Feröer-szigetek: Amatőr futball, egyre profibb hozzáállás

A magyar válogatott ma a Feröer-szigeteken kezdi meg a világbajnoki selejtezőket. A szigetországiakkal már az Eb-selejtezők során is találkozott a magyar csapat, és ugyan mindkét alkalommal győzött (idegenben 0–1, Budapesten pedig 2–1 lett a végeredmény), egyik meccs sem volt könnyű, sőt. Nem véletlenül: a feröeri labdarúgás komoly fejlődésen ment keresztül az utóbbi időben, legnagyobb sikereiket pedig a 2016-os Eb- selejtezők során érték el, amikor oda-vissza legyőzték a görög válogatottat. Hogy miként épül fel a feröeri labdarúgás, és milyen utat járt be az elmúlt évtizedben, arról azzal a Gángó Andrással beszélgettünk, aki lassan már tíz éve él és futballozik az országban.  Gángó András 1984-ben született Móron. A gárdonyi Gázszer-focisuliban kezdett játszani, majd Győrbe került, ahol a Győri ETO FC korosztályos csapatait járta végig, aztán az NB II-es Gyirmót játékosa lett. 2007-ben került a feröeri ÍF Fuglafjördur csapatához, és azóta is a bajnokság első osztályában véd. Több alkalommal teljesített nagyszerűen a Bajnokok Ligája és az Európa Liga selejtezőiben is, évről évre a feröeri bajnokság legjobbjai közé választották. Társadalmi munkában a feröeri U21-es válogatott kapusedzőjeként dolgozik, főállásban pedig boltvezető.   Miként került a Feröer-szige­tekre? Hogyan talált rá egy fehér­várcsurgói srácra a Feröer-szi­geteki futball? 21 évesen, 2005 végén döntöttem úgy, hogy mindenképpen kipróbálom magam külföldön, ezért jelentkeztem egy dániai sportiskolába, ahova szerencsére fel is vettek. Ott volt egy feröeri osztálytársam, aki hazájában az első osztályban játszott, és 2006 tavaszán szólt, hogy a csapatának kapusgondjai vannak. Először egyhetes próbajátékra hívtak, amiből végleges szerződés lett, és azóta is itt élek és futballozom. Miért döntött úgy, hogy feladja az itthoni életét, és egy teljesen új, ismeretlen világban próbál szerencsét? Akkor úgy éreztem, hogy a magyar futballban nem kaptam meg azt a lehetőséget, amit megérdemeltem volna, ezért egy olyan közegben szerettem volna újrakezdeni, ahol nem ismernek, így mindenféle előítélet nélkül alkotnak véleményt a teljesítményemről. Az nem volt tervben, hogy tíz évet is eltöltsek itt, először csak fél évben gondolkodtam, de végül fokozatosan megtetszett az itteni élet.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245713","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"320","title":"A feröeri labdarúgásra jellemző a fizikális küzdelem, „ha kétszer fölrúgnak valakit, akkor sem nyavalyog”","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Tíz évvel ezelőtt milyen viszonyok fogadták a feröeri labdarúgásban? Az első osztály akkor is teljesen amatőr volt, mindenki dolgozott vagy tanult a futball mellett. Azonban rögtön szemet szúrt, hogy mind edzésen, mind magánéleti szinten sokkal többet követelnek itt a játékosoktól, mint Magyarországon. Hiába munka után jön mindenki edzésre, ha kétszer fölrúgnak valakit, akkor sem nyavalyog, harmadszorra már ő rúgja föl a másikat. Képzett edzők foglalkoznak a játékosokkal, és az infrastruktúra is megfelelő, hiszen a műfüves pályákat is 3-4 évente cserélik. A másik meglepő dolog az volt számomra, hogy annak ellenére, hogy a Feröer-szigetek lakossága csak mintegy 50 000 fő, négy osztálya is van a bajnokságnak, az igazolt játékosok száma a lakosság arányához képest pedig a világon az első háromban van. A teljesen eltérő viszonyok miatt bizonyára került érdekes szituációkba. Erre talán az a legmegfelelőbb példa, amikor az NSÍ Runavíkkal játszottunk a Fulham ellen az Európa Ligában. Magyarországon egy hétig pihentünk volna a nemzetközi sztárok elleni meccs előtt, míg itt délelőtt még bementem dolgozni, megrendeltem a tejet, kenyeret és a többi árut a boltba, majd este beálltam a kapuba a világsztárok ellen. Milyen a futball társadalmi megítélése a Feröer-szigeteken? Már említettem, hogy milyen sok igazolt játékos van a Feröer-szigeteken. Ez annak is köszönhető, hogy rendkívül sokféle bajnokság fut a nagypályás futball mellett. A legkisebb korosztálytól a legidősebbekig, a legkülönbözőbb pályaméretekkel futballoznak itt az emberek, így minden társadalmi réteg számára nagyon fontos a futball, mivel mindenki részese valamilyen szinten a dolognak. Az első osztályban átlagban 500-600 néző látogat ki egy meccsre, ami a lakosság egy százalékát jelenti… A futballistákat tisztelet övezi, ugyanakkor ők is ugyanolyan emberek, mint a többiek, így akkor sincs köpködés feléjük, hogyha tízből ötször nem találják meg a társukat a labdával, mivel mindenki tudja, hogy ők is amatőrök.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245714","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"239","title":"Feröer gyönyörű hely, de futballpályák építésére nem igazán alkalmas","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Volt-e úgynevezett futballreform a Feröer-szigeteken az elmúlt évtizedben? Mindig törekednek a fejlődésre, de nagy szükség lenne olyan futballreformra, amelyre például Izlandon is sor került, ugyanis a legnagyobb problémát itt is az jelenti, hogy szeptembertől januárig nem lehet minőségi munkát végezni a nagy szél miatt. Izlandhoz hasonlóan itt is épül majd fedett, műfüves pálya, de többre lenne szükség, hogy az egész országba jusson. Ugyanakkor a műfüves pályák mindig a legjobb minőséget képviselik, és már szövetségi szinten is látható a fejlődés. Amikor kikerültem, a korosztályos válogatottak csak egy-két nappal a megmérettetés előtt jöttek össze, most már itt is vannak összetartások az év közben is, ahogyan az Európában is divat. Ez év végétől a szövetség négy teljes állású szakembert foglalkoztat majd, akiknek a fejlődés felgyorsítása lesz a feladata. Az utóbbi évek fellendülésének egyik legfontosabb szereplője Lars Olsen szövetségi kapitány, az 1992-es Európa-bajnok dán tizenegy csapatkapitánya. Amikor idekerültem, a válogatott 11 emberrel védekezett, hogy egy 0–0-val, vagy minimális hátránnyal forduljon rá az utolsó tíz percre, amikor is előremerészkednek. Ma már feljebb tolják a védekezést, labdatartásra törekszenek, például a magyarok ellen itt többet birtokolták a labdát annak ellenére, hogy a magyarok nyertek 1–0-ra. Persze most már van néhány feröeri fiatal a dán első osztályban, akikkel ezt meg lehet csinálni. Az ifjú feröeri labdarúgóknak milyen lehetőségeik vannak a továbblépést illetően?  Mivel a Feröer-szigetek közigazgatásilag és kulturálisan is szorosan kapcsolódik Dániához, és rendkívül elszigetelt, így elsősorban Dánia lehet a továbblépés első lépcsője a fiatalok számára. A mostani sikereknek hála már ott is nyitottabbak a klubok a feröeri fiatalok iránt, akik adott esetben már 16-17 évesen átköltöznek egy-egy akadémiára. Ebben persze nagy szerepe van Lars Olsennek, aki nagyon sokat segít a menedzselésben is. Sajnos az elszigeteltség miatt kevés olyan lehetőségük van a feröeri fiataloknak, ahol fel tudják hívni magukra a scoutok figyelmét, hiszen itt nem hemzsegnek a megfigyelők a lelátókon.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245715","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"270","title":"Első nagy sikerét Ausztria legyőzésével aratta Feröer: a csapat gólját Torkil Nielsen lőtte 1990-ben ","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Úgy tudom, hogy ön is részese volt a feröeri futball legnagyobb európai kupasikereinek. Igen, az egyik legnagyobb sikernek részese lehettem. A feröeri kluboknak már az is nagy eredmény, ha az első körnél tovább jutnak az európai kupaküzdelmek selejtezőiben. Mi az NSÍ Runavíkkal 2011 nyarán a Fulhammal találkoztunk az első körben, ahol a kinti 3–0 után hatalmas eredmény volt az itthoni 0–0 egy Premier League-élcsapat ellen. Barátom, Turi Géza azonban a Víkingur Gøta csapatával két éve egészen a harmadik körig jutott, ami azóta is rekord itt Feröeren. Milyen a légiósok megítélése a Feröer-szigeteken? Az ön példája azt mutatja, hogy befogadó a közeg. Ha nyitott vagy az itteni kultúrára, és bebizonyítod, hogy jobb vagy az itteni játékosoknál, akkor hamar elfogadnak, ellenkező esetben viszont hamar kivet magából a rendszer.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245717","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"306","title":"Miniszterelnök és focikapus, kettő az egyben: Kaj Leo Johannesen akcióban","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Hogyan lett a feröeri U21-es válogatott kapusedzője? Ez egy igazi „végigjártam a szamárlétrát” történet. Amikor idekerültem, akkor kezdtek el területi alapon tehetséggondozási központokat létrehozni, ahol 4-5 klubból elhozták a legjobbakat, és heti egyszer közös edzésen foglalkoztak velük. Az egyik ilyen központnál kaptam szerepet, ahol természetesen a kapusokkal foglalkoztam. Ezután a munkám elismeréseként a női válogatotthoz hívtak, ahonnan az U21-es csapat volt a következő lépcsőfok. Mit tart a legnagyobb sikerének az elmúlt tíz év során? Edzőként mindenképpen az U21-es válogatott melletti munkát, hiszen mindig is álmodtam a válogatottságról, most a második otthonom nemzeti csapatánál dolgozhatom. Játékosként pedig voltam az év kapusa, ötször lettem a klubjaimnál az év játékosa, de talán nem is ez a legnagyobb elismerés, hanem az, hogy minden évben több csapattól hívnak, és eddig mindenhol nagyon megbecsültek. Természetesen a Fulham elleni meccseket se hagynám ki, ahol nagyon jól ment a védés. A második meccsen az ír válogatott Damien Duff oda is jött hozzám az egyik nagy védésem után, és azt mondta: „megint te vagy a meccs embere – nem rossz...” Milyen eredményre számít a selejtezők során a feröeriektől, és mit vár a magyarok elleni összecsapásoktól? Ha a legutóbbi selejtezők során szerzett 6 pontot túlszárnyalnák, az már nagy eredmény lenne a feröeriektől. A magyar válogatott szerintem az Eb egyik pozitív meglepetése volt, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy Feröeren most is vért fognak izzadni, és egy nagyon szoros meccset játszanak a házigazdákkal. Persze a magyarok győzelmét várom, és azt, hogy végül kijusson a csapat a világbajnokságra.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245716","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"360","title":"Az ország lakosságának tíz százaléka ott van a lelátókon minden fordulóban","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A Feröer-szigetek Európa Brazíliája „A Feröer-szigeteken a futball majdnem olyan fontos, mint a braziloknál” – jelentette ki korábban Kaj Leo Johannesen, aki 2008 és 2015 között Feröer miniszterelnöke volt, és aki – mi sem természetesebb – egykor a válogatott kapuját is védte, a HB Tórshavn csapatában pedig 299 alkalommal lépett pályára.  A lakosság arányához viszonyított nézőszám tekintetében egyetlen Feröer-szigetekhez fogható ország sincsen Európában. Ráadásul a felmérési adatok szerint a szigetlakók 17 százaléka maga is űzi valamilyen szinten a játékot. Ezek a halászsrácok tényleg imádják a focit. Andrew Tobin, a Feröer-szigetek futballéletének egy megfigyelője szerint: „Megnézni a helyi csapatot: ez az egyik legfőbb tevékenység az itteni városkákban, amelyekben – jóllehet többségük festőien szép – nem is igazán van más lehetőség a szórakozásra.” Tobin szerint sok Feröer-szigeteki lakó, amikor bemutatkozik, egyúttal a kedvenc angol csapatát is megemlíti. A Feröer-szigetek javarészt halászok és bálnavadászok által benépesített 10 első osztályú klubjának összesített átlagos nézőszáma 5070 fő – ami ugyan nem tűnik óriási mennyiségnek, ám valójában a Feröer-szigetek népességének lehengerlő hányadát, 10%-át jelenti. (Az itteni közönség egyébként, a helyi tradíciónak megfelelően, a félidőben és a meccsek végén valósággal megszállja a műfüves pályákat.) A válogatott mérkőzései nagyjából 5000 embert tudnak a stadionokba csalogatni, ahol egyébként szállást és reggelit is biztosítanak számukra, ha valaki igényli. Virgar Hvidbro, a Feröer-szigeteki szövetség főtitkára még emlékszik azokra az időkre, amikor – kevésbé szigorú előírások mellett – a Málta elleni összecsapásra 8000 szurkoló érkezhetett. Villányi Gergely