Julian Nagelsmann arcot és reményt adott a Hoffenheimnek

Mondjuk ki nyugodtan: éveken át a Hoffenheim csapatában nagyjából annyi egyéniség volt, mint egy NDK-ból visszamaradt házgyári lakótelepben. Adva volt egy milliárdos tulajdonos játékszeréül szolgáló, falusi klub, amely kinőtte a települést, kinőtte a félamatőr bajnokságokat, kinőtte a Regionalligát, a Bundesliga II-t, és 2008-ra megérkezett a Bundesligába. Ott aztán jött fél év elképesztő szárnyalás – az abszolút újonc Hoffenheim őszi bajnok volt –, majd a visszaesés, és ezt követően leginkább csak a szürkeség.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273410","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"331","style":"float: right; margin: 5px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"280"}}]]

Amikor a Hoffenheim a klub történetében először nagyon közel került a kieséshez – 2013 tavaszán –, Philip Sagioglou, a Die Welt szakírója „Egy nem kedvelt provinciális klub felemelkedése és bukása” címmel írt hosszú cikket, melynek konklúziója az volt, hogy a klubnak talán nem is ártana egy kiesés, mert koncepció és identitás nélkül ez bizony csak szenvedés a német élvonalban. Ezzel nehéz is lett volna akkor vitatkozni.

Ehhez képest 2017 tavaszán a Hoffenheimnél csak a listavezető Bayern München szenvedett kevesebb vereséget az élvonalban, a kék-fehérek 29 éves vezetőedzője, Julian Nagelsmann a legünnepeltebb fiatal trénerek egyike lett Európában, a csapat pedig egyszer csak divatos lett, és úgy tűnik, megtalálja identitását is. 

Egy mágnás álma

Az 1899-ben megalapított Turnve­rein Hoffenheim tornaklub és a helyi labdarúgócsapat Fußballverein Hoffenheim 1945-ben egyesült, és körülbelül ez volt a legérdekesebb dolog, amely a baden-württembergi csapattal történt jó száz éven keresztül. Egészen addig, amíg a település leghíresebb fia, az SAP-cégalapító és milliárdos Dietmar Hopp úgy nem döntött, hogy valóra váltja futballálmát ifjúsága helyszínén. A Kreisligához és a Verbandsligához szokott hoffenheimiek olyan utazásba kezdtek a német osztályok között, hogy alig győztek a biztonsági övhöz kapkodni: Hopp bőkezű mecenatúrája (az évek során mintegy 240 millió eurót fektetett a klubba) mellett az eredmények is jöttek, így 2001-ben már a harmadik, 2007-ben a második liga mezőnye ismerkedhetett a semmiből jött csapattal. 

Közben a község majdnem elvesztette klubját, lévén Hopp a híres egyetemi város Heidelbergben szeretett volna létrehozni egy fúziókkal létrejött csapatot – a Hoffenheim, a Sandhausen és az Astoria Walldorf egyesült volna –, de ez a terv 2006-ban kútba esett. Az üzletember egy 30 000 fős stadiont akart felhúzni Heidelbergben, ám nem sikerült megszereznie a kiszemelt területet – álmát végül a Hoffenheimmel egybeépült Sinsheimban valósította meg, ahol 2009-ben nyílt meg a Rhein-Neckar Arena.

A vadonatúj stadionba már élvonalbeli csapat költözött be, hiszen a Hoffenheim mindössze egy másodosztályú szezon után a 2008/2009-es idényt már a Bundesligában kezdte. A nagy projektépítő Ralf Rangnick – most az RB Leipzignél keressék – irányította csapat úgy rúgta be az ajtót, ahogy kevesen, az ősszel mindenki a Hoffenheim csodájára járt. Aztán jött egy visszaesés, majd még egy kicsi, hogy aztán Rangnick 2011 elején összerúgja a port a klubügyekbe beleszóló (Luiz Gustavót pedig az edző háta mögött a Bayern Münchennek eladó) Hopp-pal, és távozzon. Rangnick ment, a Hoffenheim pedig egy kicsit utat vesztett. 

Az edzők csak jöttek-mentek. Rangnick négy és fél éves regnálása után egymást váltotta Marco Pazzaiuoli, Holger Stanislawski, Markus Babbel, megbízottként Frank Kramer, majd Marco Kurz, Markus Gisdol és Huub Stevens, két és fél évnél tovább senki sem húzta közülük a kispadon. Így persze elég nehéz arcot adni egy nagy hagyományokkal és patinás múlttal nem rendelkező klubnak – a Hoffenheimet elnyelte a középmezőny szürkesége, és az egyébként is tradicionalista szurkolói közegben nem sok könnyet ejtettek volna, ha a másodosztályban végzik.

Viszont egészen más következett.

PR-fogás, vagy egészen más?

Amikor a Hoffenheim bejelentette, hogy az U19-es csapattal rendkívül sikeresen dolgozó, országos bajnoki címet szerző Julian Nagelsmann lesz az új edző, még a helyi Rhein-Neckar Zeitung is PR-fogásként kérdőjelezte meg a döntést. Nagelsmann ráadásul úgy repült bele a mélyvízbe, hogy pislogni sem tudott: eredetileg a 2015/2016-os idény végén került volna a kispadra, ám Huub Stevens egészségügyi problémái miatt 2016 februárjában elkezdhetett dolgozni a válságban levő és a kiesés ellen küzdő csapattal. Első lépésként a Bundesligában tartotta őket.

Frank Wormuth, a német edzőképzés vezetője szerint minden trénernek nagy szüksége van a szociális és pszichológiai kompetenciákra a szakmai tudás mellett. A legmagasabb szintű edzőképzésen 2016-ban végzett Nagelsmann úgy vélte, munkája hetven százalékában ezekre van szüksége. Az ifjú tréner vezéralakja lett a német edzők új nemzedékének, akik többnyire nagyon fiatalok, korán elkezdtek szakvezetőnek tanulni, és belső előléptetéssel kerültek pozíciójukba – egyre több klub nyúl ehhez a megoldáshoz az eddigi sikereket látva.

A meghökkentően fiatal vezetőedző – aki a csapatában játszó Szalai Ádámnál alig öt hónappal idősebb – stílusos, taktikailag nagyon rugalmas és látványos játékkal vívta ki a Bundesliga elismerését. Egyik kulcsembere, Niklas Süle szerint a rendkívüli rugalmasság és a kiismerhetetlenség óriási szerepet játszott a sikerekben, valamint az, hogy Nagelsmann pszichológiailag kiváló munkát végez, a kezdeti, nagyon kritikus időszaktól fogva teljesen megbízik játékosaiban. 

Ráadásul még csak veszett költekezéssel sem vádolhatjuk: a szezon során 23,44 millió euróért vásárolt játékosokat, ezzel a Hoffenheim csak a 11. a liga 18 csapata között. Sandro Wagnert és Benjamin Hübnert kivéve ráadásul az új igazolások mindegyike 25 éves vagy fiatalabb. Az utánpótlásban is van kraft (az U19-esek a legutóbbi három szezonban bajnoki döntőt játszottak), ráadásul ezt a bentről előléptetett Nagelsmann ki is tudja aknázni – a Rangnick menesztése óta kicsit elveszettnek tűnt Hoffenheim úgy látszik, megtalálta az útját.

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"273412","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","style":"width: 600px; height: 1104px;","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Célkeresztben a BL – de mi lesz nyáron?

Az még kérdés, hogy a Hoffen­heim automatikus BL-helyet érő pozícióban végez-e – ehhez dobogóra kellene állnia, a Dortmunddal fut versenyt – vagy „csak” BL-selejtezőt érőben, de az biztosnak tűnik, hogy az elitliga kapuja megnyílik Dietmar Hopp csapata előtt, beteljesítve ezzel egy újabb álmot.

Az is fix, hogy a klub elveszíti a nyáron két nagy értékét: Niklas Süle 20 millió euróért, Sebastian Rudy szerződése lejártával ingyen veszi az irányt a Bayern München felé. Mivel a csapat az elmúlt években egészséges pénzügyi mérleget alakított ki az adásvételekkel, nincs akadálya az erősítésnek, a legnagyobb érték pedig marad. Természetesen Julian Nagelsmannról van szó.

„A dolgok mostani állása szerint két évig még szerződés köti hozzánk, és mindent megteszünk, hogy két kellemes szezon legyen ez. De tudjuk, hogy néhány éven belül a világ egyik legkeresettebb edzője lesz, Mourinhóhoz, Guardiolához mérhető” – mondta Hopp, aki viccesen 400 millió eurós kivásárlási árat szabott meg az edzőre. 

Még az is lehet, hogy nem becsülte túl. 

Marosi Gergely