Fernández bajnokként búcsúzott

A sportág újkori történetének csak két hétszeres Európa-bajnoka van, de még Jevgenyij Pljuscsenko sem tudta sorozatban hét éven át uralni a kontinenst. Hogy ez hogyan sikerülhetett egy spanyol srácnak, egy olyan országból, ahol jóformán jégpályák sincsenek? „Mindig 100%-ig reálisan kell látni a lehetőségeket. Sosem vágytam olyasmire, amiről tudtam, hogy nem érhetem el. Sosem akartam például, hogy legyen egy külön jégpályám Spanyolországban, pedig egyesek ezt várták el! Ismertem a lehetőségeimet, és azokhoz tartottam magam” – nyilatkozta Fernández Minszkben.

Utolsó versenye filmbe illően alakult. Az olimpia után 10 hónapig szinte csak hobbiból korcsolyázott (show-kat szervezett hazájában, és csak a meghívásos Japan Openen indult), az Eb előtt három héttel kezdte újra a komoly edzéseket. Minszkben az edzéseken a négyfordulatosai hol sikerültek, hol nem, és voltak pillanatok, amikor kimondottan frusztráltnak tűnt a palánk mellett állva.

De mindenki Javija mindig is versenyző típus volt. A rövidprogramban hibátlanul futott, két négyfordulatost ugrott, igaz, az egyiket hiányosnak ítélték a bírók. Ettől kicsit ki is akadt. „Nem tudom, mi történt az elmúlt tíz hónapban, a bírók elfelejtették-e, hogy én is műkorcsolyázó vagyok. De elvették a salchowomat, miközben nem volt hiányos. Lenéztem a jégre, és láttam, hogy nem az!” – méltatlankodott a sajtótájékoztatón.

A rövidprogram után az orosz Mihail Koljada csaknem tíz pont előnnyel vezetett honfitársa, Alekszander Szamarin, illetve Fernández előtt, akiket csak néhány század választott el egymástól.

A kűrben Szamarin futott közülük elsőnek. A legnagyobb showman filmzenéjére nagy show-t csinált, négyfordulatos lutzcal, négyfordulatos toelooppal, két tripla axellel. A program végén diadalmasan emelte magasba a kezét, tudta, hogy ezzel mindenképpen dobogós lesz.

Javier Fernández utolsó versenyén még egyszer utoljára a La Mancha lovagjának bőrébe bújt. S ha rajongói féltették, hogy hosszú lesz neki a kűr, hogy nem fogja bírni, hogy hibázhat a négyfordulatosoknál, hamar megnyugodhattak és átadhatták magukat a nagy pályafutás vége felett érzett meghatottságnak: Fernández ugyanis rendkívül magabiztosan tette a dolgát. Apró hibák voltak a kűrben, de egyértelműen ez volt a nap legjobb szabadprogramja.

„Biztos voltam magamban. 21 év versenyzési tapasztalat után az ember már sokféle helyzetre fel van készülve. Juzuru Hanju kűrje után jégre lépni, Japánban – ez azért elég komoly tapasztalat. Tudtam, hogy minden jól fog menni” – mondta nevetve a hétszeres Európa-bajnok, amikor arról faggatták, milyen volt közvetlenül Szamarin remek teljesítménye után jégre lépni.

Ezt a fajta magabiztosságot kellene eltanulnia Mihail Koljadának, akiben minden adott, hogy világklasszis legyen, de annyiszor láttuk már téthelyzetben összeomlani, hogy tulajdonképpen nem is volt meglepetés, hogy most sem tudta megőrizni az első helyét. Már a nyitó négyfordulatos salchowból elesett, s utána hiába ugrotta meg a négyfordulatos toeloopot, mert a tripla axelből megint esett, fájlalta is a kezét. „Lehet, hogy eltört – nyilatkozta a kűr után Koljada. – Egyszer tíz éve eltörtem a kezem, és akkor ugyanígy fájt.” Így is végigkorcsolyázta a kűrt, de annyit rontott, hogy a dobogónak is búcsút mondhatott, végül ötödikként zárt.

A bronzérem így azé a Matteo Rizzóé lett, aki a rövidprogram után csak 10. volt, és a harmadik csoportban elsőként korcsolyázott (vagyis még tizenegyen következtek utána), de olyan fantasztikus kűrt futott, hogy azzal végül dobogós lett. „Egyáltalán nem vártam ezt” – hitetlenkedett a 20 éves versenyző, aki az eredményhirdetéskor mélyen meghajolt a búcsúzó Javier Fernández előtt.

Akkor már sokan törülgették a szemüket. Fernández visszavonulásával ismét véget ér egy korszak a sportág történetében. A korszak, amelyben egy cuki és vicces spanyol gyerek évek kitartó munkájával, szorgalommal és alázattal a világ egyik legjobb és legsokoldalúbb korcsolyázójává vált.

„Talán húsz év múlva még eszébe jut valakinek a nevem” – jegyezte meg Fernández a sajtótájékoztatón.

Nemcsak talán, Javi. Biztosan.