Ha már búcsú, akkor gólözön

Hamar kiderült, miért állnak úgy a vendégek a tabellán (egy győzelem mellett 12 vereség, 9-63-as gólarány), ahogy állnak. A hazaiak rögtön nekirontottak ellenfelüknek, amit az izsapiak egy ötvédős formációval igyekeztek kompenzálni, ám nem sok sikerrel. Még csak az első percben jártunk, amikor a hazaiak centere épp csak lemaradt egy beadásról. Szép, lapos passzos játékukkal állandóan a vendégek 16-osa közelébe kerültek, és futószalagon gyártották is a helyzeteket. Az első negyedórában legalább háromszor sikerült a védőknek blokkolniuk gólba tartó lövéseket, vagy éppen a kiugratásoknál csúszott hiba a kulcspasszokba.

„Csak menjen be az első, utána jön majd a többi” – sóhajtott fel a lelátón egy néző. Kívánsága a 20. percben teljesült. A sokadik kiugratás végre pontos volt, és egy gyönyörű átemeléssel megszületett a vezető találat (1:0). A 32. percben a vendégek is vezettek egy kontrát, amit les címén megállított a játékvezető. Ez kissé borzolta kedélyeket, mert valóban nem tűnt lesnek. És hogy még nagyobb legyen a büntetés, a bakaiak ebből indulva amolyan tiki-taka stílusban gyorsan felértek a vendégkapuhoz, és egy sakk-mattig kijátszott helyzetet váltottak gólra (2:0). Talán ez volt az a pillanat, amikor az izsapiak lélekben feladták. A következő hat percben még kétszer rezdült a hálójuk, előbb egy fejes szállt pontosan a léc alá (3:0), majd egy kiugratás után a kapus lábai közt találtak be a hazaiak (4:0).

A második játékrész ott folytatódott, ahol az első befejeződött, állandó bakai rohamokkal. Talán annyi volt a különbség, hogy kezdték cifrázni a játékot, próbálkoztak emeléssel (kapufa lett), ollózással, és néha a gólvonalig akarták becipelni a labdát. Több szurkolónak ez nem is tetszett, aminek hangot is adtak. Talán ez kellett ahhoz, hogy a játékstílus visszatérjen az eredeti mederbe. De visszatért, és az 50. percben újabb kiugratás után máris 5:0 állt az eredményjelzőn. És mivel „a szegény embert az ág is húzza…”, hat perccel később a vendégek öngólt vétettek egy szerencsétlen labdaérintés után (6:0). Az izsapiak teljesen szétestek, ami két újabb hazai gólt eredményezett, és kialakult a 8-0-ás végeredmény.

Viszont mindenképpen el kell mondani, hogy a vendégeknél 5-6 ötven év körüli labdarúgó is volt. Ennek tudatában dicséretet érdemelnek, mert becsületesen végigküzdik a szezont a nagyarányú vereségek ellenére is.

A mérkőzés után Koczkás Patrik, a hazaiak jobbszélsője, aki hétről hétre csapata legjobbja, elmondta: „ Tavaly nagyon sikeres szezont zártunk, hiszen érmet szereztünk. Volt tűz a csapatban, mindenki motivált volt, és ezt valahogy nem tudtuk átmenteni az őszre. A bajnokság elején néhány meccsünk nem sikerült. Ezt követően visszaesett az edzéslátogatottság is, pedig bő, 18-as keretünk van, és a tűz is kialudt. Talán most kezdünk újra magunkra találni. Én világéletemben csak Bakán fociztam, és innen is szeretnék „nyugdíjba” vonulni. Nemrég lettem édesapa, úgyhogy innentől kezdve első a család, de azért remélem, van még bennem 1-2 jó év. Az ellenfélnek pedig köszönöm, hogy ilyen sportszerűen játszottak a sok bekapott gól ellenére is:”