„Jövőre ismét megpróbálom!”

Rácz Norbert – közvetlenül az indulás előttRácz Gábor felvételeMiért éppen kerékpárral vágtál neki a közel 4500 kilométeres útnak?

Ezt az attraktív meghívást nem lehetett visszautasítani, ugyanis a sportág legjobbjai adtak elő a huescai sportközpontban. A repülőjegyet nem tudtam volna megfizetni, ezért döntöttem a bicikli mellett. Különben imádok kerekezni, tavaly például Krakkóban is voltam, ez oda-vissza 900 kilométer.

De Huesca ennek a távnak az öt-hatszorosa...

Tisztában voltam azzal, hogy mire is vállalkozom. Kilenc éve rendszeresen biciklizem; van olyan hónap, hogy többször is kerékpárral megyek Érsekújvárba, meg vissza. Izgatottan vártam életem legnagyobb megmérettetését.

Hogyan készültél a nagy kalandra?

Majdnem minden nap nyeregbe ültem és elég jó tempóban, egy-két órát kerekeztem. Szerencsére az ismerős vállalkozók besegítettek, tőlük kaptam a sátrat, a kerékpárt és a zsebpénzt is.

Milyen útvonalat választottál?

Július 13-án, szombaton hajnalban indultam Búcsról. Magyarországon, Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon keresztül – pontosan két hét alatt – jutottam el Spanyolországba. Többek között láttam Velencét, Genovát, Monacót és Marseille-t. Sajnos, Huescáig nem jutottam el.

Miért?

A tervezettnél jóval tovább tartott az út, mert Franciaországban, a sík terepen is, hatalmas ellenszélben hajtottam. Ezért csak pénteken este érkeztem a spanyol határra, a huescai sportközpontban pedig csütörtökön kezdődött a vasárnapig tartó továbbképzés. Ha folytatom, akkor csak hétfőn érek célba. Tehát vissza kellett fordulnom...

Csalódott vagy?

Egy kicsit azért igen, de az vigasztal, hogy azért eljutottam Spanyolországig. Az a nyavalyás hátszél, no meg a dimbes-dombos olaszországi tengerpart alaposan megtréfált. Akkor úszott el a hajó, amikor az orkán miatt hét és fél óra alatt csak 37 kilométert tettem meg.

Különben mennyi volt a napi átlagod?

Körülbelül 170 kilométer, de volt olyan nap is, hogy 262-t kerekeztem. Visszafelé gyorsabban hajtottam, tizenkét nap alatt letekertem a 2200 km-t.

A 26 nap alatt egészen biztos, történt egy s más az országúton.

Például Marseille-ben éppen a nyomornegyed közelében kaptam defektet, csak éjfél után sikerült elhagynom a várost. Nem sokkal ezután letörött az első csomagtartóm, 25 euróért újat kellett venni. Visszafelé már Velencénél jártam, amikor tönkre ment a hátsó külsőm. Szerencsére féláron sikerült kikönyörögnöm a gumit, innen aztán pénz nélkül tettem meg az utolsó 800 km-t. Hat napon át csak zacskós levest ettem. Nagyon-nagyon jólesett, amikor esténként elolvastam a sok biztató sms-t.

Nagyon elfáradtál?

Nem, még az izomláz is elkerült, csupán egyszer fájt egy kis ideig a térdem. A 26 napos túra alatt mindössze hat kilót fogytam.

Lesz folytatása a „spanyol kalandnak”?

Igen, jövőre ismét megpróbálom! Remélem, meghívnak a szervezők, és szponzoraim is lesznek. Valamivel könnyebb dolgom lenne, mert már ismerem az utat, s természetesen öt nappal korábban indulnék...