Hossa szerint Fehérváry lehet az aduász a vb-n

A nyolc évvel ezelőtti szlovákiai vb-n ön is játszott. Hogy emlékszik vissza arra a tornára?
Akkor fordult elő először NHL-es karrierem során, hogy nem zavart annyira a playoffból való korai kiesés, mert itthon volt a világbajnokság. Tudtuk, hogy hatalmas lesz az elvárás velünk szemben, de mégis nagyon örültünk a tornának. Sajnos, pont fordítva sült el a dolog, mint mi magunk is és a szurkolók is várták. Elég kínos volt, mert többet akartunk mutatni, továbbjutni a csoportból, de több szoros vereséget szenvedtünk, és eltűnt a könnyedség a játékunkból.

Mit tanácsolna a mostani válogatottaknak, hogyan kerüljék el a hasonló szituációkat?
Hogy szépen játsszanak és élvezzék a hokit, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb vb Szlovákiában. Nem szabad arra gondolniuk, hogy hazai pályán fognak szerepelni, hogy ott lesznek a lelátón a szüleik, a családjuk. Ezt el kell felejteniük, és mindig a legközelebbi meccsre koncentrálniuk. És főleg élvezni kell a játékot.

Ön élvezni fogja a vb-t mint szurkoló?
Nagyon várom a tornát, az egész atmoszférát. 2011-ben egészen kiváló volt a hangulat a jégcsarnokban, nagyon örültünk a rajongóknak, szívesen emlékszek vissza azokra a napokra. Mint szurkoló? Nem tudom, biztos élvezni fogom, a stadionok környékére, a szurkolói sátrakba is ki szeretnék menni, mint egy egyszerű drukker.

Össze lehet hasonlítani a vb-n tapasztalt hangulatot azzal, ami az NHL-es playoff-meccseken uralkodik?
Az NHL-ben más a hangulat, habár ott is teljes az őrület a rájátszásban. Itthon többet énekelnek a lelátón, az ország hokilázban ég, mindenki fújja a rigmusokat. Amikor a Maaaa-ceeeej-kooo ütemére mindenki elkezd ugrálni és tapsolni, az óriási energiát ad a játékosoknak.

Mennyire hiányzik a hoki az életéből?
Ezen a médiaeseményen most csak korcsolya van rajtam, hokis felszerelés nélkül, és ez is két éve történt meg velem legutóbb... Őszintén szólva eddig nem hiányzott annyira a hoki, inkább élveztem, hogy a tévében nézhetem a meccseket. Megpihentem, hogy nem kell minden nap kijárnom a jégcsarnokba. Most viszont azt érzem, hogy nem is olyan rossz a jégen.

A szlovákiai körúton bárki közelről megcsodálhatja a vb-serleget. Mennyire lehet ez inspiráló a legfiatalabb korosztálynak?
Ha ez a lehetőség a mi gyerekkorunkban meglett volna, bárhova elutaztunk volna az országban. Most pedig a trófea lényegében házhoz jön. Az én gyerekkoromból az első hokis élményem, mikor a tévében Wayne Gretzky legjobb megmozdulásaiból volt egy kisebb összeállítás. Akkor kezdtem tudatosítani, mi is az az NHL. Trencsénben börzét rendeztek, ahol lehetett hokis kártyákat cserélni, rohantam, és becseréltem a kártyáim egy videókazettára, amin az említett Gretzky-parádé volt. Hazarohantam, körbe-körbe csak néztem a kazettát, és rettentően motivált, kis trencséni lakótelepi gyerekként futottam a jégcsarnokba, hogy próbálgassam a látottakat. Ez sokat jelentett a fejlődésem szempontjából.

Volt lehetősége megnézni néhány válogatottmeccset Craig Ramsay szövetségi kapitány irányítása alatt. Milyen játékra számít a fiúktól a vb-n?
A kapitánynak óriási tapasztalata van az NHL-ből, és az európai hokival kapcsolatban is egyre rutinosabb. Az asszisztensei, akik a felkészülési tornákon váltották egymást mellette, sokat tanulhatnak tőle, a legújabb trendeket ismerhetik meg. Fiatal csapata elég attraktív hokit játszik, általában próbálnak támadni, ami imponál nekem.

Mennyire van kapcsolatban a mostani játékosgenerációval?
Ők már sokkal-sokkal fiatalabbak nálam, én csak a tévéből ismerem őket, a neveiket. Húsz év különbség van köztünk. 

És arra van tippje, hogy ki lehet a válogatott vezéregyénisége?
Fiatal gárdánk lesz, de most még nehéz jósolni, hogyan fog kinézni a keret. Szerintem Martin Fehérváry áll a legnagyobb jövő előtt.