Holnaptól három héten át: Tour de France

A korábbi győztesek közül Alberto Contador eltiltás, Andy Schleck (aki épp Contador eltiltása révén lett bajnok) sérülés miatt fog hiányozni. Viszont három szlovák kerekes is ott lesz a mezőnyben: a Velits testvérek, Peter és Martin, valamint az ifjú fenegyerek, Peter Sagan. S hogy nem statisztaszerepben, az több mintvalószínű.

A prológot is beleértve huszonegy verseny- és két szünnap, kilenc sík, négy közepes és öt hegyi szakasz, huszonöt kiemelt kategóriás kaptatóval és százegy kilométer egyéni kronóval - összesen 3511 kilométer a bő három hét alatt. Számokban kábé ennyi lesz az idei kör. De hogy mi van a számok mögött?

Peter Sagan, például, a „Terminátor“, aki két éve a Párizs-Nizzán robbant be húszévesen a profik közé az olasz Liquigas Cannondale (akkor még Doimo) színeiben, és két szakaszgyőzelem mellett mint legjobb sprinter az összetett pontversenyt is megnyerte. Nem akármilyen bemutatkozás, gondoltuk, és akkor még nem is sejtettük, hogy ebben a zsolnai születésű, olykor flegmának és unottnak tűnő srácban mekkora potenciál van. Azóta első szlovákként tavaly megnyert egy elsőkategóriás egyhetes körversenyt Lengyelországban, három etapot az első nagy Grand Tourversenyén (Vuelta), az idén szakaszt nyert az ománi körön és a Tirreno-Adriaticón, kiválóan ment a tavaszi klasszikusokon (nagyobb csapattámogatással pl. a Milano-San Remón akár nyerhetett is volna), majd a Tourra való felkészülés jegyében bolondot csinált a mezőnyből az egyhetes kaliforniai és az ugyancsak egyhetes (a három nagy GT-verseny után a legnehezebbnek tartott) svájci körversenyen. Az előbbi öt, ez utóbbi négy etapgyőzelmet hozott számára (és az ezzel járó pontversenyelsőséget) - az emberek pedig már csak legyintettek.

Persze a Touron Sagannak jóval nehezebb dolga lesz. És nem csak azért, mert ez lesz élete első TdF-je, hanem mert a mezőnyből mindenki itt akar majd nagyot alakítani (tehát lesz bőven tülekedés), és olyan erőemberekkel kell majd megvívnia, mint a német André Greipel (Lotto Belisol), az ugyancsak német és ugyancsak Tour-debutáns Marcel Kittel (a kontinentális Argos-Shimano színeiben), az amerikai Taylor Farrar (GarminBarracuda) és mindenekelőtt a sprinterkirály brit Marc Cavendish (Team Sky), akiről azt tartják, hogy ha pozícióba kerül, az utolsó 80-100 méteren már nem lehet megverni.

Aztán persze kíváncsian várjuk majd az olyan jellegű befutókat is, mint amilyen mindjárt a vasárnapi lesz (egy két és fél kilométeres, majd' ötszázalékos átlagú emelkedő a szakasz végén), s hogy a fentebb említett urakból hányan maradnak meg a célvonalon. Feltehetően egyikük sem. Sagan viszont kis szerencsével és nagyobb csapattámogatással ott lehet Philippe Gilbert, Simon Gerrans, Alejandro Valverde, Thor Hushovd stb. társaságában. És ha Sagan ott lesz… Két szakaszgyőzelem és az összetett pontverseny győztesének járó zöld trikó: Peter Sagan ezt tűzte ki célul az embert próbáló háromhetes viadalon, ami így elsőre huszonkét évesen nagyon merésznek tűnik. De nem lehetetlen.

Az összetett szempontjából szinte mindenki a címvédő ausztrál Cadel Evans (BMC Racing) és a brit Bradley Wiggins (Team Sky) csatáját várja a sárga trikóért. Evans tavalyi sikerével élete álmát valósította meg, tehát ilyen jellegű teher már nincs rajta. És tudjuk, mekkora küzdő. De valami azt súgja, hogy ha Wiggins nem töri össze magát az első héten, mint tette azt a tavalyi Touron, az idén ő lehet a befutó. Ez a genti születésű szimpatikus brit úriember óriási formában teker. Hét kilót leadott a súlyából, hogy (Cancellara és Tony Martin mellett) ne csak a világ egyik legjobb időfutammenője, hanem a világ egyik legjobb hegyimenője is legyen. A többszörös olimpiai és világbajnok pályakerékpáros fenomén (aki tavaly balesete után néhány héttel a Vueltán már villantott egy harmadik helyet) az idén országúton is szinte mindent megnyert: első lett a Párizs-Nizzán, a Tour de Romandián, és megnyerte a TdF legfontosabb felvezető egyhetes versenyének tartott Critérium du Dauphinét is. Evansszal szemben talán egyetlen hátránya az lehet, hogy amíg az ausztrál mögött csapata a BMC egy emberként kiáll, addig Bradleynek kicsit osztoznia kell a vízhordókon a sprinter Cavendish érdekében. De a Sky bombaerős csapattal érkezett a Tourra (Edvald Boasson Hagen, Richie Porte, Michael Rogers, Bernhard Eisel vagy Christopher Froome, akire a tavalyi Vueltáról emlékszünk nagyon), tehát ezzel nyilván nem lesz gond. Jó esélyekkel indul Sagan liquigasos csapattársa, az olasz Vincenzo Nibali is. A hegyekben erős, időfutama kiváló, és olyanok fogják tolni-húzni, mint Ivan Basso (őt ugye nem kell bemutatni) és a csúcssegítő lengyel Sylvester Szmyd, aki egy másik, kisebb csapatban nyilván már rég líder lehetne. Kérdés, Vincenzo milyen formában van. A Tirreno-Adriaticót megnyerte méga szezon elején, és a klasszikusokon is jól ment. Azóta viszont nem hallani róla.

Sokak szerint a katyusás orosz Gyenyisz Mencsov lehet a sötét ló az idei TdF-en. Szinte hihetetlen, de ez a hallgatag orosz (harmincnégy éves, tehát utolsó esélyeinek egyike ez) rendelkezik a legtöbb Grand Tour-győzelemmmel a mostani mezőnyben: két ízben Vueltát (2005, 2007), egyszer Girót (2009) nyert. És tulajdonképpen nincsenek gyenge pontjai. Talán a csapata (finoman fogalmazva) nem a legerősebb a mezőnyben, de ha Gyenyisz az elején elkapja a fonalat, bármi megtörténhet.

A holland Robert Gesinkre (Rabobank), a belga Juergen van den Broeckra (Lotto-Belisol) és a spanyol Samuel Sanchezre (Euskaltel-Euskadi) fogunk még jobban odafigyelni. Gesink a kaliforniai kört nyerte meg az idén (igen, ott, ahol Sagan nyolc szakaszból ötöt vitt), de a sérülékeny nyurga hollanddal szinte mindig történik valami. Van den Broeck (legjobb GThelyezése egy negyedik hely a 2010-es Tourról) a kiegyensúlyozottságában bízhat. Sanchez pedig (Nibali mellett) a lejtmenetekben verhetetlen. Mivel az első hét inkább a sprintereké lesz, és az első komolyabb hegyek csak a jövő hét végén jönnek, a sikeres szökések esélye elenyésző. Akik erre hajtanak (különösen az izgága hazai bringások: Casar, Chavanel, Moncoutie stb.), azoknak tehát még várniuk kell. És nyilván a tavalyi hős Thomas Voecklert (Europcar) sem fogja a mezőny tíz percre maga elé engedni újra. Hű segítőjére, Pierre Rollandra (akit Armstrong a bringasport rockerének nevezett, és aki mellesleg megnyerte a királyetapot az Alpe d'Huezen) viszont végig kíváncsiak leszünk.

György Norbert