Ismét sikerre vezethet a Cruyff-forradalom

A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőinek egyik legnagyobb meglepetését az Ajax Amsterdam okozta, miután a hazai 2–1-es vereséget követően idegenben 4–1-re leiskolázta és elbúcsúztatta a Real Madridot. A futballvilág hirtelen rácsodálkozott a hollandokra, pedig attól, hogy Európa egyik legsikeresebb klubja 24 éve nem nyert semmit a kupaporondon, az ott folyó szakmai munka – főleg akadémiai szinten – elismerésre méltó. De a Cruyff-forradalom után kellett pár év, hogy ismét a klubról beszéljen a kontinens.

Kezdjük a legfrissebb élménnyel: az Ajax 2003 óta először bejutott a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé. Ráadásul nem is akárhogyan, hiszen a szezon első 12 BL-meccsén megőrizte a veretlenségét. A selejtezők során elbúcsúztatta a Sturm Grazot, a Standard Liége-t és a Dinamo Kijevet, majd a csoportkörben az AEK Athént és a Benficát megelőzve a Bayern München mögött a második helyen jutott tovább, de úgy, hogy a bajorokkal két döntetlent játszott (1–1, 3–3).

Ezt követte a Real Madrid elleni nyolcaddöntő, amelynek első mérkőzésén úgy kapott ki otthon 2–1-re, hogy sokkal jobban futballozott, játékosai többet futottak az ellenfél klasszisainál, és a videóbíró segítsége is kellett, hogy egy hazai gólt érvénytelenítve a spanyolok távozzanak győztesen.

Azon a mérkőzésen Dusan Tadics, David Neres és Hakim Zijes bohócot csinált a pálya támadóharmadában a madridi védelemből, ami hiányzott, az a gyilkos ösztön, vagy ahogy Erik ten Hag, az Ajax edzője megfogalmazta, a sokkal jobb helyzetkihasználás. „A mérkőzés nagy tanulsága, hogy hiába dolgozunk ki sok helyzetet, ha nem vagyunk maximálisan könyörtelenek a kapu előtt” – mondta.

Történelmi győzelem Madridban

Az mondjuk sokat segített rajtuk, hogy Sergio Ramos az év hülyeségét követte el azzal, hogy direkt sárga lapot harcolt ki magának (és ezzel még el is hencegett az egyik közösségi oldalán). A hiánya az addig sem magabiztos védelmet teljesen összeroppantotta, így aztán a 4–2–3–1-es felállással a Bernabéuban a már említett Tadics – Neres – Zijes-trió úgy fickándozott, ahogy csak akart. Az eredmény 1–4 lett, a hollandok továbbjutottak, az Ajax pedig nem csupán eurómilliókkal gazdagodott, de biztos lehet abban, ha eladja a legjobbjait, akkor nem aprópénzt kap értük. Kérdés, hogy eladja-e?

„Hihetetlen ez a történelmi győzelem, szinte elképzelhetetlen, mert senki sem hitte, hogy ez megtörténhet. Az volt a tervünk, hogy sokat birtokoljuk a labdát, és ezzel elbizonytalanítsuk a Realt. Csodálatosan védekeztünk, abból nagyszerűen építettük fel a támadásainkat, minden játékosom fantasztikusan teljesített. Még három sorozatban is versenyben vagyunk, nagyon jó a szezonunk. Szeretnénk elérni a céljainkat, de tudjuk, hogy az érmeket és a trófeákat a végén osztogatják. Bárcsak meg tudnánk tartani a legjobbjainkat, de tisztában vagyok azzal, hogy ez csak egy utópisztikus vágyálom” – mondta Ten Hag.

Ezek után bármit el tudunk képzelni a csapatról a BL-ben, ahol még mindig sokkal tehetősebb klubok várhatnak rájuk. De hogy is mondta annak idején Johan Cruyff? „Miért ne lehetne legyőzni egy gazdag klubot? Még sohasem láttam egy zsák pénzt gólt szerezni!”

A nyílt játék filozófiája

Az Ajax európai futballban betöltött szerepe mindig is megkérdőjelezhetetlen volt, az 1900-ban alapított klub a története során 33-szor volt bajnok, 18-szor nyert Holland Kupát, négyszer volt BEK-, illetve BL-győztes (1971, 1972, 1973, 1995), nyert KEK-et (1987) és UEFA-kupát (1992).

A holland futball alapító atyjának Jack Reynoldsot tekintik, aki 1945-ben harmadszor is átvette az Ajax irányítását, és ő fektette le a klub utánpótlásképzésének az alapjait. A legfontosabb elképzelése az volt, hogy az összes korosztályos csapat ugyanazt a játékstílust sajátítsa el, így aztán a feljebb lépő játékosokat nem volt nehéz beleilleszteni a rendszerbe.

Az Ajax filozófiáját egy a harmincas évekből származó mondóka adja vissza a legjobban: „Nyílt játék, nyílt játék / Soha ne feledkezz meg a szárnyakról” – emlékezett vissza a hőskorra Johathan Wilson a Futballforradalmak című könyvében.

És valóban, a Rinus Michels által kitalált és megalkotott, majd Kovács István által továbbvitt totális futball (a rövidpasszos játékkal kombinált egész pályás letámadás) révén az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején Hollandia kiemelkedett, az Ajax pedig 1970 és 1973 között sorozatban háromszor is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.

Egy kis visszaesést követően Johan Cruyff edzőként vezette ismét sikerre a klubot: 1987-ben megnyerte a Kupagyőztesek Európa -kupáját, a fináléban Marco van Basten szerezte a győztes gólt a Lokomotive Leipzig ellen.

A Bosman-szabály átka

Taktikai téren azonban csak Louis van Gaal 1991-es kinevezése hozott innovációt, pedig a szurkolók nagyon nem kedvelték eleinte. Ugyanakkor a fegyelem, a kommunikáció és a csapategység kérdésében nem ismert tréfát. A 4–3–3-as felálláson annyit módosított, hogy a középső védőből védekező középpályást csinált, így 3–4–3-má alakította a formációt. 1992-ben UEFA-kupát, 1994–95-ben pedig veretlenül Bajnokok Ligáját nyert, a fináléban Patrick Kluivert szerezte a Milan elleni egyetlen gólt.

Wilson szerint „az Ajax a csapat anyagi lehetőségeit és a játékosok átlagéletkorát nézve egészen hihetetlen bravúrt hajtott végre, ami egyértelműen igazolta Van Gaal filozófiájának helyességét.”

A következő szezonban ismét döntőt játszhatott, de ott már tizenegyesekkel kikapott a Juventustól, majd 1996–97-ben ugyancsak az olaszokkal került szembe az elődöntőben, de kettős vereséggel alulmaradt. Itt már érződött a Bosman-szabály hatása, amelynek első, kézzelfogható következménye a korszak élcsapatának a szétszedése volt. Az 1995-ös BL-győztest két és fél éven belül szinte az összes kiemelkedő futballistájától megszabadították. Clarence Seedorf még a Bosman-ügy lezárta előtt igazolt külföldre, de 1998 januárjáig az alábbi focisták távoztak az Ajaxtól: Edgar Davids, Michael Reiziger, Finidi George, Nwankwo Kanu, Patrick Kluivert, Marc Overmars, Winston Bogarde, Ronald de Boer és Frank de Boer. Ugyan közülük csak Reiziger, Bogarde és Davids ment el szerződése lejártával, azaz ingyen, de a többiek távozása is szorosan összefüggött a Bosman-szabállyal, amelynek végső hatását röviden így lehetne összefoglalni: a focisták fizetése csillagászati összegekbe emelkedett, ami jelentősen megnövelte a klubok költségeit – így a legjobb focisták még inkább a tehetősebb egyesületekhez kerültek, azaz tovább nőtt az élcsapatok fölénye.

Cruyff 14 hónapos visszatérése

A visszaesés olyan látványos volt, hogy az ezredfordulót követő első évtizedben csupán 2002-ben és 2004-ben tudott bajnokságot nyerni a csapat, a változás első jelei akkor mutatkoztak, amikor sikerült visszacsábítani Johan Cruyffot. Már 2008-ban úgy tűnt, hogy ő lehet az új technikai igazgató, de akkor két hét után jelezte, nem kér a feladatból, ugyanis „szakmai véleménykülönbség áll fenn az Ajax edzőjével, Marco van Bastennel.”

A kritikus énjét azonban nem tudta visszafogni, a 2010. szeptember 15-i, Real Madrid elleni idegenbeli mérkőzést követően azt mondta, ez a 2–0-s vereség igazi szégyen. „Ez minden idők leggyengébb Ajaxa, ennél még a Rinus Michels megérkezése előtti 1965-ös csapat is jobb volt” – nyilatkozta.

2011. február 11-ig kellett várni, hogy Cruyff immáron a klub öttagú igazgatótanácsában szerepet vállaljon. Nem is tétlenkedett, bemutatta reformterveit, amelynek fő részét az ifjúsági akadémia megújítása tette ki. Novemberben az igazgatótanács – kihasználva Cruyff távollétét – úgy döntött, hogy az Ajax főigazgatójának Louis van Gaalt nevezi ki. Cruyff ezen felháborodott, bírósághoz fordult, amely megállapította, hogy bizony direkt őt megkerülve született meg a határozat. 2012 februárjában az amszterdami fellebbviteli bíróság írásbeli határozatban közölte, az igazgatósági tagok szándékosan éltek vissza Cruyff távollétével, így Van Gaal kinevezését semmissé nyilvánította. A vita miatt a klublegenda 2012. április 10-én lemondott.

Az akadémiára büszkék lehetnek Amszterdamban

A reformfolyamat azonban folytatódott, Cruyff elméletének megfelelően a klubon belül egyre több szerephez jutottak a korábbi sztárok. Marc Overmars lett a technikai igazgató, Edwin van der Sar a marketingigazgató, majd később az ügyvezető, Wim Jonk az akadémiai igazgató, míg Frank de Boer edzőként, Dennis Bergkamp a segítőjeként dolgozott.

Az első öt év elég vegyesen alakult, 2010 és 2014 között négyszer is bajnok lett a csapat, de a BL-ben minden alkalommal elvérzett a csoportkörben. A Cruyff-forradalom célja, az újabb Bajnokok Ligája-győzelem elég távolinak tűnt. Főleg úgy, hogy kikerült ugyan néhány jó játékos az akadémiáról, de topklasszist csupán egyet tudott felmutatni Christian Eriksen személyében.

De ha van valami, amire az amszterdami klub büszke lehet, az éppen az akadémia, amelyről a szakemberek úgy tartják, a világ egyik leghatékonyabb és legeredményesebb utánpótlásközpontja. Said Ouaali igazgató a New York Timesnak adott interjújában elmondta, játékosaik 86 százaléka profi szerződést kap 16 éves korukig, Európában nincs is olyan klub, amelyik több profi játékost képezne, mint az Ajax. A De Toekomst (A jövő) névre hallgató akadémia nyolc futballpályát és egy kétemeletes épületet foglal magába, ahol számos öltöző, oktatószoba, edzőterem és iroda található.

Miközben a sport globalizációja a legjobb játékosokat a gazdagabb angol, német és spanyol ligák felé terelte, az Ajax egy másik vállalkozásba kezdett: jó pénzért eladható tehetségek nevelésébe kezdett. A klub minden évben 3–6 játékost felemelt a nagycsapat keretébe, 2016–17-ben például így tűnt fel Frenkie de Jong, Justin Kluivert, Kasper Dolberg vagy Matthijs de Ligt, az előző idényben a marokkói válogatott Mazraui Nusszair vagy a mostani idényben Dani de Wit, aki négy BL-meccsen is beállhatott csereként.

80 milliós bevétel 2017 nyarán

Overmars 2016 nyarán még úgy nyilatkozott, a klub éves bevétele 100 millió euróra tehető, ebből mindössze 21 milliót költenek fizetésre. Ez a húsz százalék azonban jócskán elmarad a topligák legjobb klubjaitól, ahol olykor a bevétel 50-60 százaléka is a bérekre megy el. Ebből pedig nem futja arra, hogy komoly pénzeket költsenek drága játékosokra – ezért hiába tárgyaltak Hakim Zijes esetleges szerződtetéséről a Twentével, túl drágának találták.

Aztán jött a nagy pofon, a Rosztov elleni 4–1-es zakó és kiesés a BL playoffjában, és Overmars máris rohant, hogy kifizesse a 11 milliót a marokkói válogatott játékosért. Igaz, addigra volt mihez nyúlni, hiszen Arkadiusz Milikért 32 milliót fizetett a Napoli, Jasper Cillessenért 13 milliót a Barcelona, míg Riechedly Bazoerért 12 milliót a Wolfsburg – a klub pedig összesen 80 milliót keresett azon a nyáron. Így aztán érkezett még 12 millióért David Neres is a Sao Paulótól, míg Milik utódja (minden téren) az U19-ből kiemelt Kasper Dolberg lett, aki 29 bajnokin 16 gólt szerzett abban az idényben.

A csapat pedig az Ajaxhoz egyáltalán nem kötődő Peter Bosz (mit szólt volna ehhez Cruyff?) vezetésével Európa Liga-döntős lett, majd egy sikertelen szezon után immáron Erik ten Haggal szenzációs menetelésbe kezdett 2018–2019-ben, soraiban a fiatal zsenikkel: De Jonggal és De Ligttel, illetve a nyáron igazolt rutinos Daley Blinddel és Dusan Tadiccsal.