Ester Ledecká az új Chuck Norris

"Lányok, mit csináltok?" "A wimbledoni tenisztornán játszunk." "Ütögethetek én is néhányat?" "Te nem, Ester!"

Vitatkoznak a nemzetek, hogy ki a legjobb szuper-G-ben. Osztrákok: "Mi vagyunk a legjobbak!" Svájciak: "Nem, mi!" Amerikaiak: "Fogjátok be, mi vagyunk a legjobbak!" Olaszok: "Mamma mia!" Csehek: "Valaki fogja meg a söröm... és a snowboardom."

Az internetet már Ester Ledecká első szenzációs győzelme után ellepték a hasonló viccek. A szombati nap után csak fokozódott a helyzet.

Az olimpia egyik szupersztárja ugyanis a szuper-G-ben aratott meglepetésgyőzelme után "saját" számában, a hódeszkások paralell-műlesiklásában is diadalmaskodott.

A kincseket őrző mesebeli törpéket azóta csak egy cetli fogadja a rejtekhelyen: "Sorry, minden arany nálam van. Ester."

Zsebben az aranyak

A humor egyáltalán nem áll távol Ledeckától. "Édesanyámtól örököltem ezt az őrültséget. Ha együtt vagyunk, egyfolytában nevetünk" - magyarázza pjongcsangi sajtótájékoztatóján Ester. Nevet egyébként egyedül is. Sokat, hangosan.

Most még az újságírók előtt is felszabadult, pedig nem igazán rajong a hasonló eseményekért. Az olimpia előtt komoly kritikát kapott, amiért teljesen letiltotta a sajtót. Csak a versenyekre akar koncentrálni, mentegette a menedzsere. "Tényleg sajnálom, biztosan nem volt önönek sem egyszerű, de ugyanúgy akartam koncentrálni, ahogy a Világkupákon is szoktam, felhajtás nélkül" - mondja már kétszeres olimpiai bajnokként.

Jobb zsebéből egy aranyérem szalagja lóg ki, bal zsebéből egy aranyérem szalagja lóg ki. "Elég nehezek az érmek. Amikor a tévéinterjúk során mind a kettő a nyakamban volt, egy idő után már kezdett fájni a nyakam" - vallja be Ester.

Otthon a hegy tetején

Egyébként viszont úgy tűnik, mintha immunis lenne minden fájdalomra. Dresszét testvére, a képregényrajzoló Jonáš Ledecký tervezte, és egy szuperhőst idéz. "Hogy mi a szuperképességem? Gyorsan le tudok jönni a hegyről" - nevet Ledecká. Az STR robot a lejtőn nem tud hibázni, de Ester civilben egyáltalán nem tűnik robotnak. Szétveti a lelkesedés, hogy mindkét imádott sportjában versenyzhet, ezért is lehet ennyire eredményes.

"Azért az nem úgy van, hogy minden reggel úgy ugrom ki az ágyból: Juhéééé, menjünk a hegyre! Hajnali ötkor néha semmi máshoz nincs kedvem, csak visszabújni a paplan alá - mesél Ester arról, hogy ő is csak ember. - De amikor már ott állok a lejtő tetején, akkor újra rádöbbenek: itt vagyok otthon."

Ingázás két sport között

Kilencven éve nem fordult elő, hogy egy olimpián egy sportoló két különböző sportágban is olimpiai bajnok legyen. Az újkori játékok hajnalán még természetes volt, hogy egy-egy versenyző több sportágban is elindult, de már a múlt század harmincas éveire is a specializáció volt a jellemző.

Ma sokszor még egy adott sportágon belül is kevés az olyan sportoló, aki a különböző számokban is képes egyformán magas szintű teljesítményt nyújtani.

Ester viszont nem akart választani. Az őrültség amúgy sem áll távol tőle. "Nem lennék jó példakép. Túlságosan bolond vagyok" - mondja Pjongcsangban is, amikor felmerül, eredményével sok fiatal sportolót inspirálhat.

Ledecká elvált szülők gyerekéhez is hasonlítja magát, pontosan ugyanúgy ingázik a snowboardedzője, Justin Reiter, valamint a síedzője, Tomáš Bank között. Reiter elismeri, eltartott egy darabig, amíg megtanult nem félni, mi minden történhet védencével a sípályákon. Bank kevesebbet stresszelt. Ledecká ugyanis remekül jött ki a helyzetből: "A sízésnek köszönhetően a hódeszkán nem félek a sebességtől. A snowboardban elsajátított egyensúlyérzékemnek köszönhetően pedig a síléceken sokkal stabilabb vagyok."

Piros hátizsákok sora

A szuper-G-ben aratott győzelme a pjongcsangi olimpia legnagyobb meglepetése volt. Utána Ledeckának egy hete volt, hogy újra átálljon sízőből hódeszkás üzemmódra.

A két közösség amúgy nem igazán kedveli egymást. Ledecká viszont biztosan nem lesz híd közöttük: "Amikor a sízőkkel vagyok, azt mondom: ó, azok az átkozott snowboardosok! De amikor hódeszkások között vagyok, akkor meg azt: ó, azok az átkozott sízők!"

A sok gratuláció miatt nehéz volt átkapcsolni az agyát a hódeszkára, ahol roppant nyomás nehezedett rá, hiszen mindenki győzelmet várt tőle. Végül mégsem emiatt úszott el majdnem az aranyérme: "Az egész családunk roppant tehetséges abban, hogy elveszítsen, elkeverjen dolgokat. Nekem például a snowboard-selejtező előtt nem volt meg a rajtszámom."

A Világkupákon lehet kérni ilyen esetekben új rajtszámot, az olimpián nem. A Ledecká-család tehát rohant vissza a szállásra keresni a rajtszámot. "Több hátizsákom van, de mind piros. Elismerem, ez olykor gond lehet" - hahotázik Ledecká, akinek végül meglett a rajtszáma.

Egy kulcs kalandos útja

Nem ez az egyetlen elképesztő sztorija Pjongcsangból. Edzői stábjának egyik tagja, Ondřej Bank egykori kiváló alpesi síző már a záróünnepség előtt hazautazott. Szobatársa, a fizioterapeuta Petr Kouřil vitte ki a pályaudvarra, és csak a szállásukra visszatérve döbbent rá, hogy a szoba kulcsa Banknál maradt.

Megoldották. Bank felakasztotta a dzsekijét a vonatban egy fogasra, a zsebébe rakta a kulcsot, a vonat a reptérről visszatért Pjongcsangba, Kouřil pedig meg is találta a megadott helyen, benne a kulccsal. Ledecká fulladozik a röhögéstől, amíg ezt meséli, ilyen csak velük történhet meg.

Váratlan meglepetések is érték az olimpián. Egyszer az autóban éppen édesapja Hamlet musicalje szólt - koreaiul, Janek Ledecký ugyanis a Távol-Keleten is népszerű. A kultikus zeneszerzőnek és énekesnek azonban ezután hozzá kell szoknia, hogy immár nem ő a család legismertebb tagja.

"Megígérem" - kiabál be Janek a közönség soraiból, amikor Ester azt panaszolja, az apja még nem írt róla dalt. "Ideje már" - jegyzi meg Ester. A szuperhős-képregény már készül, Jonáš már rajzolja, az egyik szponzor pedig vállalta, hogy beáll a projekt mögé.

Chuck Norris elkezdheti intézni a nyugdíját. Ha a világot meg kell menteni, Ester Ledecká két Vk-futam között fél kézzel megoldja.