Hat edzés után a műtőasztalra

Gergely István kapus már évek óta a szlovák vízilabda-válogatott erősségei közé tartozik M. Nagy László felvételeiEgy évvel ezelőtt, amikor a spanyol élvonalban szereplő CN Terrassa leigazolt, módfelett elégedett voltál, hiszen Európa egyik legerősebb pólóbajnokságában játszhattál. Hogy ment a védés?

Természetesen a pontvadászat elején eléggé lámpalázas voltam, ám aztán fokozatosan belelendültem. A visszavágó sorozatban, szinte minden meccsen, a csapat erősségei közé tartoztam – legalábbis az edző értékelése szerint. A nyolcadik helyet sikerként könyvelték el az illetékesek. Már jóval a záróforduló előtt a klub felajánlotta a szerződéshosszabbítást.

Vajon miért nem írtad alá?

Szóban már megállapodtunk, s úgy tűnt, igent mondok, de utána egyik napról a másikra változott a helyzet.

Meglepődtél, amikor felkerestek a kispestiek?

Az igazat megvallva, már februárban tárgyaltam velük, ám aztán hónapokig nem jelentkeztek; azt hittem, lemondtak rólam. Egy kicsit bosszantott is a dolog, mert mindig is arról álmodoztam, olyan jó lenne szerencsét próbálni a magyar bajnokság valamelyik élcsapatában.

Mit szóltak a spanyolok az átigazoláshoz?

Eléggé meglepődtek, nem akartak elengedni, de aztán július végén mégis beleegyeztek a klubcserébe. A kulisszák mögötti tárgyalások részleteit nem ismerem.

Hogyan fogadtak a Honvéd-uszodában a bajnok szakvezetői és pólósai?

Kovács István vezetőedző azonnal bemutatott a csapat tagjainak, akik közt öt olimpiai bajnok és hét válogatott vízilabdázó található. Valamennyien nagyon kedvesek voltak, már az első benyomásom minden várakozást felülmúlt. A Honvéd egy valódi profi klub, a szakvezetés hozzáállása is merőben más, mint a spanyoloké. Itt összehasonlíthatatlanul többet kell tréningezni.

A nyári alapozás kellős közepén érkeztél Kispestre. Nem okozott problémát a többletmunka?

A napi két edzéssel semmi gond sem volt; a térdem viszont nem bírta a tornatermi tréningeket és a súlyzózást. A hatodik erőnléti edzésen lerobbantam, s másnap már meg is műtöttek. Nagyon bosszantott a dolog, ugyanis korábban mindig elkerültek a nagyobb sérülések, most pedig a lehető legrosszabbkor váltam harcképtelenné. Le a kalappal a klubvezetés előtt, mert mindent pillanatok alatt elintézett, úgy bánnak velem, mintha már évek óta a Honvédban pólóznék.

Meddig tart a kényszerszünet?

Ezekben a napokban a könnyebb, ún. átmozgató edzésekkel kezdem az erőgyűjtést. A bajnoki rajtig, szeptember végéig aligha épülök fel. Az edző azzal vigasztal, hogy az OB I valójában csak a playoff-sorozattal kezdődik, a Bajnokok Ligája-meccsek meg csak a következő év elején rajtolnak. Mindent megteszek, hogy addigra csúcsformába kerüljek, s mindkét fronton megálljuk a helyünket.