Jagugyin: „Jól emlékszem a pozsonyi Eb-re”

2001-ben ugyan csak második lett a pozsonyi Európa-bajnokságon, de az akkori Gladiátor-kűrjét azóta is emlegetik a műkorcsolya-rajongók. Milyen érzésekkel tér vissza a szlovák fővárosba?
Jól emlékszem arra az Eb-re. Amikor még két-három szezon hátravan az olimpiáig, egyszerű a helyzet, mert bármilyen gond merülne fel, még mindig elég idő van a változtatásra. De amikor egyre közelebb az olimpia, egyre kevesebb az idő bármit is kijavítani, akkor egy verseny sokkal több érzelmet ad. A pozsonyi Eb éppen az olimpia előtti szezonban volt, ami azt jelentette, hogy tudtuk, itt most kiderül, kell-e bármin változtatni vagy sem. Emlékszem, milyen csodálatos biztatás fogadott az arénában. Minden verseny élénken él az emlékezetemben, amelyen amatőrként részt vettem. Nem számít, nyertem-e vagy veszítettem, minden versenynek megvolt a maga különlegessége. Ez épp olyan, mint ha egy kisgyereknek adnak egy cukorkát, mindig valami meglepetést vár.

Pozsony számomra igazi meglepetés volt – nem voltam hazai versenyző, mégis nagyon nagy szeretettel fogadtak.

A közönség tapsa nagy önbizalmat adott, amikor versenyeztem.

Most egy show-val tér vissza Pozsonyba. Mit várhat az Ice Stars show-tól a közönség?
Manapság sok bajnokot avatnak a sportágban, de egyik évben ez nyer, a másikban az, a harmadikban meg amaz. A múltban több olyan nagy bajnoka volt a műkorcsolyának, akik sok éven át a csúcson voltak. Ezeket a nagy egyéniségeket hozzuk el Pozsonyba. Szeretnénk valami újat alkotni, amiben a nézők megtalálják a múlt nagyjainak szenvedélyét, de kihasználjuk a modern jégshow elemeit is – és reményeink szerint valami egészen egyedit tudunk ezáltal kínálni a közönségnek.

A briliáns technika mellett a művészi átélésével is mindig kitűnt a mezőnyből. A Salt Lake City-i olimpián, amikor élete formájában versenyezve aranyérmes lett, a Vasálarcos filmzenéjére futott kűrjéért négy tökéletes hatost kapott a bíróktól. 
Számomra a műkorcsolya nem csak az ugrásokról, a technikáról szól. Amikor versenyeztem, és csak saját magamért és az edzőmért, Tatjana Taraszováért korcsolyáztam, természetesen az volt a cél, hogy az ugrások tökéletesek legyenek. Most azonban az a célunk, hogy egy magas színvonalú show-t készítsünk, ehhez pedig csapatmunka kell.
 

Követi még a műkorcsolya-versenyeket?
Egy kicsit.

Mit gondol, az új pontozási rendszerben kevesebb tér jut a művészi megvalósításra?
A szabályok megváltoztak, de a világ is megváltozott. Nehéz a mostani dolgokat összehasonlítani azzal, ami 15–20 éve történt. Teljesen radikális változások mentek végbe. Csak támogatni tudom azt a fejlődést, ami éppen most zajlik.

Már a múltban is megmondtam, eljön az idő, amikor a versenyzők minden ugrásból négyfordulatost fognak bemutatni, és most pontosan ez történik.

Abban is biztos vagyok, hogy egyszer a jövőben ötfordulatosokra is képesek lesznek a versenyzők. A pontozási rendszer megváltozott, de a verseny a magasabb színvonalért, a jobb eredményekért nem állt meg. Folyamatos fejlődés van, ami nem fog abbamaradni.

Ezek az ugrások azonban nagyon igénybe veszik az emberi testet. A közelmúltban a Skate Americán két versenyzőnek is kificamodott a program közben a válla. Önnek szintén komoly gondjai voltak a csípőjével, végül titánból készült forgót kapott.
Most sokan azt mondják: „Állítsák le a négyfordulatos ugrásokat!” Csakhogy sérülések így is, úgy is lesznek. A csípőproblémáimat nem az ugrások okozták. Fejlődnünk kell, tökéletesednünk, mindig újat és újat tanulnunk, mert ha nem mi tesszük meg, akkor majd megteszi más a közeljövőben.

Nem szeretem, ha a négyfordulatosokat teszik felelőssé a sérülésekért,

mert azok a sportélet részei.

Egy korábbi interjúban elárulta, hogy már kiskorától csípőfájdalmak kínozták. 
Ez is egy példa arra, hogy a sérülésemet nem kizárólag az ugrások okozták. Így születtem, kiskoromtól gondjaim voltak ezzel. A fájdalom csak nőtt és nőtt, végül már egyáltalán nem tudtam korcsolyázni. Ezért kellett abbahagynom a versenyzést.

Manapság mennyi időt tölt a jégen?
Nagyon sokat, mert Ilia Averbuhnak több mint 200 show-ja van egy évben. De az életem nagyon más, mint annak idején, amikor még versenyeztem. A show-ban az a legfontosabb, hogy minden egyes néző élvezze az előadást. Nem az a lényeg, hogy ugrik-e valaki négyfordulatost, hanem az, hogy mindenki, aki jegyet váltott, jól érezze magát, és jól szórakozzon.