Halasztásokkal kezdte az idényt a naszvadi-ímelyi női kézilabdacsapat az I. ligában

Három egymást követő bajnokin kerül(t) a halasztás hullámhosszára a naszvadi-ímelyi csapat a női I. kézilabdaligában. Decemberben azzal kezdődött a szokatlan sorozat, hogy a 11. fordulóban esedékes Hlohovec–Nesvady-Imeľ mérkőzést a galgóciak kérésére (miután akkor még érdekeltek voltak a Szlovák Kupában) februárra halasztották. A vasárnapra kitűzött időpontban azonban újra elmaradt ez a párharc, most a naszvadiaknak akadt gondjuk. „Fél csapatom megbetegedett. Pénteken már gyanús volt a helyzet, vasárnap délelőttre meg kiderült, hogy alig van játékosunk, aki utazhat. Kénytelen voltam lemondani a bajnokit” – vázolta helyzetüket Miskovics György, a naszvadi-ímelyi alakulat mindenese. Még nem dőlt el, mikor lesz az újabb pótlás. A hétvégén már megkezdődik a visszavágók sora az I. ligában, de Miskovics védencei ezúttal sem lépnek pályára, mert az Inter kérte a pozsonyi találkozó elhalasztását. Március 19-e a meccs új időpontja. A naszvadi-ímelyi csapat tehát csak február 26-án kezdi tavaszi mérkőzéssorozatát, odahaza a Stupava ellen. Május közepéig 12 bajnoki vár a bajnokság kilencedik helyezettjére.

„Nem úgy alakult a játékoskeret, ahogy elképzeltük. Nem mindenki folytathatja az őszi hiányzók közül – vázolja a tavaszi rajt előtti alaphelyzetet a vezetőedző. – Haris Lucia és Sandra visszatért, Bureš Nikolettre csak márciustól számíthatok. Szabó Veronika térdszalag-sérülést szenvedett a Virex-kupán, hosszabb időre kidőlt a sorból, és Haris Edina sem játszhat a közeljövőben. Körvonalazódik egy vágsellyei vendégjátékos érkezése, de a Duslo edzőjének beleegyezése még hiányzik hozzá, ezért nevet inkább nem mondok. Ebben a helyzetben, továbbra is több fiatalra támaszkodva próbálunk ráhangolódni a bajnokságra. A felkészülés megmutatta, hogy mostani összetételű csapatunkban is van tudás és akarat, de az is előjött, hogy nagyobb önbizalomra van szükségük fiataljainknak. Problémamentesen szeretnénk végigjátszani az idényt. Nem a kiesőzónában, vagyis az utolsó két-három hely elkerülésével.”