Ismét 4:1-re kapott ki a DAC

A DAC–Trnava a bajnokság egyik legpikánsabb derbije, de a bundabotrány kellős közepén nem sokan voltak kíváncsiak rá. Tiszta szerencse, hogy Nagyszombatból eljött 150 drukker, szakadtlan éneklésüknek köszönhetően úgy érezhettük, mintha futballmeccsen lennénk. Azt persze, hogy futballmeccset vagy színielőadást látunk-e, manapság sosem tudhatjuk biztosan, nem véletlenül volt az a leggyakoribb kérdés a lelátón, vajon lesz-e legalább négy gól a meccsen. Lett. Három akár már az első félidőben eshetett volna, ha a nagyszombatiak berúgják minden helyzetüket. A DAC teljesen veszélytelen volt az ellenfél kapujára, egyedül Gašparík beívelései ütötték meg a Corgoň ligás mércét. A nagyszombatiak ezzel szemben viszonylag könnyen kerültek helyzetbe, félóra játék után Hodek egy gyors kontra végén kapásból lőtt a hálóba. A szünetig még két óriási nagyszombati helyzet kimaradt, mintha a Spartak játékosai a kapuval szemben is a jónál is jobb szöget keresték volna... A második félidőben aztán beindult a gólgyártás – előbb Schranz, majd újra Hodek lőtt gólt (ebben a DAC-védelemben keletkező jókora lyukak is segítették őket), majd Gašparík szépített tizenegyesből. A hazai drukkerek (vagy inkább katasztrófaturisták?) rezignáltságát mutatja, hogy alig néhányan tapsolták meg a gólt. A lendültben lévő nagyszombatiak nem álltak le, tíz perccel a lefújás előtt a csereként beállt Poznár is gólt szerzett, s beállította a végeredményt. A nézők már nem is háborogtak, az általános cinizmusba az is beleillett, hogy amikor Antunovics piros lapot kapott, megtapsolták. A DAC harmadszor kapott ki ebben a szezonban 4:1-re, s ez már a hatodik olyan tétmeccse volt, amelyen legalább négy gól esett.