Jevgenyij Pljuscsenko három év után újra versenyez

Hogy mekkora esélye lesz Vancouverben, azt már az e hétvégi moszkvai Grand Prix-verseny is megmutathatja.

Sokáig úgy tűnt, az egész visszatérősdi csak egy jól felépített kampány része. Akármilyen kiemelkedő versenyző is Pljuscsenko, egy évvel a torinói olimpiai bajnoki címe után kezdett lankadni az érdeklődés iránta – s érdekes módon pont ekkor röppentek fel az első hírek az esetleges visszatéréséről. Az orosz csillag megműttette a térdét, és többször elmondta, csak azért térne vissza, hogy ne hagyja pácban az orosz szövetséget, s az új generáció beéréséig is legyen versenyképes korcsolyázójuk.

A 2007-es visszatérésből azonban nem lett semmi. Aztán Pljuscsenko 2008-as, Szlovákiát is érintő turnéját azzal harangozták be, az orosz klasszis először mutatja be az új kűrjét, de bármily szórakoztató volt is a show, a várva várt tangó nem volt több egy gálaszámnál. „Nem hiszem, hogy vissza fog térni – vélte még idén tavasszal is a háromszoros Európabajnok Brian Joubert. – Túl sokat hagyott ki, és fel is szedett egy kicsit.” Mínusz 9 kiló, 266,95 pont

Csakhogy Pljuscsenko a nyáron kegyetlen edzésbe fogott, leadott kilenc kilót, újra gyakorolta a négyfordulatosokat, az első versenyén, egy Permben rendezett kisebb viadalon pedig egészen hihetetlen pontszámot kapott: a rövidprogramjára 97,35, a kűrjére 169,60 pontot adtak a bírók, Pljuscsenko így összesítésben nyolc ponttal szerzett többet, mint a 2006-os torinói olimpián.

Ez két dolgot jelezhet: a) Pljuscsenko szédületes formában van, b) az orosz bírók eszeveszett módon próbálják elérni, hogy a nemzetközi bírói panel se merjen alacsonyabb pontszámot adni az orosz férfi műkorcsolyázás jelenlegi egyetlen aranyesélyesének. (Mivel az említett permi versenyen a címvédő olimpiai bajnok a kűrben még négyfordulatost sem ugrott, mindenki kikövetkeztetheti, melyik verzió a valószínűbb. Az ember legfeljebb sóhajthat egyet, hogy míg a régi pontozási rendszerben a 6,0-nál senki sem kaphatott több pontot, az új szabályok szerint már határa sincs a szubjektivitásnak…) Egykor egyeduralkodó,
ma egy a sok közül?

Nemzetközi szinten a ma kezdődő moszkvai Rostelecom-kupa lesz Pljuscsenko első versenye a 2006-os olimpia óta. Jevgenyijnek 2002 és 2006 között (nagy riválisa, Alekszej Jagugyin viszszavonulása után) alig akadt ellenfele, négy év alatt csak kétszer győzték le: a 2003-es Grand Prixdöntőben a kanadai Emanuel Sandhu, a 2004-es Európa-bajnokságon a francia Brian Joubert előzte meg. Vancouverben viszont minden korábbinál erősebb lesz a férfimezőny. Kapásból fel lehet sorolni legalább 10 versenyzőt, akinek van esélye a dobogóra kerülni: Lysacek, Chan, Weir, Verner, Lambiel, Joubert, Contesti, Abbott, Oda, Takahashi… Pljuscsenkót azonban nem riasztja el a konkurencia. „Nagyon hiányzott már a versenyzés – vallotta be egy interjúban. – A bronzzal is elégedett lennék Vancouverben, mert akkor meglenne a teljes éremkollekcióm, arany, ezüst, bronz. De persze a címvédés lenne az igazi.”

Átkok és babonák
Címvédésre 1952 óta nem volt példa a férfi műkorcsolyázás történetében, akkor az amerikai Dick Button St. Moritz után Oslóban is győzni tudott. A hőskorban az osztrák Karl Schäfernek (1932, 1936) és a svéd Gillis Grafströmnek (1920, 1924, 1928) sikerült a bravúr.

Az olimpiai címvédéshez azonban nem kapcsolódik semmilyen hiedelem, szemben a „világbajnoki átokkal”, mely szerint az aktuális világbajnok nem nyerheti meg az ötkarikás játékokat. 1984-ben ugyan Scott Hamilton címvédő világbajnokként nyert olimpiát, azóta viszont ez senkinek sem sikerült. Pljuscsenko maga is megtapasztalhatta az „átok” erejét: 2001-ben életében először világbajnok lett, de egy évvel később Salt Lake Cityben csak ezüstérmet nyert. A pletykák szerint pont emiatt lépett vissza a 2005-ös moszkvai vb-n a rövidprogram után sérülésre hivatkozva – nehogy véletlenül győzzön... Az orosz klasszis egyébként is babonás: egyszer komoly arccal nyilatkozott arról, hogy Alekszej Jagugyint Salt Lake Cityben egy boszorkány is segítette. S mivel a torinói olimpián minden jól sikerült, Vancouver előtt igyekszik mindent pontosan úgy csinálni, ahogy négy éve, beleértve a... nősülést is. Második felesége, Jana Rudkovszkaja azonban egyedül utazott nászútra: újdonsült férje inkább az olimpiai felkészülésre koncentrált.

Moszkva: egy fontos állomás
„Még nem állok készen arra, hogy az olimpián versenyezzek, de keményen dolgozom, hogy ismét a legjobb formába kerüljek. Sok mindenen kell még dolgoznom, mielőtt az olimpiai bajnoki címért harcba szállok – nyilatkozta Pljuscsenko a moszkvai GP előtt. – A Rostelecomkupa fontos állomás számomra, hosszú idő után nem gálán, hanem versenyen mutathatom meg magam a rajongóimnak. Már most libabőrös vagyok! Viszont nem ez az egy rendezvény dönt arról, képes leszek-e megvédeni az olimpiai bajnoki címemet, ez csak egy újabb fázis a felkészülésemben.”

Moszkvában az amerikai Johnny Weir szoríthatja meg Pljuscsenkót, miután a világbajnoki ezüstérmes kanadai Patrick Chan (aki mögött szintén komoly sportdiplomáciai támogatás áll) izomhúzódás miatt visszalépett.

A hazai győzelmet így – hacsak nem történik valami teljesen váratlan – borítékolhatjuk, a pontszám viszont a jövőre nézve is árulkodó lehet. A jelenlegi világrekord 261,41 pont...