„Filip, mire gondoljak a rajtnál?”

A mozgalmat 1962-ben indította Eunice Kennedy Shriver, John Fitzerald Kennedy húga, aki tábort szervezett a mentálisan sérült gyerekek számára, ahol szabadon sportolhattak. Ebből nőtte ki magát a speciális olimpia, az értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal küzdő sportolók megmérettetése, amelyet először 1968-ban rendeztek meg Chicagóban. Az olimpiai játékok mintájára négyévente nyári és téli világjátékokat is rendeznek, páratlan években.

„Engedd, hogy győzzek, de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran!” – így hangzik a „speciális eskü”.

Itt nincsenek szintidők és kíméletlen kvalifikációs rendszer, a speciális olimpikonok esetében sokszor már az is felér egy diadallal, ha ráveszik őket a sportolásra. A somorjai Marek Bednár, akinél autizmust diagnosztizáltak, például az első műkorcsolyaedzésén teli torokból üvöltött az edzőjére: „Ne ölj meg!”

A szokásos motivációs tanácsok itt kudarcot vallanak, ezeket a versenyzőket nem lehet kényszeríteni semmire. A vasszigor mit sem ér, konkrét és kézzel fogható jutalmat kell kínálni. A szintén autista Michal Štubňa alpesi sízésben indul Ausztriában, de az idáig vezető úton sok sütemény elfogyott – az edzéseket ugyanis csak akkor csinálta végig, ha utána elvitték cukrászdába…

Szlovákiát 16, Magyarországot 33 sportoló képviseli az idei téli világjátékokon. Ahány versenyző, annyi történet. A fogyatékosságuk mértéke is különböző, sokan közülük viszonylag önállóak, védett műhelyekben dolgoznak, mások folyamatos segítségre szorulnak. Van, aki gyermekotthonban nőtt fel, mások a szüleik támogatásával tudtak kiszabadulni állapotuk fogságából. A mozgalom éltetésében is nagy szerepük van a szülőknek, elhivatott nevelőknek, edzőknek.

Ezek a sportolók sokszor öntörvényűek, de végtelenül hálásak is. Felejthetetlen pillanat volt, amikor a 2015-ös budapesti Év sportolója gálán parasport kategóriában díjazták a speciális olimpián aranyérmes kosárlabda-válogatottat – nem volt aznap boldogabb díjazott a Nemzeti Színházban.

Hasonló ováció tört ki a Grazba induló szlovákiai küldöttség ünnepélyes búcsúztatásán is, amikor a versenyzők meglátták Veronika Velez-Zuzulová videoüzenetét. A kiváló műlesikló az alpesi sízőknek még sisakokat is küldött.

A speciális olimpia üzenetét magáévá tette Filip Šebo egykori válogatott futballista is, akit jelenleg a triatlon varázsolt el. A mozgalom szlovákiai nagyköveteként a Grazba induló versenyzők mellett is ott volt.

„Filip, én nagyon izgulok!”

„Filip, én kicsit félek!”

„Filip, mire gondoljak a rajtnál?”

A versenyzők feltétlen bizalommal fordultak Šebóhoz, az egykori futballista pedig kedvesen, őszintén és türelmesen válaszolgatott: „Mosolyogva álljatok oda a rajthoz, ne féljetek, hiszen nagyszerű dolog, hogy versenyezhettek. Ha érmesek lesztek, együtt fogunk örülni neki, de ha nem, akkor is. Az a lényeg, hogy közben érezzétek jól magatokat.”