Gombos tart tőle, hogy a US Openen megfertőződik

Sajnos még mindig nem mehetünk el szó nélkül a koronavírus-járvány mellett a korlátozások és halasztások kapcsán. Hogyan élte meg, hogy pont akkor szakadt félbe a szezon, amikor nagyon jó formában volt?
Nehéz volt, hiszen jól kezdtem a szezont. Az Australian Openen bejutottam a főtáblára, aztán a montpellier-i ATP-tornán a negyeddöntőig jutottam. Jó formában voltam, jól éreztem magamat a pályán. Úgy tűnt, hogy bejuthatok a top100-ba, de sajnos pont ekkor jött a vírus. A korlátozások alatt is kapcsolatban voltam Olasz Dáviddal (Gombos erőnléti edzője – a szerk.), és próbáltam formában tartani magamat. Miután leteszteltük magunkat koronavírusra, és a teszt negatív lett, Dávidnál csináltunk egy apró tornatermet, és ott edzettünk tovább. Ez nagy segítség volt, hogy erőnlétileg formában tudjak maradni.

Melyik volt a nehezebb: fejben, mentálisan kibírni a bezártságot, vagy testileg a topon maradni?
Mivel nem mehettünk sehova, így az ember kissé lustább lett. Otthon csak a tévé előtt pihent és édességet evett. Ezért is örültem annak, hogy a Dávid folyton küldött különböző edzésterveket, amelyeket el kellett végeznem. Remekül motivált is, hiszen elmondta, hogy ha a karantén alatt is dolgozom, akkor könnyebb lesz visszatérni a pályára. Ezért mindig megcsináltam becsületesen minden egyes gyakorlatot, amit küldött. Persze a tenisz nagyon hiányzott. Hiszen csak otthon voltam, elvégeztem ugyan a gyakorlatokat, kimentem futni is, de egy idő után minden nap egyforma lett. Ezt volt nehéz mentálisan feldolgozni.

És milyen érzés volt hosszú idő után visszatérni a teniszhez?
Ez volt a leghosszabb kihagyás a karrieremben. Két hónapot nem tartottam ütőt a kezemben, így testileg nehezebb volt a visszaállás. Az ízületek nehezebben szoktak hozzá a megterheléshez, mert a testem pihenős időszakon volt túl. Egy hét után aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba. Nagyon örültem annak, hogy végre edzhetünk.
 

Most már úgy tűnik, a korlátozások után lassan kezd visszatérni a teniszélet, ha nem is a megszokott módon, de legalább vannak már kis versenyek: volt két pozsonyi viadal és a cseh Davis-kupa-válogatottal is játszottak a szlovákok egy barátságos meccset. 
Nagyon jó, hogy a Szlovák Teniszszövetség szervez ilyen tornákat. Hosszú ideig voltunk otthon, és úgymond a semmiért edzettünk, hiszen nem voltak meccsek, ez eléggé demotiváló tud lenni. Így, hogy volt ez a két pozsonyi verseny, egész más volt a felkészülésünk és az edzéseink, olyan volt, mintha normális tornákra készülnénk. A csehek elleni barátságos meccs is remek volt. Hiszen két hónapig a többi szlovák teniszezővel csak egymás között tudtunk játszani, kiismertük a másikat, jó volt végre kimozdulni, és más játékosokkal is meccselni.

A korlátozások utáni mindkét pozsonyi tornán kikapott Lukáš Kleintől. Lehet mondani, hogy a szezon ezen szakaszában a mumusává vált?
A pozsonyi Peugeot Openen nagyon jól játszottam ellene, csak eső miatt félbeszakadt az a mérkőzés. Aztán amikor visszatértünk a pályára, ő elkezdett jobban teniszezni. Sokat segített neki az esőszünet. Az utolsó egymás elleni meccsünkön remekül játszott. Az az ő napja volt, az első szettben minden labdája betalált a pályára, nem is tudtam reagálni rá. A második szettben már jobban küzdöttem, de némi szerencsével azt is behúzta. Kleinnek most nagyon jó edzője van. Tomáš Krupa foglalkozik vele, aki azelőtt Tomáš Berdychet edzette. Sokat segített neki a járványszünet, sokat tudtak együtt dolgozni azon, hogy Lukáš jobb legyen. Amikor elkezdtünk az NTC-ben edzeni megint, akkor barátságos meccseken mindenkit megvert, ez nagy önbizalmat adott neki. Láthatóan jól érzi magát a pályán, és igen jó formában van.

Ahogy említette is, nagyszerű volt az évkezdés, főtábla egy Grand Slam-tornán, negyeddöntő Montpellier-ben. Minek volt ez köszönhető?
Már az elmúlt év vége is jól sikerült, ennek köszönhetően visszatért az önbizalmam. A 2018-as szezonom elég nehéz volt, nem jöttek az eredmények. A top 100 környékéről visszaestem a 270. helyre. Elvesztettem az önbizalmamat. Nehéz volt ez az időszak, de aztán edzőt váltottam, most Tibor Tóth a trénerem, aki nagyon sokat segített abban, hogy visszatérjek megint a jó formámhoz. A washingtoni ATP 500-as versenyen a negyeddöntőig jutottam, ahol Nick Kyrgiostól kaptam ki. Ez nagyon jó eredmény volt. Aztán Pozsonyban és Winnipegben is nyertem tornát. Ezek is sokat segítettek. Ezek után, mikor decemberben készültünk az új szezonra, már sokkal nyugodtabb voltam. Ausztráliába is úgy mentem, hogy lesz, ami lesz, hiszen az év elején sosem sikerült addig jól teljesítenem. Az AusOpen előtti canberrai tornán ugyan kiestem az első meccsen, de sokat gyakoroltunk, sokat edzettünk, ami segített abban, hogy jó eredményt érjek el az Australian Openen. Onnan pedig vittem magammal tovább az önbizalmat. 

Milyen egy nagy Grand Slam-torna hangulata?
Minden játékos ezeken akar a legjobban játszani, és nem csak azért, mert itt osztják a legtöbb pénzt és pontot. Ilyen tornákon mindenki kissé túlmotivált, túlságosan is akar, ezért nehezebb ott elérni egy jó eredményt. A hangulat is más, és ott vannak a nagy sztárok. Ha az ember a legjobbak ellen játszik, akkor tele a nézőtér. Nekünk, akik a 100. hely körül vagyunk a világranglistán, gyakran kell játszanunk kisebb ATP- és Challenger-tornákon. Az ilyen versenyeken az első körökre alig járnak nézők, mindig üresek a lelátók. Azért is nagyon más egy GS-tornán versenyezni. Örülnék annak, ha többször sikerülne eljutnom a Grand Slam-tornák második, harmadik köréig. 

Melyik borításon szeret jobban játszani? Salakon vagy kemény borításon?
Amikor profi szinten kezdtem teniszezni, akkor leggyakrabban salakpályán játszottam. Ekkor jobban is játszottam salakon. Aztán mivel egy szezonban több torna van kemény borításon, ezért elkezdtem ezen is többet teniszezni. Most, hogy idősebb lettem, már jobb teljesítményt nyújtok kemény pályán, mint salakon. 

Úgy tűnik, megrendezik a US Opent és a Roland Garrost is, igaz, vagy nézők nélkül, vagy csak korlátozott számban lehetnek ott a szurkolók. Van így értelme tenisztornát rendezni? Egészségileg nem tartja kockázatosnak?
A játékosok is tartanak az utazástól. Amerikában még mindig nem jó a helyzet. Ha véletlenül a repülőút során elkapják a vírust, akkor ott kell maradniuk karanténban Amerikában, ami kicsit félelmetes. Anyagilag viszont minden játékoson segítenének ezek a nagy tornák. Ahogy már mondtam, a GS-eken kapjuk a legtöbb pontot, amik nekem is segítenének a ranglistán, de első helyen az egészség kell, hogy legyen, minden más csak utána következhet. Nézők nélkül furcsa lesz egy Grand Slam-torna. Nézők nélkül még egy nagy sztár ellen is olyan lesz, mintha csak egy edzőmeccsen lennénk. 

Roger Federer biztos, hogy kihagyja a hátralévő Grand Slam-tornákat, ahogy Rafael Nadal szereplése is kérdéses, csakúgy, mint Novák Djokovicsé. Az ön fejében nem fordult meg, hogy nem megy el rájuk?
Én amellett vagyok, hogy ne legyen a US Open. A Roland Garros az más. Beülök a kocsiba és tíz óra alatt ott vagyok Párizsban. Tudom, hogy az utazás során nem nagyon fertőződhetek meg, hiszen a saját autómmal megyek. De Amerikába muszáj repülővel menni, az más szituáció. Tartok tőle, nehogy elkapjam. Ráadásul attól is félek, nehogy a családtagjaimat megfertőzzem. 

Mik a tervek ennek a fura szezonnak a második felére? Bekerülni a top 100-ba? 
Persze, az a fő célom, hogy bejussak az első 100-ba, és ott tudjak maradni. Esetleg olyan pozíciót elérni, amivel jövőre az AusOpenen már egyből a főtáblára tudok kerülni.