Folytatódó Juve-széria, pokoli Hillsborough-hangulat

A hétvége sportprogramja úgy alakult, hogy négy ilyen rangadót is rendeztek, kettőt az élvonalban, egyet-egyet a másod- és harmadosztályban. Juventus vs Torino FC Olaszországban 110 éves múltra tekint vissza a két torinói együttes rivalizálása. A Derby della Mole névre hallgató párharc a világ egyik legrégibb városi rangadója, a két csapat először 1907. január 13-án csapott össze egymással, miután a Juventusból kivált játékosok megalapították a Torino FC-t. A derbi egyszerű városi versengésként kezdődött, majd egyre komolyabbá vált: a Juventus a gyártulajdonosok, a Torino pedig a munkások klubja lett, ezen talán csak az elmúlt 25 év Juve-dominanciája enyhített. Pedig nem volt ez mindig így, 1907 és 1914 között az FC Torino óriási fölényt harcolt ki, a Juventus ebben az időben mindössze három városi derbit tudott megnyerni. Az FC Torino nagy szériát futott a negyvenes években is, amikor a Grande Torino (Nagy Torino) 1942 és 1949 között sorozatban ötször is bajnok lett, 93 meccsen át vereséget sem szenvedett, és ezen időszak 17 derbije közül mindössze háromszor kapott ki. A nagy széria a torinóiak tragikus szerencsétlensége miatt szakadt meg, 1949. május 4-én a Grande Torino játékosait szállító repülőgép a rossz látási viszonyok miatt a Superga-bazilikának csapódott, és a katasztrófát senki sem élte túl. A Juventus fölénye az elmúlt negyed évszázadban vált nyomasztóvá: 1992. november 22-e óta a Torino mindössze három győzelmet aratott a derbin, kettőt 1995-ben (2–3, 1–2), legutóbb pedig 2015. április 26-án győzött 2–1-re. Múlt szombaton sem jött össze a bravúr, pedig hosszú időszak óta most készülhetett először jó előjelekkel a Torino. A csapat az első öt fordulóban veretlen maradt, azonban Paulo Dybala már a 16. percben vezetést szerzett a címvédőnek, és miután Daniele Baselli már a 24. percben kiállíttatta magát a második sárga lapjával, a Juventus fölényes játékkal, Miralem Pjanic, Alex Sandro és Dybala újabb góljával 4–0-ra győzött, és továbbra is százszázalékos a Serie A-ban. Az élvonalban az eddigi 145 egymás elleni meccsükön 68 Juventus-győzelem mellett 35-ször győzött a Torino, 42 csata pedig döntetlennel zárult. Minden egymás elleni mérkőzést (237) figyelembe véve 101-szer győzött a Juventus, 73-ször a Torino, 63-szor pedig döntetlen lett az eredmény.A Juve argentin sztárja, Paulo Dybala egyébként már 10 gólnál jár a bajnokságban – érdekes megfigyelni, hogy a táblázat elején álló csapatokat egy-egy gólzsák húzza: Dybala (Juventus, 10 gól), Immobile (Lazio, 8 gól), Dzeko (AS Roma, 6 gól), Icardi (Inter, 6 gól), Mertens (Napoli, 6 gól). Az olasz élvonalban 6 forduló után a Juventus hibátlan teljesítménnyel, 18 ponttal a második helyen áll, a Torino 11 ponttal a nyolcadik.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"289142","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"299"}}]] Rangers vs Celtic Bármilyen meglepő, a kiélezett, vallási konfliktusokkal tarkított Rangers–Celtic ellentét egy nagyszerű barátságnak indult Skóciában. A Rangers csapatát 1872-ben alapították, azaz már tinédzsernek számított, amikor 1887 novemberében Walfrid atya létrehozta a Celticet, hogy a klub által pénzt szerezzen a szegény gyermekek megsegítésére. A két csapat szoros kapcsolatára jellemző, hogy a Celtic a Rangerst kérte fel az első ellenfélnek, és 5–2-re győzött is. Hogy miért kapta az Old Firm elnevezést a két glasgow-i csapat csatája, arról megoszlanak a vélemények. Származhat az egyik tudósításban megjelent „like two old, firm friends”, azaz mint „két öreg barát” kifejezésből, amely még a hőskorra utal. De utalhatott arra is, hogy a felek 1890-ben egyaránt a skót futball-liga alapítói voltak. Még az 1909-es kupadöntő is az egységről vált hírhedtté. A Hampden Parkban 2–2-es döntetlennel ért véget a mérkőzés, amelyet követően az a pletyka terjedt el a városban, hogy a szövetség direkt kérte az ikszet, hogy megismételt mérkőzésre kerüljön sor, így növekedjen a jegybevétel. Ez gyanakvást és bizalmatlanságot váltott ki a szurkolók között, és a paranoiás érzés egy hét múlva tovább fokozódott, a megismételt finálé ugyanis 1–1-re végződött. Amikor kiderült, hogy nem lesz hosszabbítás, hanem harmadik meccsre kerül sor, elszabadultak az indulatok. A szurkolótáborok egyesítették erejüket és két és fél órás stadionostromot tartottak, amelyben ötven rendőr megsérült. A szövetség végül úgy döntött, nem lesz folytatás, és abban az évben nem avattak kupagyőztest. Az egyre növekvő ellenségeskedés a politikai és vallási különbségekből alakult ki, a protestáns Rangers és a katolikus Celtic viszályát olyan ellentétek élezték tovább, mint a politikai beállítottság (republikánus vagy lojalista), a nemzeti identitás (született skótok vagy ír-skótok) vagy éppen a társadalmi ideológia (szocializmus vagy konzervativizmus). A legnagyobb múltra visszatekintő csatában még többször találkozhattak volna, ha a Rangerst 2012-ben nem száműzik a negyedosztályba, ahonnan négy év után jutott csak vissza a legjobbak közé. A felek eddig 409 tétmérkőzést vívtak egymással, 98 döntetlen mellett 159-szer a Rangers, 152-szer a Celtic győzött. Csak a bajnokikat figyelembe véve a mérleg: 119 Rangers-siker, 105 Celtic-győzelem, 86 döntetlen. Legutóbb 2012-ben győzött a Rangers (bajnokin 3–2), illetve tavaly áprilisban egy 2–2-es döntetlen után tizenegyesekkel továbbjutott a skót FA-kupa elődöntőjéből, de végül elbukta a finálét a Hiberniannal szemben.  A hétvégén a Celtic idegenben is győzni tudott 2–0-ra, az ausztrál Tom Rogic az 50. percben szerzett vezetést, Leigh Griffiths a 65. percben ugyancsak betalált. Ez azt jelenti, hogy Brendan Rodgers csapata 500 napja veretlen hazai hadszíntéren, és a tétmérkőzéseket tekintve 57. alkalommal maradt veretlen Skóciában.  A skót élvonalban 7 forduló után a Celtic veretlenül, 19 ponttal az első, míg a Rangers 11 ponttal az 5. helyen áll. Wimbledon vs MK Dons Összeállításunkban az AFC Wimb­ledon és a Milton Keynes Dons párharca tekinthet vissza a legrövidebb múltra, de éppen emiatt még friss a seb és az ellenérzés, legalábbis a wimbledoniak részéről. Furcsa kimondani a település nevét, hiszen tulajdonképpen a Donsnak ugyanannyi köze van London délnyugati, a teniszről elhíresült kerületéhez.  A Wimbledon Football Clubot 1889-ben alapították, és a klub története legnagyobb részét ligán kívül, azaz az amatőrök között töltötte. A Dons becenevű együttes 1977/78-ban jutott fel először a negyedosztályba, ahol a 13. helyen végzett, két évvel később osztályt váltott, s a harmadik ligába került, majd következett néhány le-fel liftezős szezon. Az 1984/85-ös idényben története során először elérte a Second Divisiont, a következő évben pedig feljutott a legjobbak közé – kilenc évvel azután, hogy egyáltalán belekóstolt a profi légkörbe. Sorozatban 14 szezont töltött az élvonalban, 1988-ban FA-kupát nyert, a 2000-es kiesése után azonban folyamatosan romlott az anyagi helyzete, a vezetők pedig egy új ötlettel rukkoltak elő: költözni kell! A norvég tulajdonosok 2002-ben bejelentették, a klub Milton Keynesbe költözik, 2004-ben fel is vette a Milton Keynes Dons FC nevet. A szurkolók azonban abszurdnak találták, hogy elköltöztetik a csapatukat, ellenkezésképpen előbb hátat fordítottak az imádott klubnak, sőt 2002-ben AFC Wimbledon néven saját csapatot is alapítottak. A szurkolók által menedzselt együttes pedig szépen, szisztematikusan építkezni kezdett, és kilenc évvel a megalakulás után a kilencedik ligából feljutott a League Two-ba. 2012. december 2-án találkoztak először a gyűlölt riválissal, az FA-kupa 2. fordulójában az MK Dons 2–1-re győzött. A felek eddig hat tétmérkőzésen csaptak össze, a Dons négyszer, a Wimbledon kétszer nyert. A múlt pénteki bajnokin előbbi idegenben, az AFC Wimbledon Cherry Red Records Fans› Stadium nevű létesítményében 2–0-ra nyert Ryan Seager és Gboly Ariyibi góljaival. Az angol harmadosztályban 9 forduló után az MK Dons 13 ponttal a 11., míg a Wimbledon 8 ponttal a 19. helyen áll.  Sheffield Wednesday vs Sheffield United A hetvenes-nyolcvanas években igazi huligánfesztiválnak számított egy-egy sheffieldi városi rangadó, az utóbbi időszakban azonban elkerülték egymást a felek, így alig várták, hogy ismét összefussanak a pályán. Miközben Magyarországon még a kiegyezéssel bíbelődtek a politikusok, addig Nagy-Britannia acélipari fellegvárában 1867-ben – azaz 150 éve, a világ egyik legrégebbijeként – megalapították a Baglyok (Owls) becenevű Sheffield Wednesdayt. A United 1889 márciusában jött létre, de csakúgy, mint a Celtic, az új sheffieldi klub is a városi vetélytárs ellen vívta első mérkőzését: 1890. december 15-én a Wednesday hazai pályán, az Old Olive Grove-on 2–1-re győzött. 1893. október 16-án játszották az első tétmeccsüket, amely 1–1-es döntetlent hozott. Kettejük párharca a Steel City Derby (acélvárosi derbi) elnevezést kapta, a felek az 1979/80-as és a 2011/12-es évadot leszámítva az első vagy a második vonalban találkoztak, az említett két szezonban egyaránt a harmadosztályban szerénykedtek. Akkor a Wednesday feljutott, a Unitednek ez csupán idén sikerült, azaz a szurkolóknak öt és fél évet kellett várniuk az újabb derbire. Vasárnap 32 839 néző ment ki a Hillsborough-stadionba, ahol végül hat gólt láthatott: a meccset a vendég United 4–2-re megnyerte, Leon Clarke két gólt is vágott egykori csapatának. „Az utóbbi hat évben nagyon sokat kellett eltűrnünk és lenyelnünk, ez a győzelem karrierem egyik legszebb pillanata” – lelkendezett Chris Wilder, a győztes csapat edzője, aki szerint szükségesek az ilyen derbik, mert a Hillsborough ilyenkor válik igazi pokoli katlanná. A szombaton 50. születésnapját ünneplő szakember ennél szebb ajándékot nem is kaphatott volna. Az angol Championshipben 9 forduló után a Sheffield United áll jobban, 18 pontja a negyedik helyhez elég. A Wednesday 13 ponttal a 10. pozíciót foglalja el. Pincési László