Idén is ringbe lép Tomi Kid

„Már csak néző vagyok.” Ez a címe annak az előadásnak, amit ön fog tartani a még aktív sportolóknak. Mi az, amit egészen biztosan el fog mondani nekik?
Ami a legfontosabb, hogy nagyon sokan félnek attól a pillanattól, amikor befejezik a versenysportot. Én például naponta kétszer edzettem, és ha címmecsre készültem, akkor csak az ökölvívásnak éltem. Most vége a boksznak, vége ennek az etapnak, akkor mit csináljak? A szabadidővel valamit kezdeni kell. És sokan nem tudnak visszatérni ebbe az életvitelbe, váltani. Ez a legnehezebb. Nálam ilyen gond nem volt, egész karrierem alatt sok más projektem volt. Rengeteget foglalkoztam fiatalokkal, gyerekotthonokba jártam, csináltuk a Szlovákia bokszkesztyűben projektet, az ökölvívás népszerűsítésével foglalkoztam. Tudatosíttatni akartam az emberekben, hogy ne úgy tekintsenek a bokszolókra, hogy ezeknek kiütötték a fejéből az értelmet, hogy mi is intelligens sportolók vagyunk. 

Az egyik aktivitása a nevét viselő akadémiához kapcsolódik Galántán, amely egyre bővül és szépül...
Folyamatosan dolgozunk rajta. Mindjárt itt az április, a bolondok hónapja, amikor majd igyekszünk minél több más sportot behozni az akadémiára. Rengeteg gyereket hordok oda, motiválom, tanítom sportolni őket, mert nemcsak a bokszról szól az akadémia: van fitness része, jóga, cross-fit zóna, van szauna rész, most pedig Kid-zóna készül, ahol a legkisebbekkel foglalkozok. Nyári táborokat szervezünk nekik, mert nagyon szeretek velük játszani, nehéz, de megéri.

A KO Box Club válogatott öklözőinek edzőjeként mi a legközelebbi feladat?
Szerdán indulunk Boszniába, az Eurocup nemzetközi tornára, utána az Európai Játékokra készülünk, amely egyúttal kvalifikáció is a világbajnokságra. A legfőbb cél pedig, hogy kijussunk az olimpiára, ami 1996 óta egyetlen szlovákiai öklözőnek sem sikerült. Mindig azt tartottam, lehetetlen nincs, csak tehetetlen, remélem, ezt is sikerül elérni. Tankó Vili és Csemez Bandi tényleg ott vannak a legjobbak között a világon, de más klubokban is vannak nagyon ügyes bokszolók, Takács Misi, Jessica Triebeľová, Dávid Michálek vagy Matúš Strnisko.

A visszavonulásról fog előadni, holott pár hónapja egy küzdősportgálán újra kesztyűt húzott. Idén is látjuk majd bunyózni a szorítóban „élesben ” is?
Készülőben van egy Old Box nevű kezdeményezés, ahol 40 év fölötti bokszolók fognak szerepelni, olyanok, akik komolyabb eredményeket is elértek pályafutásuk során. Svájcba és Szerbiába kaptam meghívót. Ez a projekt érdekel, de biztosan ringbe lépek ebben az évben egyébként is: december 18-án lesz tíz éve, hogy Samson Onyangóval bokszoltam félnehézsúlyban Galántán a WBF világbajnoki címéért, akkor biztosan kesztyűt húzok. Addig pedig meglátjuk, én várom a kihívásokat.

Az is annak számított, amikor két éve elvállalta a Szlovák Ökölvívó-szövetség elnöki posztját. Milyen tapasztalatokat szerzett ebben a minőségében? 
Nehéz az emberekkel dolgozni. Sokat segítesz, de nem mindenki hálás érte. Hétvégi elnökségi ülésünkön el is mondtam, hogy ez rendben van, nem szerethet mindenki, csak hagyjuk lélelgezni, dolgozni a másikat, mert én rengeteget dolgozok a hazai ökölvívás javára. A szlovák szövetség 113 665 eurót kap egy évre, a magyar szövetség 3,8 millió eurót, a cseh szövetség pedig több mint félmillió euróból gazdálkodik. Mi múlt évben a valladolidi európai uniós bajnokságról hoztunk egy első és egy harmadik helyet, a magyar válogatott nem hozott semmit, a cseh nem hozott semmit. Ráadásul nekünk úgy kellett pénzt kérni a miniszterelnökség főtitkárán keresztül a kiutazásra, mert nem jött ki a költségvetésből... De Csemez Bandinak is egy partnercég segítségével szereztünk autót, hogy mehessen a vb-re. Viszont ez abszolút nem zavar minket, az a lényeg, hogy eredményesek vagyunk. Ha pedig kijutunk az olimpiára, utána egészen biztosan jobb lesz.