Jutalom a vb-címért? „Két napig fekhetek az ágyamon”

A 18 éves kajakos mondhatni állócsillag a junior korosztályban, már két éve megkezdte az éremgyűjtést a világversenyeken, a tavalyi, portugáliai vb-ezüst után pedig Halifaxban felért a csúcsra. De a kanadai verseny előtt sem nyomasztották őt az elvárások. 

„Csak a magamnak akartam megfelelni. Tudtam, hogy bennem van az arany, be kellett bizonyítanom, hogy képes vagyok megszerezni” 

– jegyezte meg érdeklődésünkre Gavlider.

A K1 200 méter előfutamaiban neki volt a legjobb ideje, de a legrövidebb sprinttávon ebből nem lehet kiindulni. 

Az a lényeg, hogy magabiztosan álljak oda a rajthoz 

– szögezte le. – 

Sok 18 éves rivális feljebb lépett tavaly után, így sokat változott a mezőny. Érdekes volt, hogy eddig mindig tudtam, kikkel fogok versenyezni, most pedig ez megfordult, a fiatalabbak ismertek engem.”

De ez sem zökkentette ki, a sprinttáv jellegéhez képest nagyon simán nyerte meg a döntőt, és bónuszként jöhetett a K2 500 m. Jakub Bartolčičcsal tavaly a B döntőben evezhettek, azt meg is nyerték, de azt nem tudták meg, mennyire jók. Halifaxban kiderült: egy vb-ezüstre mindenképp, sőt!

„Nem volt messze az arany az időeredmény alapján. De mivel tényleg mindent beleadtunk, maximálisan elégedettek vagyunk a második hellyel, a portugálok jobbak voltak” 

– mondta Gavlider.

S mi a jutalma a világ legjobbjának, tudakoltuk.

„Hogy két napig fekhetek az ágyamban” 

– nevetett a somorjai kajakos, akinek csütörtökön már újra jönnek az edzések. Három hét múlva, Szegeden a korosztályos Eb-t rendezik. Megint csak elvárások vagy plusz nyomás nélkül.

„A világbajnoki cím és az ezüst levette a terhet a vállamról. Mert ha el is cseszném az Eb-t, akkor is elmondhatom magamról, hogy vb-t nyertem. Az 500 m pedig olimpiai táv, így az elért eredmények már biztosítják az anyagi támogatást jövőre, még nagyobb nyugalommal mehetünk Szegedre” 

– vágta rá kérdésünkre azonnal.

Utazni pedig sokkal kevesebbet kell majd, mint Halifaxba, ami természetesen egészen új élmény volt a számára. 

„Nagy város ugyan, de inkább csak azért, mert mindenki családi házban lakik. Számítottam a gyorsfagyasztott kajákra, túlélhető volt. Mivel jól bírom a meleget, nem zavart a hőség sem vagy az, hogy nem volt légkondi a szobákban. Gondot egyedül az időeltolódás okozott, végig nem tudtam megszokni, és szinte egyik éjjel sem aludtam 

– mesélte Gavlider, hozzátéve, ahhoz ő túlzottan flegma, hogy adott esetben fogadásokkal motiválják egymást edzőjével, ifj. Honti Jenővel. –

De olyan már volt, hogy a többi edző egymás között fogadott, mert nem hitték el az enyémnek, hogy ilyen jó eredményeket fogok elérni.”