabi jutott erre a sorsra). Čech, Terry, Lampard, Mikel – kemény névsor a jövő heti hiányzóké. Nem véletlenül mondta a lefújás után Diego Simeone, az Atlético edzője, hogy csapata Londonban is képes lehet nyerni.

De bárki is lép tovább ebből a párharcból, a keddi produkció alapján esélytelen lesz a Bajnokok Ligája döntőjében. S valljuk meg: a hozzáállása alapján egyik gárda (különösen érvényes ez a Chelsea-re) sem érdemelné meg a trófeát.