Győztes komáromi kosárrajt a losonciak ellen

A lényeg a jó kezdet

Az élvonalba nyolc év után visszatért nógrádi csapat a felkészülés során szinte teljesen kicserélődött, a nevek – és az első fordulóban az iglóiak könnyed, 89:69-es elpáholása – alapján komoly csata ígérkezett a Duna-partján. A komáromiak azonban fergetegesen kezdték a meccset, az első negyedben döntő fontosságú előnyre tettek szert (23:12).

„Egy olyan csarnokba jöttünk, ahol kitűnő a hangulat, remek szurkolók vannak, a helyi csapat pedig hosszú ideje a legmagasabb célokért küzd. Az öltözőben hangsúlyoztuk, hogy nagyon figyelni kell az első percekben, mert Komáromban nagyon nehéz nagyobb hátrányból nekivágni a második félidőnek” – mondta lapunknak már a meccs után kezét széttárva Ivan Kurilla, a losonciak vezetőedzője.

Marchyn és Sztojacsics

A 37 éves szakember néha majd´ megszakadt az oldalvonal mellett, hogy feltüzelje játékosait, de azok nem bírtak felocsúdni az álmatag kezdésből. A komáromiak számtalan betörést hajthattak végre komolyabb ellenállás nélkül, támadásban pedig az irányító Sztrahinja Sztojacsicsen kívül minden losonci csak ácsorgott. Vagy fordított szemszögből: a hazai csapatból mindenki bátran (és általában eredményesen) próbálkozott, Matej Marchyn szórta a betonbiztos triplákat, félidőben 47:31 állt az eredményjelzőn.

„Kulcsfontosságú volt a remek kezdés, az első negyedben a legjobb játékunkat nyújtottuk. Néhány kosarasunkat még inkább be kell kapcsolnunk a játékba, de szerintem képesek arra, hogy a bennük rejlő potenciálnak megfelelően teljesítsenek” – mondta utóbb Richard Ďuriš, a komáromiak edzője.

Apró hibák, apró kosarak

Az előny birtokában pedig két kisebb hullámvölgy is belefért a piros-fehéreknek, amikor a losonciak hat (50:44), illetve nyolc (69:61) pontra is fel tudtak zárkózni. „Visszajöttünk a meccsbe, lőtávolban voltunk, de apró hibáinkkal és azzal, hogy gyors egymásutánban kétszer is könnyű dobást, azaz négy pontot rontottunk, nehéz fordítani. Pedig ha négy lett volna csak közte, fejben már gondjuk lett volna a vendéglátóknak” – elemzett Kurilla.

A komáromiak viszont szinte észrevétlenül újra megugrottak, sok gyors, apró kosárral viszonylag megnyugató előnyt építettek ki, és szűk három perccel a vége előtt biztossá vált a győzelmük, amely végül 89:71 arányú lett.

„Bilicék más szintet képviselnek, mint az eddigi ellenfeleink” – bókolt Kurilla a hazaiaknak, akik a sérülések miatt csak nyolc játékost forgathattak. Ennek ellenére egyikük sem látszott fáradtnak a meccs végén sem, a remek tehereloszlást pedig hűen jelzi, hogy öten is két számjegyű pontot szereztek (Marchyn 16, Babineaux 15, Vido 15, Cobb 13, Bilic 12).

„Igrutinovics“ újratöltve

A losonci újoncnál érezhető volt, hogy (vélhetően) a rövidebb felkészülés és a légiósok kései érkezése miatt még hiányzik az igazi csapatszellem. Az amerikai játékosaiknak (Rountree, Sims és a borzasztó napot kifogó Leonard) még szokniuk kell az itteni játékot. Az energikus Peter Pipíška és a lomha, de a végére néhány pontot azért csak betermelő Aco Mandics sem tudta azonban igazán tehermentesíteni Stojacsicset. A 197 centis (!) irányító rengeteget vállalt, szorult helyzetben mindig ő próbált megoldást találni, ezúttal inkább kevesebb, mint több sikerrel (a csapatban betöltött szerepe kísértetiesen hasonlít Luka Igrutinovicséra, aki két éve a hátán vitte a lévaiakat).

S ha már kielemeztük a két ellenfelet, engedtessék meg a harmadik főszereplő, a komáromi szurkolók már sokszor megejtett rövid dicsérete is: a lankadatlan buzdítás újfent hatalmasat dobott a meccsélményen.