Győzni ment vissza Nyitrára

J. MÉSZÁROS KÁROLY

A nagymagyari focistákról, tekézőkről gyakran hallani, a bokszolókról nemigen. Hogyan került a kötelek közé ebben a felső-csallóközi faluban?

Úgy találkoztam a boksszal, hogy édesapám egyszer elvitt egy edzésre. Akkor megtetszett, s elkezdtem öklözni.

Odament a többiek közé, kapta a pofonokat, ha nem tudott védekezni. Miért ragadt a ringben?

Az tetszett meg nekem benne, hogy boksz egyéni sportág. Előtte fociztam, de nekem az nem tetszett abban a játékban, hogy ha nyertünk, az egész csapat nyert. De amikor a ringben győztem, az csak az én diadalom volt, és ugyanúgy a vereség is.

Tehát az egyéni siker közelebb áll a mentalitásához.

Igen.

Az első pofonok nem tántorították el az ökölvívástól? Nem akart újra focizni?

Mindig úgy bokszoltam, hogy nem kaphatok ütéseket. Bőcz Tibor nagymagyari edzőm erre tanított, és mostani edzőm, Kovács Tamás is ugyanezt mondja nekem. Technikásan kell bokszolnom, ki kell tolnom az ellenféllel, engem nem találhat el. Nem kaptam nagyon sok ütést a fejemre. Az is igaz, a ringben nem érzi az ember egyiket se, csak utána.

Nagymagyaron a Csallóközi Bokszklubban kezdett. Mennyi időt töltött szülőfaluja csapatában?

Három-négy évet. Amikor Nyitrán voltam, akkor is előfordult, hogy péntek esténként otthon végeztem az edzéseket. Most is gyakran megtörténik, ha hétvégén van időm, bemegyek a klubba.

Később a pozsonyi ŠKP-ba került, majd a nyitrai Stavbárba. Hogyan emlékezik erre az időszakra?

Ténylegesen nem voltam Pozsonyban, mert az összes nyitrai öklöző a pozsonyi ŠKP-ban van leigazolva.

Nagymagyari létére Nyitrára járt sportgimnáziumba, és a pozsonyi ŠKP színeiben versenyzett. Hogyan érezte magát ebben a kettős szerepkörben?

Fontos pont volt az életemben ez az időszak. Nem mondhatom, ha onnan eljöttem, akkor rossz volt, mert ott is jól éreztem magam. Nagyon sokat adott nekem. Elég sokszor voltam korosztályos szlovák bajnok, megtanultam valamit a bokszból a három év alatt.

Januártól van Galántán a KO Box Clubban. Miért ment oda?

Akadt egy furcsa eset a nyitrai klubban, amikor a tavalyi szlovák bajnokságon a döntőben elvették a megnyert meccsemet. Hiába vezettem fölényesen Matuš Babiak ellen, a hazai edző úgy intézte a bírókkal, hogy ellenfelem nyerjen. Én akkor nagyon felháborodtam, hogy mi akar ez lenni. Kaptam Tomitól (Kovács Tamás – a szerző megj.) egy ajánlatot, amit rögtön el is fogadtam.

Idén 64 kilóban háromszor bokszolt Tomáš Vaňóval, aki nyolcszoros szlovák bajnok…

… és a válogatott csapatkapitánya, ötszörös Grand Prix-győztes. Világ- és Európa-bajnokságon indult, olimpiai kvalifikáción nyert.

Először még kikapott tőle, ősszel azonban kétszer is legyőzte: egyszer az extraligában, aztán az országos bajnokság döntőjében. Miben tudta őt felülmúlni?

Fejben, erőben, technikában, egyszerűen mindenben. Amióta Tomihoz kerültem, nagyon helyrerakott fejben. Az első őszi meccsen már erősebb, gyorsabb voltam Vaňónál, sokkal jobb volt a technikám, és meg tudtam verni fejben. Éreztem, hogy már a második menettől fogva feladta a versenyt. A szlovák bajnokságon a döntőben már harciasabb volt, de ott más taktikát választottunk az edzőmmel, és ez is bejött.

Ráadásul ezen az összecsapáson nem akármilyen lélektani teher nehezedett a vállára, hiszen hazai környezetben mindenki Vaňónak szorított.

Előtte klubtársam, Tankó Vili bokszolt egy hazaival, nagyon megverte, mégis a nyitrai nyert. Fejben, tudtam, megverem Vaňót, de fel voltam arra is készülve, hogy a bírók esetleg neki adják a meccset. Nagy elszántsággal léptem a ringbe, nem érdekeltek a pontozók, s azt mondtam, nagyon megverem ellenfelemet, és sikerült.

Milyen légkörben?

Az egész lelátó mindvégig ellenem szurkolt. Ha a Vaňo a levegőbe ütött, akkor is elkezdtek ordítani, mintha talált volna. Mikor a végén kihirdették az eredményt, mindenki fütyölt, én pedig meghajoltam a közönség előtt. Megmutattam, hogy képes voltam nyerni a bajnoki döntőben, mégpedig nem nyitrai, hanem galántai mezben. Ez olyan nagy erőt adott, hogy elmondani se tudom. A meccs után leültem, odajött hozzám az apu is, és azt kérdezte, hogy miért nem örülök. Sokkos állapotba kerültem, nem hittem el, hogy megnyertem.

Most már elhiszi?

Igen. Fél óra elteltével sikerült felfognom, hogy mit hajtottam végre.

Felnőttek között idén nyert először, diákként, ifiként hányszor volt első az egyéni bajnokságon?

Hétszer. A diákok, majd a kadettok és az ifik között. De voltam már kétszer második a férfiak között is. A tavalyit már említettem, de az első szintén fura volt. Tizenhat évesen kivételt kaptam, hogy indulhassak a felnőttek között, mert abban az évben megnyertem a kadett- és az ifibajnokságot. Az elődöntőben fölényesen nyertem, s a döntőben szintén Tomi Vaňóval találtam magam szemben. Ez úgy zajlott le, hogy az első menetben vezettem négy ponttal, utána a nyitrai edző levetette a kesztyűmet, és azt mondta, hogy most Tominak kell nyerni, mert ő megy a világversenyre, és nem kaphat ki egy tizenhat éves sráctól. Így lettem második.

Ezt már azóta megbánta, vagy nem lehetett mit tenni tizenhat évesen?

Nem tehettem mást, mert ezt mondta a vezetőség. Én előtte kerültem oda, most már bánom, mert akkor lehettem volna egy évben háromszoros szlovák bajnok, három különböző korosztályban.

Már nemzetközi szinten is öklözött, voltak meccsei a BoxingOne közép-európai csapatbajnokságban, nemsokára azonban az U22-es Eb-n lép ringbe Kalinyingrádban. Mit vár ettől a szerepléstől?

Az lenne a hab a tortán, ha onnan érmet hoznék. Ugyanolyan céllal utazom ki, mint korábban az ifi Eb-re és vb-re, hogy az első meccsemet tudjam megnyerni. Aztán a többi már jöhet.

Már túljutott valahol az első akadályon?

A 2010-es bakui ifi vb-n megvertem egy botswanai bokszolót 10:1-es pontozással, majd összekerültem egy indiai sráccal, akitől 7:4-re kaptam ki. Később ő nyerte a súlycsoportot, s következő ellenfeleit sorra 8:0-ra verte. Csak én tudtam pontozni ellene. Tavaly a dublini ifi Eb-n kiütéssel győztem egy horvát bokszoló ellen, majd a folytatásban kikaptam pontozással egy ukrántól, de nem értettük, miért ő nyert, mert két menetig döntetlen volt, a harmadikban még jobban megnyomtam, mégis őt hozták ki sok ponttal győztesnek. Ott lettem kilencedik.

Ez volt a legnagyobb nemzetközi eredménye?

Tavaly megnyertem a prágai ifjúsági Torma Gyula Emlékversenyt, három győzelemmel. Idén nagyon sok nehéz meccsem volt a BoxingOne bajnokságban. Szoros mérkőzést bokszoltam a háromszoros olimpikon Káté Gyulával. Edzője, Szántó Imre azt mondta nekem, meg volt nyerve a meccsem, csak neki adták a győzelmet, mert nagyobb neve van. A győri színekben induló román bajnok George Nyékit viszont sikerült legyőznöm a galántai ringben. De voltak mások is, akikkel találkoztam. Lépésről lépésre gyűjtöm a tapasztalatokat, hogy 2016-ban kijuthassak a riói nyári olimpiára.