Holtomiglan

Nehéz megmagyarázni, hogy az ember miért ácsorog a lelátón szakadó esőben, miért bámulja végig az unalmas, eseménytelen 0:0-ákat.

„Nem szórakozni jöttünk, hanem meccset nézni – írja Esterházy. – Néha nagyobb erővel meccset nézni, mint amilyen erővel a játék játszódik. Úgy meccset nézni, mintha a siralomházban néznéd az utolsó meccset, melyet még engedélyezett celládban a porkoláb. Életre-halálra meccset nézni...”

Meccset nézni akkor is, amikor már nincsenek meccsek. Miért maradtam VSS-drukker akkor is, amikor megszűnt a VSS, amikor a stadion lócáinak deszkáit apránként elhordták a hajléktalanok, amikor a gyep már régen kiégett, az eredményjelzőből pedig csak a drótok lógtak?

„Életre-halálra...” Az ember nem csalja meg a csapatát, nem jut eszébe odasomfordálni egy másik, sikeresebb klubhoz. A csapat lehet hűtlen a szurkolóhoz, de a szurkoló sohasem lesz hűtlen a csapatához. Előfordulhat, hogy a szalondrukker többé nem megy ki meccsre, de hogy megcsalja a hullámvölgyben lévő, haldokló csapatát, az nem.

A német másodosztályban a hétvégén 40 ezer néző buzdította a Kaiserslauternt a Rot-Weiss Essen ellen, a Fradinál minden eddiginél több bérletet adtak el a második liga rajtja előtt (14 ezer néző látta a Jászapáti elleni meccset), de emlékezhetünk a Fiorentinára, amelynek a 2002/2003-as szezonban közel harmincezer bérletese volt a Serie C2-ben, vagyis az olasz negyedosztályban. Tavaly decemberben pedig az Olasz Kupa nyolcaddöntőjében a harmadik ligás SSC Napoli (Maradona és Careca egykori csapata) 61 ezer néző előtt játszott a Romával – hétközben, délután háromkor.

S ha már az olaszoknál tartunk: a hétvége legjobb híre, hogy a Juventus, amelytől a bíróság elvette a bajnoki címet, egy felkészülési minitornán legyőzte az Internazionalét, amelyből a bírósági döntés bajnokcsapatot kreált.

Ezért szép a futball. (gj)