Győri Viktória: „Az első számú cél a további fejlődés”

Nádszegen kezdett el kézilabdázni, majd Dunaszerdahelyre került. Milyenek voltak a kezdeti évek?

Még általános iskolában kezdtem el a szivacskézilabdát. Heti három edzésünk volt, ott nagyon megszerettem a sportágat, nagyon tetszett az egész hangulata. Dunaszerdahelyen először szintén szivacskézilabdáztam, de ott már voltak versenyek, kisebb tornák, amelyeken részt vettünk.

Tizennégy évesen aztán Győrbe került.

A dunaszerdahelyieknek megvolt a kapcsolata a győriekkel, így többen részt vettünk egy ottani toborzón, ahol engem is kiválasztottak. Örültem, hogy odakerültem, de az első fél évben nagyon sokszor volt honvágyam. Utána belelendültem az ottani életbe, kollégista voltam, az osztálytársaim, csapattársaim ott voltak, ez sokat segített.

Milyen érzés volt, hogy a világ legjobb játékosait élőben, nemcsak meccsen, de akár edzésen is láthatta?

Nagyon jó volt, csodáltam őket, hiszen korábban csak a tévében láthattam ilyen szintű játékosokat. Körülbelül fél év után megszokottá vált ez a helyzet, hogy akár minden nap találkoztunk a folyosón. De így is páratlan volt, hogy velük edzhettünk, vagy adtak egy-egy tanácsot.

Három győri év után 2020-ban került Szombathelyre. Miért döntött a váltás mellett?

A koronavírus kezdetekor, amikor otthon voltam, megkerestek a szombathelyiek, és úgy döntöttem, hogy a játéklehetőség miatt élek ezzel az ajánlattal. Kétéves szerződést kötöttünk, és ez nagyon jó választás volt a számomra.

Az idei szezonban az ifjúsági csapattal az NB I nyugati osztályában a második helyen állnak, a felnőttek között az NB I/B-ben is szerepel és már egyre több lehetőséget kap az NB I-es csapatban is. Melyik ön számára a fő sorozat?

Különleges helyzet állt elő a klubnál, hiszen a mi ifjúsági edzőnk lett a felnőtt csapat edzője is. Most a legfőbb célunk, hogy bejussunk az ifi final fourba, vagyis, hogy megtartsuk ezt a második helyet a bajnokságban. Az NBI/B a rutinszerzés és a plusz játékpercek miatt fontos, hiszen ott már felnőttekkel tudunk rendszeresen játszani, ami hatalmas pluszt jelent. Az NB I-ben pedig a bennmaradás a cél, ez a klub másik fő célkitűzése az ifjúsági bajnokság mellett.

Éppen ez a több fronton való küzdelem volt az egyik szempont, mikor a szombathelyiek mellett döntött?

Igen, itt heti három meccsünk van. Sokat készülünk az ifjúsági bajnokságra, ahol most minden csapat nagyon erős, így nagy a nyomás rajtunk. Nagyon szoros meccseket játszunk a középszintű csapatok ellen is. Ez a fejlődés szempontjából nagyon jó. Persze fárasztó, hiszen a kézilabda mellett az érettségi évében is vagyok, de ez kell, ha profi játékossá szeretnék válni.

Mekkora a különbség az ifjúsági és a felnőtt élvonal között?

Először is nagyon nagy megtiszteltetés nekem, hogy a felnőttek között is számítanak rám. Ez egy visszaigazolás, hogy értékelik az általam elvégzett munkát. A közelmúltban a Kisvárdával és a Vasassal is játszottunk, ami nagyon fontos volt számunkra, így az, hogy ezeken a mérkőzéseken is lehetőséget kaptam, szintén nagyon sokat jelent. Egy felnőtt NB I-es mérkőzés teljesen más, mint az ifjúsági bajnokságban. Elsősorban fizikailag, hiszen a testtömegek miatt is sokkal keményebbek az ütközések. Ott technikásabbak a játékosok, akik ellen nehezebb védekezni, ha elkövetsz egy hibát, akkor azt azonnal büntetik. Ifiben pörgősebb a ritmus, nagyon sokat futunk, akár 60 gól is van meccsenként, ott gyorsabb a játék.

Beállósként fizikailag alaposan megtapasztalhatja a keményebb párharcokat. Mindig ezen a poszton játszott?

Dunaszerdahelyen még elsősorban átlövő voltam a magasságom miatt, de mindig szerettem beállóban is játszani. Győrben először mindkét pozícióban számoltak velem, a második évemben pedig már teljesen beállóvá váltam, szóval körülbelül négy éve lett ez a fő posztom.

Visszatérve a felnőtt bajnoksághoz, a Vasassal és az Érddel küzdhetnek a bennmarádésrt. Hogy látja a Szombathelyi KKA esélyeit?

A Vasas ellen megnyert meccsig nem volt túl kedvező a helyzetünk. De miután őket legyőztük és a középmezőnyhöz tartozó Kisvárda ellen játszottunk egy döntetlent (beszélgetésünk után pedig a Fehérvárt is legyőzték – szerk.), nagyot dobott a csapaton, ami a hangulaton és az edzésmunkán is meglátszik. Így már reális esélyünk lehet. A végjátékban az akarat fogja benntartani a vonal felett végző csapatot.

Játszunk el a gondolattal, hogy sajnos nincs meg a bennmaradás, viszont az ifjúsági bajnokságban összejön a final four, és ott még egy bravúrt is be tudnak mutatni. Elégedett lenne?

Nem. Illetve az én fő feladatom még az ifiben való jó teljesítmény, így nyilván azzal elégedett lennék. De nagyon szeretném én is, ha a felnőttek között is bennmaradnánk az NB I-ben, így az öröm mellett maradna bennem egy tüske.

A felnőtt szlovák válogatottba érkező behívó talán önt is meglepetésként érte. Milyenek voltak az első benyomásai a csapatnál?

Izgultam, mivel teljesen ismeretlen közegbe kerültem. A juniorok után ez volt az első alkalom, hogy a felnőttekhez hívtak be. Kellemes meglepetés volt, mert mindenki nagyon aranyos és segítőkész volt. Nagyon pozitív volt az a hét, örülök, hogy ott lehetettem.

A bővebb keret után elutazhatott az Eb-selejtezőre Portugáliába, ahol be is mutatkozott, majd hazai közönség előtt is pályára lépett.

Két felnőtt beálló volt előttem, viszont az egyikük egy tartósabb sérüléssel küszködik. A hét második napján már nem is tudott edzeni, így akkor már gondoltam, hogy be fogok kerülni a szűk keretbe.

Hogyan értékeli az első két mérkőzését a felnőtt válogatottban?

A portugáliai meccsen jól szálltam be, ugyan gólt nem sikerült lőnöm, de zárásokkal és elmozgásokkal sikerült helyet csinálnom a csapattársaimnak. Úgy érzem, védekezésben is hozzá tudtam tenni a játékhoz. Összességében elégedett voltam a teljesítményemmel, de természetesen a vereség miatt csalódott voltam. Három nappal később jött a hazai meccs szintén a portugálok ellen, ott kaptam két kétperces kiállítást. Védekezésben megmutatkozott még a rutintalanságom. Ebből viszont tanulok és a jövőre nézve próbálok belőle építkezni.

Nemrég szerződést hosszabbított Szombathelyen. Minden a tervek szerint alakul?

Nagyon szeretek itt lenni, és sokat köszönhetek ennek a klubnak. Megkapom a megfelelő figyelmet és törődést, jó helyen vagyok itt. Örülök a hosszabbításnak. A következő év céljai nagyban függnek attól, hogy sikerül-e bennmaradnunk, a saját magam szempontjából pedig az első számú cél a további fejlődés.