Három ok, amiért a győriek ismét BL-döntőt játszanak

1. Tapasztalat

Danyi Gábor, a győriek vezetőedzője nem véletlenül hangsúlyozta már az elődöntő előtti napon, hogy egy nemzetközi sorozat végjátékában nagyon sokat számít a tapasztalat – aki már ismeri a körítést, hangulatot, a Final Four specifikumait, az óriási előnyben van. A Vipers először jutott el Budapestre, s hogy egy kicsit csodálkozva figyelnek mindent, ami velük történik, az már a pénteki sajtóeseményen látszott.

A szombati meccs előtt a győri lányok rutinosan befejezték a bemelegítést, hogy a nagyszabású show (Anastacia lépett fel, aki előző este a megnyitó partin is koncertet adott) kezdetére üres legyen a pálya, a norvég csapatot pedig úgy kellett lezavarni a játéktérről, mert nem tudatosították, hogy a meccs előtt még kultúrműsor is van. Ezek apróságok, de a koncentrációt megzavarhatják.

Az elődöntő első gólját ugyan a Vipers szerezte fél perc játék után, de aztán legközelebb csak hat perc elteltével találtak be újra, és addigra a győriek már négyig jutottak. A 16. percben 10:4 volt a Győr javára, a félidőben 18:8.

2. Amandine Leynaud

Ez pedig nagyrészt annak a kapusnak volt köszönhető, aki egy éve vigasztalhatatlanul sírt a BL-döntő után. Amandine Leynaud akkor a Vardar színeiben veszített, aztán Győrbe igazolt, és hogy mennyire akarja azt a trófeát, ahhoz elég megnézni a legjobb védéseiből készült összeállítást.

Húsz perc után már tíz védése volt, köztük brutális ziccerek, és így hiába állt a másik kapuban egy másik klasszis Katrine Lunde személyében, a Vipers még akkor sem tudott felzárkózni, ha esetleg a győriek lövéseiből nem született gól.

„Nagyon jó és gyors volt a védelmünk, igyekeztünk mindig előre látni, mi fog történni a pályán. Könnyebb dolgom van egy ilyen védelem mögött” – emelte ki csapattársai teljesítményét a francia kapus, teljes joggal.

3. Csapatmunka

A Győr ugyanis tényleg csapatként nyerte meg az elődöntőt, minden mezőnyjátékosuk szerzett legalább egy gólt, mindhárom kapus kapott lehetőséget, Danyi Gábor jól forgatta a csapatot, a második félidőben arra is figyelt, hogy mindenki pihenjen is. „Egész évben így játszunk, mindenki hozzátesz a sikerhez, nem lehet egyvalakit kiemelni. Edzőként tudom, milyen nehéz egy ilyen csapat ellen készülni, ahol minden második vagy inkább minden játékos világsztár” – mondta a győri szakvezető.

Ez ellen a Győr ellen nem elég egy-két embert kikapcsolni a játékból, és ha valakinek nem megy, akkor van, aki ugyanolyan színvonalon helyettesítse. Nycke Groot például kihagyta a második hetesét, ezután Görbicz lőtte a büntetőket, hibátlanul.

A mezőny legeredményesebbje Kari Brattset volt nyolc góllal, aki olykor teljesen újraértelmezte a beálló fogalmát, inkább begyaloglónak lehetett volna nevezni, olyan folyosók nyíltak előtte a jó zárásoknak köszönhetően.

Akkor sem estek pánikba a győriek, amikor a második félidőben volt egy kihagyott helyzetekkel teli periódusuk. Danyi Gábor időt kért. „De csak nyugtatni, ilyenkor meg sem kell szólalni, csak hagyni, hogy vegyenek egy nagy levegőt, mert jó volt, amit csináltak” – magyarázta a magyar csapat edzője, hozzátéve, hogy a döntőben ennél több kell majd.

Ott a tavaly még a Győrt irányító Ambros Martín csapata, a Rosztov vár majd a négyszeres BL-győztesre, miután az elődöntőben 27:25-re legyőzte a Metzet.