Kárpátalja kiváló labdarúgókat adott a világnak

ÖSSZEÁLLÍTÁS

Nemcsak a jelenben, hanem a múltban is kimagasló sikereket értek el a kárpátaljai magyar sportolók, köztük számos labdarúgó. A harmincas években csehszlovák, később pedig magyar válogatottságig vitte a beregszászi születésű Kalocsay Géza, aki pályája során megfordult a prágai Spartában, az Újpestben, a Ferencvárosban, a Kispestben, de még a francia Lille-ben is.

A múlt század harmadik évtizedében érte el legjelentősebb sikereit az Ungvárról induló Boksay Sándor. A remek kapus 1937-ben került a prágai Slaviába, ahol a világhírű František Plánička helyét örökölte. A munkácsi Beca József 1956-ban, Melbourne-ben a szovjet csapat tagjaként aranyérmet szerzett.

Világszerte ismerősen cseng Szabó József neve is. A Dinamo Kijev egykori oszlopos tagja, sokszoros szovjet válogatott futballista ukrán szövetségi kapitányként is dolgozott. Jelentős sikereket ért el a D-betűsök szerelésében a Nagyszőlősről induló Koman Mihály (Koman Vladimir nagyapja). Az ő nevéhez fűződik a fővárosi sztárklub 500. bajnoki találata. Miután szögre akasztotta csukáját, évekig volt a kijeviek vezetőedzője. Rajtuk kívül Turjancsik László és Havasi András is kitartóan szolgálta a legnépszerűbb ukrán futballklubot.

Kicsit haladva az időben, az ugocsai Fancsikán született Rácz Lászlónál érdemes megállni. A Dinamóval KEK-győzelemig, a szovjet válogatottal Eb-ezüstéremig jutott a nyolcvanas években, majd Spanyolországba, onnan pedig a Ferencvárosba igazolt. Ma már magyar állampolgár, de a focitól nem szakadt el teljesen.

Az egyéni sportolók közül Belényi Gabriella neve ma is ismerősen cseng a kárpátaljai sportkedvelők számára. A técsői teniszező a nyolcvanas évek végének fiatal tehetségeként robbant be a szovjet sport élvonalába, tizenévesen pedig már a szovjet válogatott büszkeségeként tartották számon. Az 1990-es Európa-bajnokság aranyérmes csapatának tagja és számos más nemzetközi verseny győztese ma szülővárosában él, továbbra is sporttal foglalkozik, edzőként neveli a jövő tenisznemzedékét. (sz. s.)