Jágr csak Chárától tart(ott) a jégen

Egyelőre még szórakoztatja, nem tudja, meddig. De hogy hogyan, játszik azt szeptember 4-én a pozsonyi Nepela-jégcsarnokban is megnézheti minden érdeklődő. Jaromír Jágr csapata (az egykori olimpiai és háromszoros világbajnok csehek) Ľubomír Višňovský kiválasztottjaival (többnyire a világbajnok szlovákok) csap össze.

Jágrt Különös figyelem övezi mindenhol. Közelébe férkőzni nem egyszerű, még az újságíróknak se. 2011-ben bronzérmes lett Csehország a szlovákiai világbajnokságon. A győztes éremcsata után a mixzónában áradtak belőle a mondatok. Ugyanolyan volt közelről is, mint tizenéves korában, amikor betört a világnagyságok közé: boldog, mosolygós, gyerekes arccal megáldott. Nem emlékszem rá, hogy mit beszélt, de azt tudom, hogy a köré gyűlt újságírók egyre dagadó kupacában még levegőhöz se lehetett nagyon jutni. Hangja aranyat ért. Kezem a magnóval az előttem állók fején, nyakán, rajtam meg a mögöttem tolongók, ők is hallani akarták Jágrt. Test-test elleni küzdelem. Mit meg nem tesznek az újságírók egy világsztár hangjáért?

Egy másik találkozásunkkor már jóval nyugodtabb környezetben mesélte el,  tizennyolc évesen nem arra törekedett, hogy a legjobb legyen a világon, csak mindent beleadott, tette a dolgát. „Én saját magammal csatázom, és tehetségemet száz százalékra kihasználom” – jelezte helyét a hokivilágban. Azt hinné az ember, hogy ez a Jágr mindenre képes, nem ismer határokat, amit számtalan csúcsa is bizonyít. De elég csak megemlíteni neki Zdeno Chára, a szlovák óriáshátvéd nevét, s máris csorba esik magabiztosságán. „Ő volt a legrosszabb ellenfelem. Mindig azt az érzetet keltette bennem, mintha a túloldalon vele eggyel többen lennének. Mindenkivel szemben képes voltam valamit bevetni, trükköt, cselt, bármit. Zdenót azonban nem lehetett becsapni, nem tudtam őt semmivel meglepni.”

Úgy tudni, Chára nem lép jégre Pozsonyban, Jágr viszont igen.