Így látták a futballévet - II. rész: szakírók

Az év játékosa:
Virgil van Dijk. Nemrég olvastam a betegségéről, és ilyenkor látszik, a futball nagyon is akaraterő.
Az év csapata:
Finnország. Abban az országban, ahol elsősorban a hoki létezett, majd megjelent a kosárlabda, a futballban is mutattak újat. Ilyenkor látszik, milyen fontos volt négy éve, hogy oda és vissza is legyőztük őket az Eb-selejtezőn.
Az év edzője:
Jürgen Klopp. Szeretem őt, 30 foggal nevet, ugyanígy üvölt, és eléggé szuggesztív ember.
Az év meccse:
Liverpool–Barcelona 4–0.
Most, hogy már tudjuk, mi hangzott el a Barcelona öltözőjében, és mennyire félt Messi attól, hogy megismétlődik a római vereség, nagyon kíváncsi lennék, Kloppo mit mondhatott.
Az év pozitívuma:
A horvátok elleni 2–1-es győzelem nem az év, hanem 20 év legnagyobb bravúrja, de annak is tudtam örülni, hogy a Vidi után a Fradinak is volt esélye az Európa-ligában a továbbjutásra az utolsó fordulóban.
Az év negatívuma:
Nagyszombat, Split, Cardiff. Azt hiszem, mindenki tudja kódolni. Ez a sor nem folytatódhat Szófiával.

Az év játékosa:
Számomra Bénes László, aki idén meghatározó tagja lett a Borussia Mönchengladbach csapatának. Úgy is fogalmaznék, hogy most érkezett meg igazán a Bundesligába a csallóközi középpályás.
Az év csapata:
A Ferencváros, amely bejutott az Európa-liga csoportkörébe, és ott egészen
az utolsó fordulóig harcban volt a továbbjutásért.
Az év edzője:
Egyértelműen Peter Hyballa. Folyamatosan fiatalokkal dolgozik, és hétről hétre bizonyít a játékosokkal. Akkor sem esett pánikba, amikor a tapasztalt játékosok helyett fiatalokat kellett a mélyvízbe dobni.
Az év meccse:
Kettő is volt. DAC–Slovan 5–2. Fantasztikus győzelmet ért el a DAC a Slovan ellen az ősz folyamán. Öröm volt látni a dunaszerdahelyi csapat győzelmét, ráadásul máig ez a Slovan egyetlen bajnoki veresége. Magyarország–Szlovákia 1–2. Talán sorsdöntő mérkőzés volt az Eb-kijutást illetően, és nem érdemelt vereséget a magyar válogatott.
Az év pozitívuma:
Zsóri Dániel nyerte 2019-ben a legszebb gólért járó Puskás-díjat. A díj 11 éves története során először kapta meg magyar játékos ezt a rangos elismerést, még Lionel Messi is gratulált a támadónak!
Az év negatívuma:
2019-et írunk, de továbbra sem tűnt el a rasszizmus és a gyűlölet a lelátókról. Egyes szurkolók évek múltán sem képesek felnőni a mai modern világhoz.

Az év játékosa:
Nemzetközi szinten Lionel Messi, Magyarországon Gulácsi Péter, Szlovákiában Bénes László. Lacus nagyon mélyről jött vissza, a Mönchengladbach kulcsjátékosa lett. Öröm nézni a ,,mi” Lacusunk játékát.
Csak azt nem értem, miért mellőzi őt Pavel Hapal szövetségi kapitány... A Fortuna Ligában két játékos: a Slovan kapusa, Dominik Greif, aki viselkedésével, tisztességével, alázatával nem is illik a pozsonyi csapatba... Nagyon szorítok neki, az embersége miatt is, hogy egy remek külföldi csapathoz igazoljon. A másik pedig természetesen Kalmár Zsolt. Jogosan a dunaszerdahelyi király! Óriási érdeme van abban, hogy második lett a DAC! Vezéregyéniség, fontos gólok szerzője. Sajnos, ősszel kétszer megsérült, de Zsolti tavasszal visszatér, és sok örömet fog szerezni a legjobb hazai közönségnek, a DAC-tábornak.
Az év csapata:
A DAC. Történelmi második hely a Fortuna Ligában, rengeteg rekorddöntéssel. Már csak az első hely hiányzik... :)
Az év edzője:
Két volt kolléga a Borussia Dortmundból: Jürgen Klopp a Liverpoolból és Peter Hyballa, a DAC mestere.
Ahol ez a két edző megjelenik, ott mindig történik valami... :) De nemcsak a viselkedésükkel,
a csapatuk irányírásával tűnnek ki, hanem az együttesük játékával is. A Fortuna Ligában Peter Hyballa magasan a legjobb, majd sokáig senki más, majd megint Hyballa... És aztán a többiek...
Az év meccse:
Cracovia–DAC. Óriási meccs, Peter Hyballa mester által remekül felkészített sárga-kék csapat, fantasztikus DAC- és Cracovia-szurkolótábor. Nagyon, de nagyon jó volt felvidéki embernek lenni Krakkóban, a lengyel barátaink között. Nem csak a stadionban, hanem a városban is.
Az év pozitívuma:
Két Slovan-verés a gyönyörű telt házas MOL Arénában, a világszínvonalú Puskás Aréna átadása.
Az év negatívuma:
A DAC idegenbeli meccsein, Garamszentkeresztet kivéve, a magyarok ócsárlása. És ezt a Szlovák Labdarúgó-szövetség általában észre sem veszi...

Az év játékosa:
Alisson. Ha a kapus is játékos. Bajnokok Ligáját és Copa Americát nyert, és minden fontos sorozatban a legjobbnak választották a posztján (BL, Copa America, Premier League).
Az év csapata:
Liverpool.
Az év edzője:
Jorge Jesus. Magyarországon nem nagyon figyeltek erre, de persze Európában sem, de a portugál edző szellemi forradalmat indított el a brazil futballban a Flamengót irányítva, és több millió embert hívott utcai örömtáncra csapata sikersorozata. Egyszerűbben: a portugál Jürgen Klopp.
Az év meccse:
A mérkőzések előtt nevezték így a magyar–szlovákot, a Wales–Magyarország mérkőzést is, de utólag biztosan nem gondolja senki. Ha a legjobbat kell megnevezni, akkor, talán, az Ajax–Tottenham BL-elődöntő visszavágó.
Az év pozitívuma:
A Puskás Aréna megnyitása.
Az év negatívuma:
Az, hogy nem úgy készült el a Puskás Aréna, hogy atlétikai versenyre is át lehessen alakítani.

Az év játékosa:
Virgil van Dijk, mert én még ilyen magabiztos védőt nem láttam, mintha a két kedvenc belső hátvédemből gyúrták volna össze. Kemény, mint Cannavaro és intelligens, mint Nesta.
Az év csapata:
Nyilván a Liverpool, de engem az angol foci érzelmileg hidegen hagy, vagyis az Atalanta, hogy honnan hová. Az év utolsó bajnokiján 5–0-ra verték meg a Milant, egyszerűen csodálatos az egész kiscsapat, a játékuk, a mentalitásuk, az edzőjük, a közönségük, az egész közösségük. Nekem egy csoda.
Az év edzője:
A fentit másoljuk át Klopp/Gasperini viszonylatban. Mindketten természetesek, emberiek, és szerintem jelenleg a számukra legideálisabb helyen vannak.
Az év meccse:
Real Madrid–Ajax 1–4, Manchester City–Tottenham 4–3, Juventus–Napoli 4–3.
Az év pozitívuma:
Nekem az Olaszország–Örményország 9–1, nem mintha nagy meccs lett volna, csak éppen amióta élek, vártam arra, ami az elmúlt években az olasz fociban bekövetkezett. Van egy olyan válogatottjuk, ahol a fiatal focisták mennek előre, kilencven percen keresztül, a falig. (Megjegyzem, a Serie A is változik, egyre több a gólgazdag, eseménydús meccs, egyre kevesebb az agyontaktikázott szenvedés.) Sensi, Barella, Zaniolo, Verratti, Lo. Pellegrini – még kevesen ismerik őket, de ez az olasz újhullám, csupa középpályás, egyszerre idézik a Barca tiki-takáját és az olaszos rafkót. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből, remélem, tényleg megváltozik az olasz futballkarakter, és vége a kényelmes 1–0-k időszakának.
Az év negatívuma:
Hogy továbbra sincsenek magyar futballisták Európa legjobb élvonalbeli bajnokságiban. Gulácsi, Sallai és Szalai, ezzel kifújt, ugye.

Az év játékosa:
Trent Alexander-Arnold. A pályán és azon kívül is elismerésre méltó, amit letett az asztalra. Még 21 éves sem volt, amikor felemelhette a Bajnokok Ligája-serleget. A végső sikerben óriási szerepe volt, legemlékezetesebb momentuma az a bizonyos szögletvariáció volt a Barcelona elleni elődöntőben az Anfielden, ami után Origi talált be. Ráadásul a rekordok könyvébe is bekerült a neve: a 2018/19-es Premier League-idényben 12 gólpasszt osztott ki. Korábban hátvéd ennyi asszisztot még nem jegyzett a PL-ben.
Az év csapata:
A Liverpool. A Bajnokok Ligája-győztes Liverpool nagyon egyben volt, igazi csapat benyomását keltették. A Premier League-et ugyan a Manchester City nyerte, de a 2019/20-as idényben úgy teljesítenek, hogy 30 év után jó eséllyel újra bajnoki címet ünnepelhetnek majd.
Az év edzője:
Jürgen Klopp.  Az egyik legjobb motivátor. Aki képes belehajszolni a csapatát egy 3–0-s vereség után egy 4–0-s győzelembe, ami egyben a BL-döntőt jelenti, az a világ összes kalapemelését és tapsát megérdemli. Majd – nem mellékesen – azt a bizonyos finálét meg is nyerte. A meccs után a rá jellemző humorral és stílussal dalolta a kamerába: „Let’s talk about six, baby” – utalva a klub történetének hatodik BEK/BL-győzelmére.
Az év meccse:
Liverpool–Barcelona 4–0 (Bajnokok Ligája-elődöntő, visszavágó). A Barcelona 3–0-ra nyert a Camp Nou-ban. A visszavágónak Firmino és Szalah nélkül vágott neki a Liverpool. Ki gondolta volna ezek után, hogy a Vörösök jutnak be a Bajnokok Ligája döntőjébe? Például Szalah, aki ugyan nem lépett pályára, de pólóján üzent a csapattársainak: „Never give up”. Vagy Jürgen Klopp, aki elhitette csapatával, hogy a lehetetlen nem létezik. És valóban... Az az egyik legszebb dolog a fociban, hogy szinte bármi megtörténhet, ha van egy nagybetűs CSAPATOD, és ez a Liverpool bizony az (volt). És a 12. játékost, az Anfield szenvedélyes közönségét és az általuk teremtett hátborzongató atmoszférát se feledjük! Végül két Origi- és két Wijnaldum-góllal 4–0-ra nyert a Pool, és bemasírozott a fináléba. Korszakos meccs volt, egy felejthetetlen este – a semleges szurkolóknak is.
Az év pozitívuma:
A támadófoci. 2019-ben több olyan csapat is volt, amelyiknek élmény volt nézni a játékát: a Liverpool, az Ajax, a Salzburg, a Lampard-féle Chelsea. Éljen a támadófoci!
Az év negatívuma:
Az év legszomorúbb eseménye Emiliano Sala halála volt
számomra, amely talán elkerülhető lett volna, ha nincs a felelőtlen döntések sorozata. De a fiatalon elhunyt futballista vételárán utólag marakodó két klub (Cardiff és Nantes) egymásra mutogatása is rendkívül szomorú volt.

Az év játékosa:
Lionel Messi
Az év csapata:
Liverpool
Az év edzője:
Jürgen Klopp
Az év meccse:
Számomra az év mérkőzése a Szlovákia–Magyarország Eb-selejtező volt, amelyet Varsóban a „Restauracja U Madziara” vendéglőben néztem egy laptopon a debreceni Alföld irodalmi lap szerkesztőinek és szerzőinek, Szirák Péternek, az azóta tragikusan fiatalon elhunyt Térey Jánosnak, Áfra Jánosnak és Herczeg Ákosnak a társaságában. Pontosabban csak néztük volna, mert online csupán egy nyilakkal dolgozó verziót tudtunk elérni (Bedob – Magyarország, Támad – Szlovákia, Kirúgás – Magyarország), azóta is emlegetjük mint irodalomelméleti, posztstrukturalista meccsnézést.
Az év pozitívuma:
A DAC 2. lett a bajnokságban.
Az év negatívuma:
Bármiféle himnuszkifütyülés.

Az év játékosa:
Virgil van Dijk
Az év csapata:
Liverpool
Az év edzője:
Jürgen Klopp
Az év meccse:
Real Madrid–Ajax 1–4
Az év pozitívuma:
Az Ajax menetelése a tavalyi BL-szezonban.
Az év negatívuma:
A Manchester United.

Az év játékosa:
Zsótér Donát, aki – a futball kiemelkedő szórakoztatóipari szerepének megfelelve – osztályon felüli nívón szórakoztatott ebben az évben.
Az év csapata:
A Vaduz, amely kiejtette a Videotont.
Az év edzője:
Lucsánszky Tamás, aki páratlan vereségszériával vezette NB2-be gyermekkora kedvenc csapatát, az MTK-t.
Az év meccse:
Magyarország–Uruguay, amellyel felavatták az új nemzeti stadiont.
Az év pozitívuma:
A Haladás stadionjának üzemeltetési modelljét egyelőre nem tették kötelezővé minden megyeszékhelyen.
Az év negatívuma:
Amióta kizárták a Balmazújvárost az NB2-ből, nem épült új stadion a városban.

Az év játékosa:
Tényleg, miért ne legyen végre egy kapus, főleg, ha kedvenc AS Rómámban alapozta meg európai klasszisát? Legyen Alisson Becker, a Liverpool pazar brazilja, a modern hálóőr BL-győztes mintapéldánya.
Az év csapata:
A Ferencváros, amely tisztességgel helytállt az Európa-ligában; és az olasz válogatott, amely újjászületni látszik fiatalokkal.
Az év edzője:
Jürgen Klopp, aki BL-nyert, sőt mostanra alighanem PL-t is.
Az év meccse:
Wales–Magyarország 2–0 az Eb-ért, sajnos reménytelenül, ami azért nem lepett meg; ja és a DAC–Slovan 5–2, ahol kiklopfolták a pozsonyiakat.
Az év pozitívuma:
Felépült az új Puskás Aréna, ne kérdezd, mennyiből.
Az év negatívuma:
Már megint egy újabb évé, a magyar futballba ömlő pénz totális drogos hatása: haszonélvezői egy álomvilágban élnek, saját tolvajnyelvet beszélve („a fociban minden lehetséges”), veszélyérzet nélkül, mert az piaci verseny híján nincs is; meg persze Pochettino elküldése a Spurstől.

Az év játékosa:
Zlatan Ibrahimovic – a legjobb futballista a szó komplex értelmében, a még pályán lévők közül. A legnagyobb teljesítményt a topolyai születésű Dusan Tadics nyújtotta a Real Madrid elleni játékával, amiről nem mond el mindent, hogy két gólpasszt adott és egy csodagólt lőtt a Bernabéuban.
 Az év csapata:
Nálam az Ajax. Reálisan a Liverpool.
Az év edzője:
Jürgen Klopp, nyilván.
Az év meccse:
A Liverpool–Barcelonát kellene írnom, de nem láttam, az a helyzet. A Real Madrid–Ajax drámáját viszont a helyszínen éltem át.
Az év pozitívuma:
Az Ajax nagyszerű teljesítménye a két esélyes nagyágyú,  a Real Madrid és a Juve ellen a BL-ben. És persze a liverpooli Klopp-csoda.
 Az év negatívuma:
Az Ajax elbukása a küszöbön.