Hosszú Katinka mamája nyilatkozott lapunknak

Hogyan élte át a riói olimpia első hetét, Katinka fergeteges sikereit?

Az egész családdal együtt boldogságban úsztunk, mert nagyon vártuk ezt az eredményt, kimondatlanul is. Nálunk a családban ez úgy működik, hogy mindenki erősen gondol rá, de nem szabad kimondani. Nagyon örülünk, hogy Katinkának végre sikerült kiegészítenie az éremkollekcióját olimpiai aranyakkal.

Mennyire megközelíthető Katinka a verseny előtt?

Abszolút a zónában van, minden gondolata a verseny körül forog. Tudta, hogy itt vagyunk, megyünk az előfutamokra, középdöntőkre, döntőkre, de szinte telefonon sem beszéltünk vele. Tudtuk, hogy ez számára nagyon fontos feladat, és arra kell koncentrálnia. Véletlenül futottunk össze Shane-nel és Katinkával valamelyik döntő után az edzőknek fenntartott részen, nagy boldogság volt, hogy egy ölelés, egy puszi erejéig élőben is létrejött a kontaktus. Úgy terveztük, hogy a verseny végéig nem találkozunk, úgyhogy ez tényleg szerencsés véletlen volt.

Ön hogyan élte meg a lánya átalakulását Katinkából Iron Ladyvé?

A csírája már kisgyerekkorban benne volt, a céltudatosság, a kitartás, a küzdeni tudás, az, hogy mindenáron nyerni szeretne, és ezért mindent megtesz. Szoktunk azzal viccelődni, hogy már a nagypapájával Világkupát játszottak, ő volt ugyanis 12 éves koráig az edzője, és voltak pénzdíjak – egy arany egy ezres, meg ilyesmik. A papa már akkor megteremtette a Világkupát kicsiben. Az átalakulás tehát nem jött hirtelen, de Shane kellett hozzá, hogy ezeket a tulajdonságokat még jobban kibontsa.

Mennyire fog megváltozni az életük most, hogy Katinka háromszoros olimpiai bajnok lett?

Nagyon jóleső a tudat, hogy hála Istennek, elérte ezt a célt. De újabb célok vannak, Tokióra ugyanolyan keményen készülnek, mint Rióra, sőt, még a 2024-es olimpia is szóba került, hogy milyen jó lenne legalább egy-két számban ott lenni. Ebből is látszik, mennyire imádja a versenyzést, az úszást – ha nem így lenne, nem hiszem, hogy 2024-en járna az esze!

Anyaként a rosszabb időszakokban sem fordult meg a fejében, hogy talán boldogabb lenne a lánya, ha elengedné az olimpiai álmot?

Én mindig támogattam a döntéseiben, de a 2012-es londoni olimpián elgondolkoztam, úristen, szinte a legjobb idővel utazott ki, nagyon keményen dolgozott, és érmet sem szerzett – lehet, hogy vissza kellene menni Amerikába az egyetemre. A tervek között szerepelt ugyanis egy olyan verzió is, hogy folytatja az egyetemi tanulmányait, ledoktorál. Megmondom őszintén, én akkor hajlottam volna erre. Támogattam végül azt a döntésüket, hogy folytatják, mert Shane azt mondta, lehet, hogy ha valamit még ráteszünk, meglesznek azok az érmek. De ha a Shane nem lett volna, akkor lehet, hogy én mást mondok neki.

Jól tette, hogy nem mondta, mert gyönyörűen folytatódott ez a történet. Biztosan nehéz választani, de melyik riói érem a legkedvesebb önnek?

Én a 400 vegyesre voksolnék, mert az volt az első, az első arany, ráadásul világcsúccsal. Az egész uszoda talpra ugrott, és nagy ovációval biztatták Katinkát, hogy legyen meg a fergeteges rekord. Nekem ez a legszebb pillanat. (bt)