Hat hét San Diegóban

A komáromi tanmedencében. Elöl Riszdorfer Mihály, jobbról Vlček Erik, balról Juraj Bača, leghátul Riszdorfer RichárdTASR-felvételRiszdorfer Richárd és Mihály, Vlček Erik és Juraj Bača az ötkarikás éremszerzés vágyától fűtve már jóformán a sydneyi olimpia óta keményen dolgoznak, félretéve egyéni érdekeiket feláldozzák magukat a csapatdiadalokért. Két éve nem tud velük mit kezdeni a világ, a versenyeken sorra faképnél hagyják vetélytársaikat. Az olimpia azonban más, mint a világbajnokság. Légköre, lelki terhei, az ellenfelek célzottabb felkészülése mindenki számára nagyobb kihívással jár. Nyugodtan írhatnám, aranyért utaznak Athénba, de ők óvatosak, beérnék egy éremmel is az ezer méteres távon. Megértem őket, így könnyebb lesz utána mondani: láttátok, hogyan nyertünk.

Persze a várható siker építménye hosszú hónapok türelmes, kemény és férfias munkájából áll össze. Riszdorfer Mihállyal az amerikai út előtt beszélgettem. Két edzés között kissé megkönnyebbülten nyilatkozhatott, mert végéhez közeledik a téli alapozás. „Kegyetlenül sokat dolgoztunk, de végigcsináltuk, hiszen a sikerért mindenre képesek vagyunk. Nagyjából ugyanannyit teljesítettünk, mint legutóbb, de a teherviselés egyre nehezebb. Főleg Gyuri és én, tehát az idősebbek érezzük magunkon, hogy múlnak az évek” – közli a mindössze 26 éves élsportoló.

Januárban a Magas-Tátrában tartózkodtak, de idén nem volt szerencséjük: a Csorba-tónál érte el a Riszdorfer fivéreket az influenza. Azóta hazai környezetben, vagyis a vadonatúj komáromi csónakházban teltek a hétköznapjaik, s ami fontos, egészségük jól szolgál. „Rövid ujjú trikóban is lapátolhattunk a légkondicionált tanmedence meleg vizében, a súlyzótermünk is egyre jobban felszerelt, így zavartalanul készülhettünk. Futni a töltésre jártunk. Reggel fél hét körüli kelés után közel három kilométer leúszásával kezdődtek a napjaink, csupán két-három órát voltunk otthon, a többi időt az igényeinket is kielégítő csónakházban töltöttük” – eleveníti fel az elmúlt hetek történéseit.

Közben azért figyelik a legnagyobb ellenfelek készülődését is. Tudják, hogy a Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth magyar négyes jelenleg Sydneyben alapozik, a mindig titokban gyakorló németekről egyelőre még semmi hírük, de előbb vagy utóbb úgyis színt kell vallaniuk, s akkor majd kiderül, ki hányadán áll. „Nekünk az elmúlt két év diadalai mérhetetlen önbizalmat adtak, s abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy Athénban sem az lesz a kérdés, hogy mi bizonyítsunk. Letettük már a névjegyünket, s a feltörés lelki terhe ellenfeleinkre vár. Számunkra az elsőség megőrzése a tét. Persze, az sem lesz leányálom.”