„Gürizni kell, úgy, mint eddig”

BŐD TITANILLA

Rendkívül sikeres szezont zárt, ezüstérem az almati Világkupán, nyolcadik hely a Vk-döntőben, valamint egy csodálatos világbajnoki cím Granadában.

Tényleg nagyon jó idény volt. Az elmúlt három év a lövészetet tekintve életem legjobb korszaka. Nagyon nehéz volt az út idáig, 25 év kellett hozzá. Ez alatt az időszak alatt sikerült kisebb-nagyobb eredményeket összeszednem, junior világ- és Európa-bajnok lettem, aztán a felnőtteknél is lett Eb-elsőségem, nyertem Világkupa-versenyeket és Vk-döntőt, most pedig világbajnok vagyok. Már csak az olimpiáról hiányzik valami szép helyezés. De addig is gürizni kell ugyanúgy, mint eddig, s ha a jó isten megadja, akkor sikerülni fog.

Közvetlenül a világbajnokság után még azt mondta, fel sem tudja fogni, mit ért el. Az elmúlt hetekben, hónapokban már tudatosította vb-győzelme értékét?

A verseny után még az adrenalin dolgozik az emberben. Csak később tudatosult bennem, hogy mit is jelent világbajnoknak lenni, és most tudom élvezni a munkám gyümölcsét.

Változott az élete azóta, hogy világbajnok lett?

Nem igazán. Új tapasztalatot szereztem, és igyekszem kihozni magamból a maximumot. Megmutatni mindazt, ami a 25 év alatt felhalmozódott bennem, a sok-sok hasznos tanács és a beléáldozott idő. Most tudom bizonyítani, hogy ez a 25 év nem volt hiábavaló.

Vb-elsősége egyben olimpiai kvótát is jelent. Nyugodtabban készülhet így Rióra?

A kvóta nem névre szól, ezért nem szabad elaludni, mert arra nagyon ráfizethetünk. Részben természetesen könnyebb dolgom lesz, jólesik a tudat, hogy kvótát szereztem, de továbbra is gürizni kell, lőni, lőni, lőni, hogy hozzam az eredményeket.

Ellenfeleivel ellentétben nem főállású sportlövő, a rendőrségnél dolgozik, s munka mellett edz. Mennyi ideje jut a felkészülésre?

Nagyon gyéren állok az idővel. Úgy kell mindent összeegyeztetni, hogy legyen időm az edzésre, de a munkát sem csinálja meg helyettem senki, azt is be kell osztanom, s persze időt kell szakítanom a családra is. A 24 óra néha nem is elég mindenre. Kétszer is át kell gondolnom, mit hogyan tervezek be, hogy abból a kevésből is a maximumot tudjam kihozni. Ezért is jár köszönet apukámnak, aki maga is lő, és nagyon sok hasznos tanáccsal látott el.

Sokkal kevesebb időt tölt edzéssel, mint a riválisai?

Biztosan más módon készülök, mint ők. Ők tízszer több időt rááldozhatnak a lövészetre, elmehetnek kéthetes vagy akár egy hónapos edzőtáborokba is, amit én nem engedhetek meg magamnak. Nálam legfeljebb egyhetes edzőtáborok jöhetnek szóba. Nem tudom megítélni, hogy ha több időm lenne edzésre, akkor még jobb lehetnék-e, vagy sem, nekem a jelen helyzettel kell megbirkóznom. Köszönet illeti a munkáltatómat is, hogy tolerálja, hogy eljárok versenyezni, mert összeszámolva ez azért igen sok óra hiányzás. Ha a munkáltatóm nem így állna hozzá, elég nagy bajban lennék.

A rendőrségnél hogyan fogadták, amikor világbajnoki éremmel tért haza?

Nagyon örültek. Büszkék rá, hogy lövök, és ezzel őket is képviselem. Azt mondják, amíg lesznek eredmények, addig megcsinálják azt a munkát, amit esetleg nem győzök, de ha nem fog jól menni, akkor szépen fogok ülni a fenekemen, és fogom csinálni a dolgomat.

Mit gondol, mi a legnagyobb erőssége lövőként?

Ezen a szinten már fejjel kell versenyt nyerni. Ha valaki nem tudja magát pszichikailag kényelembe helyezni, akkor nem győzhet. Technikailag itt már mindenki százszázalékos, az eredmény azon múlik, kinek vannak jobb idegei.

A világbajnokságon ráadásul három napon át kellett koncentrálnia...

Amellett, hogy a mezőny egyre erősebb, az is fontos, hogy évről évre új államok jönnek a világversenyekre, több és több lövő indul, szét kell osztani őket. Korábban két napig tartott egy verseny, de most már három napra rakták szét. És nem elég csak két napon jól lőni. Ha valakinek csak egyszer rossz napja van, akkor elbúcsúzhat az érmektől. Az eredménylistán látszik, hogy egy hiba is milyen sokat számít.

Nem gondolkoznak azon, hogy lobbiznak annak érdekében, hogy változzon ez a gyakorlat?

Nehéz nekünk lobbizni, ahhoz kis állam vagyunk. A döntés a nagy sportlövőnemzeteknél van, mint Olaszország, az USA, vagy a feltörekvő arab államok. Ott a pénz, ott a lobbi. Mi mintha csak egy sötét kútba kiabálnánk. Nincs más választásunk, alkalmazkodnunk kell ahhoz, amit a többiek diktálnak.

Mind a női, mind a férfitraplövők világ- és európai ranglistáját szlovákiai versenyző vezeti: a nőknél Zuzana Štefečeková áll az élen, a férfiaknál pedig ön. Minek köszönhető ez az eredményesség?

Ha megnézzük a pályákat, amelyek nálunk vannak, akkor nincs más válasz, mint hogy ez csoda. Össze sem lehet hasonlítani a körülményeinket azzal, ami például Olaszországban van. Szlovákiában szerencsére sok a tehetség. Az eredményekhez emellett kell a teljes odaadás is, másképpen ilyen viszonyok között nem lehet eredményesnek lenni. Ha elmondanám egy-egy ellenfelemnek, hogyan edzünk, azt mondanák, csak találgatok. Számukra ez elképzelhetetlen.

Konkrét példákat is mondana?

Egy olimpiai lőtér, amely nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas, öt pályából áll. Szlovákiában van egy lőtér, amit még a vadászszövetség építtetett a nyolcvanas években, azon csak két pálya van, Zólyomban pedig csak egy, és ezek sem felelnek meg a nemzetközi előírásoknak. Magyarország is sokkal jobban áll ezen a téren, pedig Szlovákiában 40 számottevő lövő van, míg Magyarországon csak tizenöt. Mégis van két, a nemzetközi szabványoknak megfelelő lőterük, az egyiken, Sarlóspusztán már Eb-t is rendeztek. Mi meg nem tudunk összeszedni annyi anyagi támogatást, hogy legalább a meglévő lőterekhez hozzáépítenénk valamit. Ezért nem marad más, mint külföldre járni.

Ön hova szokott leggyakrabban járni?

Sokszor megyünk Magyarországra, az idény elején pedig el kell utaznunk valamilyen egzotikus helyre, Katarba vagy Kuvaitba, mert ez olyan sport, amit csak melegben lehet űzni. Februárban már indul a szezon, de nálunk akkor még hó van. A külföldi edzőtábor persze mind pénzkérdés, az oktatásügyi minisztérium támogatása nélkül ezt elfelejthetnénk.

Azzal, hogy világbajnok lett, több támogatást fog kapni?

Gondolom, hogy igen, hiszen az eredmények függvényében adják a dotációt. Ez sokat segít. Így is gyéren jutok el külföldre edzőtáborba. Az idény elején van ez a tíznapos katari vagy kuvaiti felkészülés, aztán pedig a világversenyek előtt egy-egy hét valahol. Máskor pedig hétköznap elmegyek munka után Nagyszombatba edzeni egy-két órát. Nekem ezekből a morzsákból kell valahogy összerakni a felkészülést, nincs más választásom.

Mik a céljai a következő szezonban?

Szeretnék dolgozni magamon. Nincsenek nagy elvárásaim, hogy megnyerjek valami nagy versenyt. Szeretném magam megtartani ezen a szinten, ahol most vagyok, ez a célom egészen az olimpiáig.