Hatszor meghajolt az ellenfél

Borovičková (jobbról) a jugoszlávok ellen is bizonyított. TASR-felvételÚgy történt, ahogy ígérte a selejtező elején: megnyerték valamenyi mérkőzésüket. Mi nehezítette a leginkább a dolgukat?

Nincs nagyon mire panaszkodnom. Egyetlen akadályt a játékosok klubokból való elengedése jelentett. Ezzel kapcsolatban is a kassai kiválaszottaim legutóbbi távolmaradása jutott az eszembe. Valóban nehezen találok nehézségeket, mert a szövetség minden kívánságunkat teljesített. Rendelkezésünkre bocsátotta a szükséges anyagiakat, bárhova utazhattunk. Emellett a legfontosabbnak tartom, hogy a játékosok akartak játszani a válogatottban, meghallgatták tanácsainkat, elvégezték az edzésmunkát.

A három novemberi mérkőzésen elsősorban remek védekezésének köszönheti a csapat győzelmeit. Önről ismert, hogy a védőmunka megszállottja. Úgy érzi, hogy a veretlen menetelés edzői elképzeléseinek a sikerét is jelenti?

Mindenképpen. Hiszen olyan játékosok voltak a keretemben, akik szívesebben dobálták a kosarakat, kevesebbet törődve a védekezéssel. Őket fölöttébb nehéz meggyőzni arról, hogy a labdaszerzés a legfontosabb. Ám a korszerű kosárlabda erről szól, erre épül a sikeres támadásbefejezés, az önbizalomszerzés. Amikor a Bogojeviccsel és Mandiccsal kiálló Jugoszlávia az utolsó negyedben csak két pontot dob ellenünk, az már arról árulkodik, hogy a csapat azonosult a játékfelfogásunkkal, s ezt a jövőben csak fejleszteni kell. Van azonban egy hatalmas álmom: érmet szeretnék hozni a válogatottal az olimpiáról. Látja, micsoda merészség! Még az Európa-bajnokság fölött is átszárnyaltam, annyira magával ragadott a nagy kihívás. Legnagyobb edzői sikeremre még várok.

Amíg végképp nem dőlt el az Eb-szereplés sorsa, a honi sporttársadalom és a média is folyton azt bogozgatta, hogy milyen körülmények között nem juthat ki a csapat a kontinensviadalra. Mennyire zavarta önt az akkoriban tapasztalható bizalmatlanság?

Edzőként egyáltalán nem idegesített, mert bíztam abban, hogy adott szavunkat teljesítjük, vagyis hat győzelemmel zárjuk a sorozatot. Sajnálom, hogy ilyenek az emberek. Pedig a csapat jól játszott, lehetett nézni a produkcióját, új arcokkal gazdagodott, és mégis. Mintha rosszakaróink volnának, olyanok, akik a kákán is csomót keresnek. Mindez hidegen hagyott, a játékosok is jókat kacagtak rajta. Bennünket a tekintélyteremtő siker vágy vitt előre. Kikaphattunk volna Lettországban, de mi erről hallani sem akartunk. Győzelmünk híre bejárta Európát, és selejtezőbeli szereplésünk után akarva-akaratlanul a kontinensviadal három-négy esélyese közé sorakoztunk. És mi erre törekedtünk. Ha a franciaországi Eb után elfogyott a tekintélyünk, most visszaszereztük.

Kialakult az Európa-bajnokság tizenkét tagú mezőnye. Mit szól a várható ellenfelekhez?

Vaskos meglepetésnek tartom Izrael és Belgium továbbjutását. Velük senki sem számolt. Ez azt jelzi, hogy a kontinensviadal már nem az erősek és gyengék csatározása, hanem a pillanatnyi forma és a jó felkészülés ötvöződése lesz.

Ismert, hogy a görögországi mezőnyből az első három európai válogatott utazhat 2004-ben újra Görögországba, de akkor már az olimpiára. Mire lenne feltétlenül szükségük a következő hónapokban ahhoz, hogy az Eb-dobogón landoljanak védencei?

Elsősorban ugyanolyan felkészülési feltételekre vágyunk, mint amilyenekben a selejtező során volt részünk. Rendkívül fontosnak tartom, hogy új arcokkal töltsük fel a keretet, hogy ezáltal is gazdagodjon a válogatott tudásának eszköztára. És nem hagyhatom ki azt az óhajomat, hogy kiszemeltjeim egészségesek legyenek, jól felkészülten érkezzenek klubjukból, mert erkölcsi-akarati tulajdonságaikban aligha akad kivetni való.