Hodosi arany, rozsnyói bronz

Hodoson egy óra alatt elintézték a legerősebb összeállításban – Samuel Novota, Zoltán Lelkeš, Peter Šereda – kiálló hazaiak ellenfelüket, melyet idegenben is simán (5:1) legyőztek, és 2:0-ás összesítéssel nyerték a bajnoki döntőt. Alig hitte el az ember, hogy az extraliga élcsapatai játszanak, olyan különbség volt a mutatott játékban, amit az eredmény is tükröz. Gyorsan lett 2:0, majd 4:0, s a végén csak az keltett némi izgalmat, hogy Šereda vagy Lelkeš fejezi-e be hamarabb az ötödik hazai pontot érő csatát. Végül az előbbi 3:2-es sikere jelentette a csallóköziek aranyörömét, „Nem volt miért izgulnunk. Arra számítottunk, hogy az első két egyes megnyerése nagy lökést adhat a fiúknak, jól kezdtünk, aztán a többi már könnyen ment – értékelt Jozef Kmeť hodosi klubelnök. – Ezt vártuk, ennyi volt a vendégekben. Az is árulkodik valamiről, hogy az elődöntőben és a döntőben a négy mérkőzésből hármat 5:0-ra nyertünk. Ennyire mögöttünk van a mezőny, vagy úgy is mondhatnám, mi magaslunk ki ilyen különbséggel a többiek közül. Ha a legerősebb összetételben játszunk, nincs olyan csapat az országban, mely legyőzhet bennünket.”

Rozsnyón sem bízták a véletlenre a hazaiak a bronzcsatát: a galántai 5:1 után még simább sikerben volt részük. „Egyértelmű győzelmet arattunk. Azt gondoltuk, bonyolultabb lesz a harmadik hely megszerzése, ellenfelünk azonban könnyen megadta magát. Domináltunk a mérkőzésen. Igen, maradt bennünk némi hiányérzet, hogy lemaradtunk a döntőről, de így is érmesek lettünk, s az számít” – mérlegelt Zoltán Gallo rozsnyói csapatvezető.

Galántán sem szomorkodnak, a negyedik hellyel is elégedettek. „Elfáradtak a fiúk, főleg mentálisan, könnyen elhúztak a hazaiak, és gyorsan véget ért a bronzcsata. Ez a valóság, ellenfelünk összeszedettebb csapat benyomását keltette. Így sem vagyunk csalódottak. Mindig rossz leszorulni a dobogóról, de ezúttal nem is voltunk közel hozzá. Így igazságos” – nyilatkozott Bíró László, a két saját nevelésű játékossal kiálló galántaiak klubalelnöke.